„Hová is tettem? Mit is keresek?” – Lét a demencia árnyékában

Mi a különbség a demencia és az életkorból adódó természetes változások között? Milyen lehetőségei vannak egy [simple_tooltip content=’Időskori elbutulásban, vagy demenciában szenvedő egyén. A demens beteg szellemi képességei csökkennek, romlik a memóriája és a tájékozódási képessége.’]demens[/simple_tooltip] személynek? Miben segíthet neki egy neurológus? És a hozzátartozói? – Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket járt körbe a demenciáról szóló előadásában Dr. habil. Pataky Ilona a XX. Pszinapszison. Tudósításunk.

Az orvosi technológia látványos fejlődésének köszönhetően az emberi élethossz jelentősen megnövekedett az elmúlt évtizedekben. A kitolódott életkorral párhuzamosan azonban egyre több, az esetek többségében nem kimondottan üdvös változások következnek be a mentális funkcióink terén. E változásokat gyakran nehéz elfogadni, azonban érdemes tudni, hogy többségük még nem tartozik a demencia tünetei közé.

A demencia ugyanis a visszafordíthatatlan szellemi leépülést jelenti,

és nem egyenlő az életkorból adódó természetes változásokkal, illetve az e változásokat követő depresszív vagy szorongó kognitív struktúrákkal.

Az életkorból adódó változások: lassulás és feledékenység

Az idő előrehaladtával természetesnek számít, hogy az ember egyre lassabb lesz, és az addig megszokott párhuzamos üzemmód nem működik tovább. Míg korábban a tej felforralása alatt a nagyi lazán kivasalta a másnapi ruháját, és megetette Buksi kutyát, néhány év múlva a kedves nagyi azonban a tej különös, gyorsabb forrási idejére lesz figyelmes. A kapacitás csökkenésével egyidejűleg gyengülhet a rövid távú memória is, egyre jellemzőbbé válik az állandó keresés: hogy mit hova tettem, majd pedig a nagy keresés közepette, hogy mit is keresek. Ennek hatására az idős személy egyre türelmetlenebbé válik, hiszen fél attól, hogy ismét elfelejt valamit.

Elderly woman in kitchen properly cleaning fresh uncooked produc
Egy idő után a párhuzamos üzemmód nem működik tovább

Időskori depresszió: ritkulnak az élmények, elhunynak a kortársak

A megváltozottság élménye mellett – amely gyakran bosszúsággal párosul – szűkülnek az eredeti terek és megváltoznak, eltűnnek a fiatalkor kedves helyszínei. Ritkulnak az élmények, elhunynak a kortársak. Ha az idős személy nem tudja elfogadni idősebb önmagát, és folyamatosan múltbéli énjével hasonlítja össze magát

– „nem olyan vagyok, mint régen” -,

fokozottan fennáll a depresszió lehetősége. Ez a fajta teljesítményorientált megközelítés és hibákra való fókuszálás mintegy előrevetíti az állandó kudarcokat. A kudarc viszont ördögi körként tovább növeli a feszültséget, amitől még ingerültebbé válik az idős ember, és ez az ingerültség nem ritkán agresszióban csapódik le. Folyamatossá válik önmaga és mások hibáztatása, mert a dolgok nem úgy történnek, ahogy azt ő megszokta.

Mit tehet a neurológus?

Jó hír azonban, hogy a fentebb felsoroltak – azaz amikor az illető azt érzi, hogy leépül – legtöbbször „csupán” a depressziót jelzik, míg a valóban alzheimeresek és demensek nem gondolják, hogy bármi probléma volna velük. A sóhajtozások és panaszkodások mértékének megítélése azonban nyilvánvalóan nem elegendő diagnosztikai szempont a demencia megállapításánál. A neurológusok szerencsére ettől egy fokkal differenciáltabb eszköztárral rendelkeznek e téren.

A legalább öt üléses neuropszichológiai vizsgálatok során különböző feladatok által tipikus problémahelyzeteket igyekeznek modellezni. A vizsgálat során a páciensnek lehetősége nyílik megismerkednie saját megváltozott állapotával. A neurológussal karöltve feltárják az épen maradt mentális funkciók körét, és ezek alapján megerősítik a sikeres feladatmegoldási stratégiákat, míg a kudarccal végződőeket gátolják. A páciens új, reális célokat tűzhet ki maga elé, terveket egyeztethet a neurológusával, hogy hogyan és mennyi idő alatt érheti el ezeket a célokat.

Warming the bones
A neuropszichológiai vizsgálatok során a demens személy új célokat tűz ki maga elé

Fontos a hozzátartozók bevonása

A páciens kezelésén túl kulcsfontosságú a hozzátartozók bevonása, hogy ők is saját eszköztárat alakíthassanak ki arra, hogyan tudják aktivitásra serkenteni a demenciával élő rokont, illetve velük együtt feltérképezni, hogy melyek azok a feladatok, amelyeket önállóan meg tud szervezni és el tud intézni az idős családtag. Fontos, hogy a megváltozott családi szerepek új leosztása a páciens méltóságának megtartásával történjen. Érdemes észben tartani, hogy

a kiszolgálás kiszolgáltatottá tesz,

azaz törekedni kell, hogy a demens személyt éppen csak annyira szolgáljuk ki, amennyire szükséges, még ha így több időbe is telik a napi rutin elvégzése. Tanácsos továbbá, hogy a dolgoknak meghatározott helye legyen az állandó keresés helyett, vezessen naptárat, vagy bevásárlási, tevékenységi listát a beteg.

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem kutatásai bizonyították, hogy azoknak a demens személyeknek a teljesítménye hosszabban fennmaradt – nem romlott tovább -, akiknek a gondozói ún. hozzátartozói csoportokba jártak el, ahol a panaszok cseréin túl a sikeres feladatmegosztások és az egyéni megoldások beszámolói által kereshettek közös kiutat a gondokból.

Tippek a demencia megelőzésére

A rendszeres szellemi tréning mellett, mint például a sakk, a keresztrejtvény, vagy a kártya, nélkülözhetetlen a rendszeres testedzés is. Az unokákkal való foglalkozás – mese, társasjáték – szintén építően hat az elme karbantartására. Ezeken az otthoni tevékenységeken túl a Pázmány Péter Katolikus Egyetem biztosít egy ún. Szenior Egyetemet, ahol a nyugdíjas érdeklődők hallgathatnak politológiai, történelmi, irodalmi vagy éppen pszichológiai kurzusokat.

Old retired man playing chess at the Jardins du Luxembourg, Paris
A rendszeres szellemi tréning csökkenti a demencia kockázatát