Az online világ személyiségformáló ereje

Az online világ teljesen átformálja a valós személyiségünket – szögezte le Tari Annamária a KAPSZLI által rendezett Szakmai Napokon. A pszichológus szombati előadásában kiemelte: valójában nem tesz jót, ha minden érzelmünket megosztjuk a Facebookon. Mások profiljának rendszeres nézegetése is káros lehet, hiszen erősen rombolja az érzelmi intelligenciánkat. De milyen további személyiségformáló hatásai lehetnek az online térben eltöltött időnek? Miért nehéz komoly kapcsolatokat kialakítani Tinderen? Milyen veszélyekkel néznek szembe az új generációk? Tudósításunkból minden kiderül.

Vannak kutatók, akik azt mondják, hogy az online világnak nincs semmiféle problémája, mások pedig szívesen felgyújtanák az egészet. Tari Annamária azonban az arany középútban hisz. Az internet szerinte valóban nagyon jó dolog, ugyanakkor rengeteg negatív hatása van, melyekre érdemes odafigyelni. Tény, az információs korban teljesen átalakul az eddig tapasztalt személyiségfejlődés.

Az online világ odasimult az offline mellé, ezzel egy új életteret létrehozva.

A Baby Boom és az X generáció tagjai a modern eszközökre, és az új tömegkommunikációs platformokra eszközként néznek. Az Y generációnak (1980-as,90-es évek szülöttei), és főleg a Z (2000 után születettek) és az alfa (2010 után születettek) generáció számára azonban a Facebook, az Instagram, a Tinder és az összes többi platform már élettérnek számítanak. Az idősebb generáció tagjaiban néha felmerül a kérdés: miért nem lehet leiratkozni a Facebookról. Ők sokkal felületesebben nézik ezt az egészet, ellenben a fiatalokkal, akiknek ez egy identifikációs tér, ahonnan nem lehet lejönni, mert ezzel ellentmondanának a csoportnormáknak, és az online létezésnek.

Tari Annamária szerint a freudi latencia szakasz sem általánosítható. A 6-12 éves kor között a két nem a fúj, fiúk, fúj, lányok” elvvel élve eltávolodik egymástól. Ezzel szemben előfordul, hogy 9 éves gyerekek párkapcsolatban vannak a Facebookon. Aztán persze „szakítanak”, ezt meglátja az osztály, és könnyen előfordulhat, hogy emiatt az egyik felet komoly bántalmazás éri kommentekben.

Az online világ egy új élettérrel kínálja meg a fiatal generációkat
Az online világ egy új élettérrel kínálja meg a fiatal generációkat

Másnap a gyerek csak annyit mond, hogy ő soha többet nem megy iskolába, mivel nagyobb körben terjed a rossz hír, nagyobb traumának van kitéve az illető. Ezt az egészet a szülő nehezen értheti meg, akinek nincsen ilyen jellegű tapasztalata korábbról. Megjelenik egy elutasítástól való szorongás az online térben, mely kihat a valós életben mutatott személyiségére is.

Nehéz komoly kapcsolatot kialakítani Tinderen

Habár az ember kognitívan könnyedén fel tud pörögni, érzelmileg ez sokkal nehezebb. A gyors érzelmek mindig hamisak, míg a valódiak lassúak. Ha egy negyvenes nő elválik, ezután természetes vágya lesz, hogy párt találjon magának. A trendeket követve felregisztrál hát valamely online társkereső oldalra. Elkezdődik egy „relation shopping”: olyan ez mintha bemenne egy autókereskedésbe, ahol elmondja, hogy egy piros, automata váltós kabriót szeretne. Elviszi, majd ha nem tetszik neki egyszerűen visszaviszi, és újat keres. Ugyanez folyik a társkereső oldalakon is. A virtuális kép igen csak hiányos: három tulajdonságból idealizál és alakít ki egy véleményt a kereső. Pusztán ez a három tulajdonság azonban nem képes megalapozni egy hosszú távú kapcsolatot.

Egy 16-17 éves fiatal elkezd Tinderezni, mondván „tök mindegy, kipróbálom”, ahelyett, hogy a valóságban keresne kapcsolatokat. Az én védelmében elbagatellizálja a dolgot: azt mondja, hogy csak a többiek miatt csinálja. Az az igazság, hogy nagyon keveseknek sikerül így komoly párt találniuk. Mikor aztán 25 évesen megjelenik az archaikus személyiség, észbe kap és bepánikol.

Az online boldogság nagymértékben kisebb, mint a valóságos boldogság

A gyorsaságra való igény egyre inkább megjelenik a párkapcsolatokban, a baráti kapcsolatokban, és a munkahelyi kapcsolatokban is. Ha mondjuk, három percen belül nem érkezik válasz, már is kiborulunk. A gyorsaság az elvárások felé is diffundál, és megjelenhet egyfajta nárcisztikus személyiségzavar. A türelmetlenség szeparációs szorongással is jár, nem csak haraggal. Amihez régen magánnyomozót kellett hívni, ma egyszerűen le lehet tölteni egy kém programot, vagy csak felmegyünk a közösségi médiába. Az új vívmányokkal valóban hatékonyak lehetnek ilyen téren, de vigyázni kell velük, hiszen elmoshatja az intimitás határait. Az embernek magának kellene a kérdést feltennie:

„ha hiányzik a bizalom, akkor miért vagyok vele?”

