„Mi szeretnél inkább lenni: király egy kastélyban vagy egy skizofrén pénz, munka és család nélkül?”

Ki akarná magát egy nincstelen skizofrénnek tudni, mikor király is lehet kastéllyal és alattvalókkal? – veti fel a kérdést Martin Schmidt a pszichikus bőrről szóló előadásában. A világhírű pszichológus szerint a skizofrénia kialakulásának veszélyét növeli az édesanya zavart, vagy kiszámíthatatlan viselkedése. Martin Schmidt a Kossuth Klubban tartott, március 12-ei előadásán kiemelte: a skizofrén páciensek egy része archetipikus karakterekkel azonosul, mint például Krisztussal, a sátánnal, Elvis Presley-vel vagy épp az angol királynővel. Tudósításunk.

Martin Schmidt a Magyar C. G. Jung Analitikus Pszichológiai Egyesület által szervezett előadásában a pszichikus bőr koncepcióján keresztül igyekezett bemutatni a [simple_tooltip content=’Olyan súlyos mentális betegség, amelyben a gondolkodás, a realitás érzékelése, az érzelmek súlyosan károsodnak. A beteg elveszti a kapcsolatát a valósággal, téveszméi és érzékcsalódásai vannak.’]pszichózisok[/simple_tooltip] és a [simple_tooltip content=’Olyan mentális betegség, amelyben a személy énképe, hangulata, szociális kapcsolatai meglehetősen instabilak.’]borderline személyiségzavarok[/simple_tooltip] dinamikáját. Kulcsfogalma a pszichikus bőr volt, melyet Schmidt egyfajta metaforaként használ az elme tartalmazó és teherbíró képességére. Schmidt előadásának legelején megfogalmazta hipotézisét, miszerint a „bőr az első tárgy, nem a mell”, hiszen a bőr tart minket össze, ez az egyik legősibb és legsokoldalúbb szervünk, amely elsőként alakul ki az embrióban, és amely egyben az első kapcsolódási pontunk a világgal.

Az anya életünk első pszichoterapeutája,

hiszen ő az, aki szavakat és jelentéseket társít a csecsemő által még értelmezhetetlen érzetekhez; akárcsak ahogy a pszichoterapeutának is csak akkor sikerül kikezelni páciensét az őrületből, ha az megérti általa a korábban értelmezhetetlen viselkedéseit és érzelmeit. Schmidt pszichikus bőr fogalma hasonló Jung personájához, amely szintén egy védelmező bőrként, maszkként funkcionál egónk védelmében.

Az anya szerepe kulcsfontosságú a pszichikus bőr kialakulásában

Az édesanyák meghatározó szerepet játszanak a csecsemők pszichikus bőrének kialakításában. Ha azonban az anya kudarcot vall e téren – hiányával, vagy zavart, kiszámíthatatlan viselkedésével – akkor a csecsemőnél nem alakul ki az egészséges pszichikus bőr, hanem helyette egy merev, rugalmatlan, ún. második bőr alakulhat ki. Ez esetben fokozottan fennáll a skizofrénia kialakulásának veszélye. A skizofrén páciensek egy része archetipikus karakterekkel azonosul, mint például Krisztussal, a sátánnal, Elvis Presley-vel vagy az angol királynővel. E téveszmés azonosulások kísérletek arra, hogy másodlagos bőröket – avagy jungi értelemben perszónákat – hozzanak létre a túlélés céljából, hogy a védtelen selfüknek ne kelljen szembenézni a zord valósággal.

Mind a borderline személyiségzavarnál, mind a pszichózis esetén az első öt életév a meghatározó, de míg az előbbit a szülő zavart, kiszámíthatatlan viselkedése okozza, addig az utóbbit a szülők teljes hiánya. Ennek megfelelően a borderline személyiségzavaroknál habár létrejön egy hamis self, de azt nem követi az én teljes dezintegrációja, és köreikben inkább csak részleges téveszmék jellemzőek. Ezzel szemben a pszichotikus páciensek téveszméi erős elhárító rendszerként funkcionálnak, ez az, ami egyben tartja őket pszichikus bőr hiányában.

A pszichoanalitikus esete a skizofrénnel, aki Kasztíliai Izabellának képzelte magát 

Martin Schmidt előadásának második felében egy nem mindennapi klinikai eseten keresztül mutatta be a pszichotikus téveszmék kulcsfontosságú szerepét. A páciens, akit az előadó a személyiségi jogokra való tekintettel csak Bellaként emlegetett, már húsz éve krónikus skizofréniában szenvedett, mikor a pszichoterapeuta először találkozott vele. Az 50 év körüli nő húsz évvel korábban sikeres divattervezőnek és boldog családanyának tudhatta magát, azonban az öröklött skizofrén hajlamok és hallucinogén drogok hatására 30 éves kora körül pszichotikus összeomlást szenvedett el. A gyógyszeres kezelésre nem reagált, az évek folyamán mind családját, mind pénzét, mind elméjét szinte teljes mértékben elvesztette. A kitalált Bella név nem véletlen:

a páciens Kasztíliai Izabella királynőnek gondolta magát archetipikus azonosulása során.

Az őt kezelő Martin Schmidtet pedig egyenesen királyi szolgálójának képzelte, akihez csupán udvari tanácsosa (a vele foglalkozó szociális munkás) javaslatára fordult.

Kolumbusz bemutatja tervét Aragóniai Ferdinándnak és Kasztíliai Izabellának (ismeretlen művész)
Kolumbusz bemutatja tervét Aragóniai Ferdinándnak és Kasztíliai Izabellának (ismeretlen művész). Forrás: Wikimedia

Ki akarná magát nincstelen skizofrén betegnek tudni, ha királynő is lehet kastéllyal és alattvalókkal?

Bellára a terápiás ülések csekély hatással voltak, egyedül a művészeti tevékenységeket élvezte: rajzai időnként egy kisgyermek pálcikarajzaival voltak egyenértékűek, máskor viszont Chanel ruhaterveit idézték, mintha Bella ki-bejárkált volna a pszichózisból. A rajzoláshoz hasonlóan, Bellával csak a neurotikus (nem-pszichotikus) állapotaiban lehetett érdemlegesen kapcsolatot teremteni, téveszméi során nem. Schmidt azonban rövid időn belül belátta, hogy hiba volna kirángatni Bellát a téveszméiből: hiszen ki akarná magát egy skizofrén betegnek tudni, aki mindenét elvesztette, mikor képzelheti magát királynőnek egy kastélyban. A tudattalan e kreatív terméke, ez az átmeneti pszichés bőr volt az, ami életben tartotta Bellát.

Bellát végül a húsz éve nem látott lányával való találkozás emelte ki téveszméiből. Felnőtt lányának és unokájának látványa egy csapásra eltűntette Kasztíliai Izabella karakterét: Bella kénytelen volt rádöbbenni helyzetének valóságára, az archetipikus áttétel helyét a szégyen és a depresszió vette át. Lánya együtt érző magatartásának következtében Bella állapota fokozatosan bár, de látványosan javult, a téveszmék nem tértek vissza. A valóságba való elkerülhetetlen visszatérés volt az, ami meggyógyította őt, a pszichológus munkája „csupán” az átmeneti bőr létrehozása volt, amely a gyógyulás esélyéig életben tartotta Bellát.