Az intelligens emberek boldogabbak, ha kevesebb barátjuk van

„A boldogság azé, aki azt magában megtalálja” – mondta annak idején Arthur Schopenhauer német filozófus. És közel két évszázad elteltével állítása bizony beigazolódni látszik, legalábbis egy új kutatás határozottan ezt támasztja alá. Eszerint intelligens emberek kevésbé vannak ráutalva szociális kapcsolatokra, azaz röviden összefoglalva: akinek kevesebb barátja van, boldogabb.

Mi tesz minket igazán boldoggá? Vetődik fel bennünk gyakran a hétköznapi kérdés. Egy társ, egy hobby, egy extravagáns munkahely és sok barát. Hangzanak a kérdésre a hétköznapi válaszok. Ezt azonban határozottan cáfolja egy új kutatási eredmény, amely rámutat, hogy a kivételesen okos emberekre ez nem vonatkozik: úgy tűnik, Schopenhauernek tényleg igaza volt.

A British Journal of Psychology publikációjában, melyet Satoshi Kanazawa a London School of Economics és Norman Li a Singapore Management University neves professzorai végeztek, arra keresték a választ, hogy miben találják meg egyes emberek az élet valódi értékét. A kutatásban tizenötezer 18 és 28 év közötti embert kérdeztek meg. Az eredmény két, rendkívül érdekes tanulságot rejt: az egyik, hogy a kisebb népsűrűségű területen élők elégedettebbek, mint azok, akik nagyvárosban vagy sűrűn lakott településen élnek. A másik pedig, hogy az érzékelt boldogság annál nagyobb, minél több emberi kapcsolattal rendelkezik valaki. Egyetlen kivétel van: az átlagon felüli intelligenciával rendelkezők. Rájuk ez egyáltalán nem, vagy ennek éppen az ellenkezője igaz.

A hosszú távú gondolkodás jelentősége

Az eredményekből egyértelműen kitűnik, hogy az intelligens személyek boldogságára sokkal kevésbé van hatással például a terület népsűrűsége is, ahol élnek. Sőt!

„Minél több szociális kapcsolata van egy kivételesen intelligens embernek, annál kevésbé elégedett és boldog az illető”

– írja a tanulmány. Az érdekes eredményeket vizsgálta többek között Carol Graham boldogságkutató is, akit ezen eredmények nem leptek meg. „Különösen intelligens emberek kevesebb időt töltenek el társaságban, mert életük és szemléletmódjuk egy másfajta, hosszabb távú célra koncentrál. A társadalmi kapcsolatok gátolják őket ennek elérésében, ettől pedig boldogtalanok lesznek” – állítja az elemző.

Agyunk másfajta feltételekhez szokott

Kanazawa és Li két konkrét magyarázattal is szolgál a meglepő eredményekre. Eszerint agyunk arra van felkészülve, hogy kevés emberrel éljünk együtt nagy helyen, szemben azzal a mai trenddel, hogy sok emberrel osztozunk kevés területen. Hasonló a helyzet az emberi kapcsolatokkal is. Az emberi természet azt kívánná, hogy kevés, de annál szorosabb, élethosszig tartó kapcsolatunk legyen. A mögöttünk álló évtizedek, az elektronika és a virtuális világ térhódítása azonban jelentősen hozzájárultak az általános létforma megváltozásához. A tanulmány konklúziója rámutat, hogy az említett, disszonanciát okozó körülményeket az átlagon felüli intelligenciával rendelkező emberek jobban képesek kezelni, mindezekkel együtt pedig könnyebben érik el a harmónia állapotát a mai, megváltozott világban.