Tari Annamária szerint megjelent egy célszerűség az emberi kapcsolatokban, egy nárcisztikus igény önmagunk megnyugtatására. Régen fontos volt a kölcsönösség és a tisztelet. Ezek alapja pedig a bizalom, melynek nincs szüksége száz százalékos monitorozásra. A közösségi médiának köszönhetően azonban adott a lehetőség a folyamatos megfigyelésre, és sokan élnek is ezzel a lehetőséggel.

Egy kapcsolat igazi kulcsa nem egy gyors gombnyomás
Egy kapcsolat igazi kulcsa nem egy gyors gombnyomás

Az online világban nagyon sok minden történhet. Az emberek többsége az idejének jelentős részét ezek nézegetésével, és érzelmi lereagálásával tölti. Amerikai kutatások szerint a Pinterest nevű képnézegető program jelentősen megemelte a szorongást a nők körében. Az önértékelési mínuszt növelheti a Facebook is. Nemcsak a nőknél, de még a férfiaknál is, hiszen az emberek nem tudnak igazán örülni annak, ami a másé. Ezt akarják kompenzálni a feltöltött új selfie-kkel. Az online boldogság valójában nagymértékben kisebb, mint a valódi boldogság. A szociális megfelelés arra késztetheti a csoportnormákat követő egyént, hogy elveszítse a valóságos érzelmekkel a kapcsolatot.

Nem tesz jót, ha minden érzelmünket posztoljuk

A közösségi médián mutatott magatartás hatására eltűnik a holding (benntartás) képessége, mely a későbbi megküzdő, problémakezelő stratégia alapja. Hozzászoknak, hogy az érzelmeket ne tartsák bent, hanem mindent osszanak meg. Az ember az életében azonban csak a saját eszközeivel kialakított megoldó képleteket tudja használni.

A párkapcsolatokban egyre nárcisztikusabbak lesznek az emberek. Akik sok virtuális barátot gyűjtenek elégedettebbek lehetnek az életükkel, mint azok, akik csak a valódi életben tartják a kapcsolatot. De akkor elégedettek igazán, ha az ismerőseikre úgy tekinthetnek, mint közösségükre, szemben azokkal, akik csak valódi barátaiknak írnak.

Mások profiljának nézegetése rombolja az érzelmi intelligenciát

Tari Annamária pszichológus szerint az életben az egyik legfontosabb feladat a szeparációs szorongás kezelése lenne. Az embernek képesnek kell lennie valódi, átélt érzelmek közvetítésére és befogadására. A „Z” és az „alfa” generáció hozzá van szokva a kettős kapcsolódhoz, így hosszú távon fennáll a veszélye a belső vezérlés drasztikus romlásának, vagy teljes megszűnésének. Habár ijesztő dolog tud lenni az embernek csak magával és a gondolataival foglalkoznia, ez az egyik elengedhetetlen kulcsa a belső vezérlés kialakulásának. Hogy miért olyan fontos a belső vezérlés megfelelő működése?

Ha kimaradnak az életünkből a bambulások, az álmodozások, és a „csak úgy lenni” típusú érzések, mert helyettük folyamatosan zenét hallgatunk, vagy mások profilját nézegetjük, akkor jelentősen károsul az önreflexiónk és az érzelmi intelligenciánk. Fontos megjegyeznünk, hogy a billegő önértékelés, a látszólagos nárcisztikus, mégis felfújt ego működés egy olyan biztonsági kötésre vágyik, melyet egy újabb like vagy egy pozitív emotikon csak átmenetileg ad meg.

Az online világban az általunk választott érzelmeket élhetjük meg

A szégyen és a bűnbánat gyakran összefüggenek az online térben megfigyelhető túlzott exhibícióval. Habár a neten mindenünk kint van, ezzel párhuzamosan a valódi életben megnő a bizalmatlanságunk. Nem akarjuk, hogy mások lássák a valódi érzéseinket, és valójában teljesen bezárkózunk. A valódi énprezentáció helyett azért választjuk az online teret, mert ott sokkal könnyebb magunkat olyannak mutatni, amilyenek lenni akarunk.

Az online világban megvan az a lehetőség, hogy csak azokat az érzelmeket élje meg az ember, amiket szeretne, és ezt képes kontroll alatt tartani. Ha mégsem valósul meg ez, akkor pedig egyszerűen kilép onnan. A való életben azonban sokszor a „nemszeretem” érzelmeket is át kell élni, a kontroll nem csak egy ember kezében van. Tari Annamária szerint a valóságban tehát elengedhetetlen az empátia és az érzelmi intelligencia,

“hiszen egymásnak nem börtönőrei, hanem társai vagyunk”.