A befolyásolás művészete: honnan tudjuk, hogy legbelül kicsit mindenki rasszista?

Hogyan lehetséges, hogy amikor azt mondjuk, mindenki kicsit rasszista, nem csupán egy általánosításról beszélünk? Hogyan tudjuk azt elérni, hogy egyetlen pohár hideg víz miatt ne kedveljen valakit? Mik lehetnek a mentalisták piszkos trükkjei? Cikkünkből minden kiderül!

A figyelmünk egy rendkívül összetett rendszer, erőteljes befolyásoló tényezője azoknak az észleleteknek, amelyek végül tudatossá válnak. Azért érdemes különválasztani a figyelmet a valóban feldolgozott eseményektől, mert a kettő nem előfeltétele egymásnak. Lehetséges például, hogy egy pár századmásodpercig tartó inger még éppen nem éri el észlelésünk küszöbét, ám befolyással van a bennünk formálódó érzésekre és benyomásokra. Az emberi elme komplex. Mai napig nem tudjuk pontosan miként és milyen módon mennek benne végbe folyamatok, azt viszont tudjuk, hogy van egy előzetes tudásunk saját magunkról. Tulving és Madigan kognitív pszichológusok hívták fel a figyelmet arra, hogy az emberi elme legizgalmasabb attribútuma annak tudása önmagáról. Honnan tudjuk például, hogy egy kérdésre tudjuk a választ, miközben még meg sem született bennünk a valódi és helyes reakció?

Ha felteszik nekünk például azt a kérdést, hogy mi Peru fővárosa, abban a pillanatban elindulhat bennünk egy olyan érzés, hogy tudjuk a választ, abban az esetben is, ha hirtelen nem jut eszünkbe a pontos elnevezés. Honnan tudjuk, hogy amit tudunk, azt tudjuk vagy esetleg csupán később, de tudni fogjuk? Ezek a jelenségek mutatják azt, hogy a bennünk lévő tudás egyszerűen több, mint ami a felszínen érvényesülni látszik! Figyelmünk automatikus: bizonyos ingerekre, melyek váratlanul és intenzíven érik, automatikusan irányul. Ezen figyelmi rendszer dolgozik a háttérben, akár egy halkan búgó motor, és kialakít emléknyomokat, melyekhez azonban nem igényel tudatos feldolgozást.

MI LESZ ENNEK AZ EREDMÉNYE?

Érzünk valamit, amit magunkénak tulajdonítunk, ám ez nem „belőlünk”, a személyiségünkből fakad igazából. Ennek köszönhető, hogy szociálpszichológusok nagy elánnal kezdték el kutatni a priming jelenségét a kilencvenes évektől kezdődően. A priming előfeszítést jelent, egyfajta tudattalan előkészítést valamire, amit viszont tudatossá szeretnénk tenni. Mivel ez így még nem egészen világos, lássunk egy példát minderre.

Véletlenül kettesben maradnak egy idegennel a liftben, sosem találkoztak azelőtt. Az illető elkezd kutatni a táskájában valami után, és az ön kezébe ad egy papírpohárban valamilyen folyadékot, hogy fogja meg pár perc erejéig. Kétféle lehetőség van, az ön kezét vagy hideg, vagy meleg folyadék éri a pohár falán keresztül. Mit fog gondolni az illetővel kapcsolatban?

Figyelmünk egy rendkívül összetett rendszer, erőteljes befolyásoló tényezője azoknak az ingereknek, amelyek végül tudatossá válnak.

A szociálpszichológusok szerint antipátiát abban az esetben, ha a folyadék hideg volt, míg szimpátiát akkor, ha meleg volt a pohár tartalma. Ez előfeszítés egy később tudatosuló benyomásra vonatkozóan. A bennünk formálódó érzések összefonódnak más ingereken keresztül, melyeket végül azonosítunk is egymással. A környezetből érkező hidegérzetet egy olyan belső érzéssel kapcsoljuk össze, amelyet szükségszerűen alakítunk ki. Elvégre még nem tudunk a másikról semmit, így kénytelenek vagyunk minden apró információmorzsába belekapaszkodni. Ugyanúgy előfeszítés volt az is, amikor Eberhardt szociálpszichológus és kollégái 2004-ben az amerikai lakosság különböző etnikai csoportjain priming kísérletet végeztek és pár század másodpercig fekete és fehér bőrszínű emberek képét rejtették el különböző képsorok között. A résztvevők kezdetben mindezt természetesen nem tudták, nem észlelték ugyanis a befolyásolás meglétét (a képek mutatási ideje nem érte el a tudatosulási küszöbidőt). Az eredmények megdöbbentőek voltak. A tudattalan ingerek éppen elegendőek voltak ahhoz, hogy az utánuk következő képsorokon szereplő embereket erőszakosnak, vagy bűnözőnek titulálják abban az esetben, ha fekete bőrszínű személyek előzték meg a valódi, tudatosan feldolgozható képeket. Itt nem csak az előfeszítés érdekes számunkra, hanem az is, hogy a faji előítéletek milyen mértékig értek bennünk automatizmusokká.

