Hogyan válhatunk saját mesénk hősévé?

„Mit tanulhatunk a mesehősöktől?” – vetette fel a kérdést Dr. Kádár Annamária KAPSZLI által rendezett Szakmai Napokon. A Károli Gáspár Református Egyetemen megrendezett vasárnapi eseményen a népszerű pszichológus kiemelte: negatív élményeinket át tudjuk keretezni, és beültethetjük a saját életmesénkbe. Tudósításunk.

Kádár Annamária szerint egy mesében mindent megtalálunk, ami a boldog élethez szükséges. A mesehős elindul a célja felé, közben leválik a szüleitől, kilép a komfortzónájából, majd a küldetéséhez vezető úton folyamatosan próbatételek elé kerül, de ezeket sikerrel letudva elér vágyai beteljesüléséhez, a párkapcsolathoz, az önmegvalósításhoz.

De nem csak egy varázsmese a mese. Az is egy mese, amin az ember keresztülmegy életében. Ennek a mesének bizony ő a hőse, és nem mindegy, miképp éli meg.

A biztonságon túl is van élet

A mesék elején a hős csak annyit mond: „egy életem, egy halálom” és elindul céljai felé. Megteszi az első lépést, kimozdul a komfortzónájából, és ezzel felvállalja a bizonytalanság kockázatát. Ehhez kell az életbátorság: az akaraterő és a lendület.

Az ember életében is fontos, hogy mikor mozdul ki és mikor nem ebből a komfortzónából, mely egy idő után lehúzza őt. Napjainkban jellemző, hogy a fiatal otthon marad, közben halmozza a diplomákat, doktorikat, egyéb okleveleket, de csak halogatja a munkába állást. Úgy gondolja, ráér arra, hogy felnőtt legyen.

Előfordulhat, hogy a kapunyitási pánik és a kapuzárási pánik összeér.

Jellemző, hogy a komfortzónába süllyedt ember minden dolgot halogat, azt mondja: „akkor kezdem el (a konditermet, a nyelvtanulást, a diétát) ha majd meglesz a tökéletes pillanat”. Azonban sajnos ilyen pillanat nem létezik. A mesehősök is tökéletlen pillanatban indulnak útnak. Nem alkalmaznak valószínűségi számításokat. Mikor elindul a legkisebb szegénylegény, a sárkány már a legnagyobb harcosokat is megette, a királylány meg a legnemesebb hercegeket is elutasította, mégis célba tud érni a fiú. Az optimista forgatókönyv és a kitartás elengedhetetlen a legszorultabb helyzetekben való talpon maradásra. De a mesehős pusztán ezekkel nem tudja elérni a célját, kellenek az útravalók, melyeket a hosszú útján felszed és továbbvisz.

Útravalók – Hamubasült pogácsák a zsebek mélyén

A szülők bizonyos mondatai, cselekedetei mélyen beépülnek a gyerek fejébe sémaként. Ezeket egész életében viszi magával és előjönnek adott helyzetben. Kádár Annamária kitért rá, hogy a lényeges anyai, elfogadó szeretet mellett az apai feltételes szeretetnek is nagy a jelentősége. A leánygyermeknek egy „Büszke vagyok rád, lányom”, a fiúgyermeknek pedig egy „Fiam, ez jól meg lett csinálva” nagy erőt ad. Ezeket azonban fontos az apának kimondani, nem csak éreztetni, mert így könnyebben ki tudja váltani a hatását a későbbiekben. Családi szállóigék és legendák, de még egy pedagógus szavai is óriási erővel bírhatnak.

