Hogyan tervezzünk eredményes karriert szarvashibák nélkül?

Vajon sikeres vagyok a munkámban? Azt csinálom, ami illik hozzám? Hol tartok majd 2 év múlva ilyenkor? Vetődnek fel mindenkiben a leggyakoribb kérdések. Egy-egy újabb év elteltével gyakran magunkba pillantunk és igyekszünk elemezni a mögöttünk hagyott sikerek vagy éppen kudarcok okait. Az új év új fogadalmakat szül, melyeket gyakran nem tudunk sikeresen megvalósítani. A probléma azonban gyakran nem a megvalósításban, hanem sokkal inkább a helytelen célkitűzésben rejlik.

Egyik alma, a másik körte

Aki folyton csak másokkal hasonlítja össze magát, nem fog egyről a kettőre jutni. Ha állandóan azon rágjuk magunkat, hogy miért keres a kollégánk többet, vagy miért éppen más vezeti az új projektet azzal nem csak saját önbizalmunkat és önértékelésünket ássuk alá, de előbb vagy utóbb feladjuk saját céljainkat és letérünk arról az útról, amely valóban nekünk való lenne. Ezen összehasonlítások legfőbb motorja ugyanis az irigység, ami hosszútávon pusztán ahhoz vezet, hogy kivonjuk magunkat mindenből és teljesen passzívvá válunk. Ha mindenképp viszonyítani szeretnénk magunkat valakihez, akkor úgy tegyük mindezt, hogy az ösztönzően hasson teljesítményünkre: kérdezzük például azt meg, hogy miért a főnökünk fut le egy Maratont, és nem mi ? A legfontosabb, hogy mindenki először saját képességeit elemezze és arra próbáljon rájönni, mihez van tehetsége, adottsága. Kérdezzük meg azt magunktól: mire vagyok én képes? Mi való nekem? Ezek után adja magát majd az a kérdés, hogy: mit csinálok ehhez képest? Hol is tartok most?  A magunkban rejlő potenciál feltérképezése jelentheti ugyanis az utat felfelé.

Mercedes csillag helyett család

A pénz nem boldogít – tartja a közmondás. Tökéletesen igaz ez a karriertervezés esetében is. Sokan elkövetik azt a hibát, hogy túlzott jelentőséget tulajdonítanak státuszszimbólumoknak.

A Fizetésemelés, a céges autó vagy éppen a prémiumok jól mutatnak kifelé, motiváló erejük hosszú távon azonban jelentéktelen.

A magasabb fizetés ösztönző ereje körülbelül három hónapig tart, ezzel szemben gyermekes munkavállalóknak felbecsülhetetlen érték egy plusz, családdal eltöltött nap, mely sokkal mélyebb és tovább tartó motivációt eredményez. Nagy segítség lehet továbbá például egy továbbképzés lehetősége, mely erősíti a személyes fejlődés érzését. Érdemes továbbá egy-egy feladat elvégzése vagy projekt befejezése után megkérdezni kollégáinkat, ügyfeleinket a saját munkánkról. A pozitív visszajelzések megerősítenek.

Gyorsabban, erősebben, magasabbra

Sokan nem elégednek meg a hagyományos előléptetések gyorsaságával és szeretnének minél előbb vezetői pozícióba kerülni. Húsz vagy éppen harminc évesen természetesen mindenkinek jól mutat a névjegykártyáján egy különleges munkakör, nincs is ezzel semmi probléma. A gond ott van, amikor más karrierútját igyekszünk követni, nem a számunkra megfelelőt és nem veszünk figyelembe egyéb fontos tényezőket sem. Szemléletes példa erre annak az idősgondozónak az esete, aki, miután kinevezték vezető ápolónak azt kérte, hadd kerüljön vissza régi pozíciójába, mert inkább betegeivel szeretne foglalkozni, mint rendszerszinten irányítani egy szervezetet. Különösen megfontolandó ez a mai pályakezdő, Y-generáció tagjainál, akik kivétel nélkül felteszik maguknak a kérdést adott továbblépés előtt: milyen hasznom származik nekem ebből? Megéri ez egyáltalán? A legfontosabb, hogy mindenki tisztában legyen saját prioritásaival és inkább azt kérdezze meg magától, hogy újabb kihívásokat és állandó változásokat szeretne-e vagy inkább annak örülne, ha egy nyugalmat és biztonságot jelentő munkája lenne? Különösen annak fényében fontos ezt tisztázni, hogy saját céljaink és értékeink is folyamatosan változnak.

abstract-autumn-backgrounds-beautiful

Álmodozás helyett konkrétumok

Rendkívül lényeges, hogy elképzeléseinket és vágyainkat ne csak nagy vonalakban fogalmazzuk meg, hanem menjünk bele mélyen a részletekbe, hiszen a „szeretnék több szabadidőt és nagyobb döntési szabadságot” könnyen csak egy formális kijelentés marad. Aki például többet szeretne otthonról dolgozni, annak érdemes utána néznie, milyen köztes állomásokkal érhető el mindez. Nézzünk körbe, hogy vajon mások is csinálják-e ezt, beszéljünk róla  főnökünkkel majd pedig próbáljuk meg először azt, hogy csak néhány órát dolgozunk otthonról. Legalább ennyire lényeges, hogy ne mindig azon kattogjon az agyunk, ami idegesít minket, próbáljuk meg ehelyett azt megfogalmazni, mi az, amit szeretnénk elérni. Ha az a vágyunk például, hogy több tiszteletet és elismerést kapjunk főnökünktől, akkor abban segíthet, ha keresünk magunk számára egy olyan példaképet, akinek szívesen lennénk a helyében. Ez lehet például az irodai titkárnő, aki olyankor is nyugodt és kiegyensúlyozott marad, amikor felettesének pulzusa már elhagyta a 180-as határt. Az ilyen munkatársaktól érdemes ellesni néhány dolgot.