Most pedig lássuk a mentalisták egyik piszkos kis trükkjét a gyakorlatban. Miként lehetséges az, hogy Danny Blue ki tudja találni, melyik országra gondolhatott Vágó István? A priming eszköztárának alkalmazásával, természetesen. Nem gondolatolvasás zajlik a háttérben, hanem

AZ ALANY MANIPULÁLÁSA ARRA VONATKOZÓAN, HOGY ARRA GONDOLJON AZ ILLETŐ, AMIRE MI SZERETNÉNK.

A kísérlet az alábbi videón tekinthető meg teljes egészében:

 

Azoknak, akik nem követik végig a képkockákat, írásos formában vezetjük le az eseményeket. Vágó Istvánt egy irodaépületbe kísérik, ahol a népszerű mentalista megpróbálja kitalálni, melyik országra gondolhatott a műsorvezető. A megfejtés Madagaszkár volt, melyet sikeresen kitalált a mentalista. A videó második részéből kiderül, hogy Danny Blue az irodába vezető úton végig elhelyezett olyan rövid ideig tartó (nem tudatosuló) ingereket, melyek Madagaszkár emlékeit hívták be a műsorvezető tudatába. Ennek megfelelően hatott a priming jelensége: Vágó István valóban Madagaszkárra gondolt, melyet így már gyerekjáték volt különböző show-elemek mellett felfedni.

Mindannyian befolyásolhatóak vagyunk valamennyire, ám ez természetesen a fogékonyságunkon is múlik!
Mindannyian befolyásolhatóak vagyunk valamilyen formában.

Az előfeszítés nem csak azért izgalmas, mert valóban működik, hanem azért is, amiért komoly kutatások születtek a témakörről. Az emberek befolyásolása mindig is foglalkoztatta a felsővezetőket, politikusokat és stratégákat. Már a reneszánsz során is komoly irodalom kerekedett ki a manipuláció témaköréből, gondoljunk csak Niccolò Machiavelli filozófus-politikus munkásságára, de ugyanúgy említhetnénk az ókori gondolkodók elméleteit is. Kijelenthetjük, hogy a manipuláció egyidős az emberiséggel, de valódi és komoly tanulmányok a reklámok és a marketing pszichológiájának kapcsán születtek. Nem véletlenül:

RENDKÍVÜLI MÓDON MANIPULÁLHATÓAK VAGYUNK A TUDATALATTINK ÁLTAL.

Nem arról van itt szó, hogy meglátjuk a különbséget egy hamburgerplakát és a valódi, „plöttyedt” burger állaga között, hanem arról, amit valójában nem tudunk, de mélyen integráljuk magunkba az évtizedek során.

Egy számítás szerint naponta több, mint három-négyezer inger ér bennünket a médián keresztül (az utóbbi években ez az érték csakis nőhetett). Elég torz megállapítás lenne azt feltételeznünk, hogy mind ezeknek tudatában is lehetünk. A színek, a formák, de még a szexuális gesztusok is összekapcsolódhatnak bennünk egy termékekről kialakított belső képpel.

MÉGIS MIT TEHETÜNK EZEN INGEREK ELLEN?

Leginkább semmit. Ugyanakkor járhatunk nyitott szemmel, megpróbálhatjuk megkísérelni, hogy belső folyamatainkat ilyen szemüvegen keresztül értsük meg és kezeljük helyükön. A különböző belső automatizmusok például olyan dolgokra késztethetnek bennünket, melyek ártalmasak is lehetnek a kapcsolatainkra, vagy az életvezetési eszköztárunkra vonatkozóan.

Már csak egy kérésünk van:

GONDOLJON EGY SZÍNRE!

Ha igazunk van, Ön erre, vagy ennek egyik árnyalatára gondolt.

Kattintson!