A mesehős nem siet

Általában a mesehősök sohasem futnak a céljuk után, lassan haladnak előre. Útjuk során többször is megállnak segíteni, és ez végül mindig valami hasznot hoz számukra . A már világméretűvé vált, népszerű Slow Life mozgalom is ezt vallja: a pillanatok megélését és a nyugalmat. A gyerek nevelést sem szabad gyorsan csinálni. Hagyni kell, hogy a gyerek megélje a saját idejét, ettől tud nyugodtan és kiegyensúlyozottan fejlődni érzelmileg.

photo-1415604934674-561df9abf539

A múlt, a jelen és a jövő észlelése kihat az emberre

Kádár Annamária Philip Zimbardo, amerikai pszichológusprofesszor időelméletét vette alapul:

„Az idő szubjektív észlelése meghatározza érzéseinket, gondolkodásmódunkat, döntéseinket és cselekedeteinket”

Múlt

A múltat szemlélheti az ember pozitívan és negatívan is. A múlt pozitív emberek általában rengeteg jó sztorival rendelkeznek, hiszen bármi is történik velük, azt átkeretezik, és más szemlélettel nézik, adják tovább. Kádár Annamária példaként elmesélt egy történetet. Szülővárosában, Marosvásárhelyen él egy Jocka nevezetű szegény ember, akit szinte mindenki ismer. Egy alkalommal Jockát elvitték a rendőrök. Ketten vezették a kapitányság felé, amikor valaki útközben megkérdezte Jockát, hogy mit csinál. Mire Jocka annyit válaszolt: „Viszem ezt a két csávót a rendőrkapitányságra”.

Egy társaságban sokkal jobban kedvelik az ilyen illetőket, aki mosolyt tud csalni az arcokra akkor is, ha nagy gond, mint akik mindig csak rágódnak a bajaikon. Ők csak még jobban lehúzzák a közeget, és másokból is előhozzák a negatív érzelmeket. Ahogy Popper Péter mondta: „minden ember 40 éves kora után felelős az arcáért.”

Az előadó kiemelte: „a sok varázsmese hallgatása segít a szívben valahol kicsit tovább vinni a gyereket és tovább hinni a csodákban”. A pszichoterápia lényege gyakorlatilag ugyanez: a negatív múltat sikerül-e pozitívvá átkeretezni.

Forrás: Wikimedia
A varázsmesék segítenek a múlt átkeretezésében Forrás: Wikimedia

Jelen

A jelenben a hedonista ember könnyen az itt és mostba tudja helyezni magát. Tudja, hogy fontos a spontán cselekvés, a humoros dolgok, a nevetés, a közös cinkosságok. A jelen fatalizmus szemléletű egyén azt mondja „már úgyis mindegy”, és sokszor saját magában teremti meg a negatív jelent.

Jövő

A jövőbe tekintve lehet valaki célorientált vagy transzcendentális szemléletű. Előbbi esetén az egyén úgy gondolja, hogy jövője saját magától függ, ezért tanul, dolgozik, spórol. Ezzel szemben az utóbbi típus csodát vár, szerinte nem a racionális döntések miatt fog előre jutni.

A pszichológusnő szerint a boldogsághoz pozitív múlt, mérsékelt jelen, hedonista és mérsékelten célorientált jövő perspektíva szükséges. A mesehős is ezt teszi, hiába rossz sorsú, nem panaszkodik, képes megállni az útja közben segíteni, de a saját céljait szem előtt tartva megy tovább.

Ez az elmélet nem csak egyénekre, hanem népekre is kivetíthető. Egy korábbi kutatás megállapította, hogy a magyar lakosság sajnos nem áll túl jól ezen a téren, jellemző a múlt negatív, a jelen fatalista, ugyanakkor a célorientált jövő perspektíva, ez a „csak bírjuk ki” hozzáállás.

Zárásul Kádár Annamária egy Einstein idézettel búcsúzott:

„Vagy abban hiszel, hogy a világon semmi sem varázslat, Vagy abban, hogy minden az”

Az életben ugyanazok a sárkányok, de nem mindegy milyen beállítódással néz rájuk az ember.


 

Kádár Annamária legközelebb az MCC Fiatal Tehetség Programjának konferenciáján lesz hallható április 15-én a Mathias Corvinus Collegium épületében. A pszichológus „Én, a mesehős” című előadására, és egyben az egész konferenciára itt lehet regisztrálni.

Hozzászólások lezárva.