A tehetségeknek is joguk van a boldogsághoz

„A tehetséget és a boldogságot szinkronban kell kiművelni” – jelentette ki Dr. Bagdy Emőke pszichológus a Mathias Corvinus Collegum Fiatal Tehetség Programja által szervezett tehetség konferencián. A 100 pedagógus és pszichológus részvételével zajló eseményen a pszichológusnő beszélt a tehetséges emberek sajátságairól és külön kitért a személyiségükben rejlő ellentmondásokra, melyek árnyékot vethetnek rájuk. A környezetnek támogatnia kell a tehetségeket, nem csak a képességük fejlesztésében, hanem személyiségük kiteljesedésében is. Ezzel kapcsolatos kutatásáról is beszélt előadásában. 

Bagdy Emőke szerint mindnyájan az univerzum páratlan csillagai vagyunk. Minden ember tehetségesnek születik. A tehetség prediszpozicionális elmélete szerint az adottságok kibontakozásában a környezet a kulcsinger, mely odaadó figyelmével kibábáskodja a személyiségben rejlő potenciálokat. Ha ezt nem kapja meg egy tehetséges ember, könnyen átlagemberré válhat.

A tehetséges emberek kilógnak a sorból

A tehetség szó azt jelenti, hogy az ember akár olyat is megtehet, amit más nem. Pozitív értelemben ez az ember deviáns. (De vio – eltérő, más út) Az igazán tehetséges egyén számos területen különbözik az átlagembertől. Az agyának eltérő a szerkezete és a működése is, hangsúlyosabban használja a jobb agyféltekéjét. Továbbá jellemző rá az eredeti szemléletmód és a divergens gondolkodás, asszociációs láncai ezer felé futnak.

A különleges adottságokkal rendelkező egyén személyisége magába foglal egy alapvető rugalmasságot, akár egy kis segítségtől is szárnyakat kaphat, és nem ragad meg hosszan egy problémában.

A tehetségnél ugyanakkor megfigyelhető a kiegyenlítetlen képességmintázat. Egy tehetséges személy bizonyos területeken kiemelkedik társai közül, azonban máshol nagyfokú gyengeség vall rá. Gyakran mélyed el gondolataiban, aminek hatására furcsa, magának való viselkedés jellemzi őt. Ami nem érdekli őt, azt könnyen elhanyagolja, teljesítménye egyenetlen lesz.

Az elsődleges deviancia (a sajátos képességmintázatból eredő különbség) és a másodlagos deviancia (a tehetség kibontakoztatásához szükséges gyakorlásból és időráfordításból ered) által okozott feszültségek nagy lelki terheket róhatnak a talentumokra. Ez lehet önbizalomhiány, stressz- és indulatkezelési probléma, a társas kapcsolatok zavara és kötődési hiány egyaránt.

A tehetséges egyén labilis lelki egyensúlyának oka, hogy esetében elméjének belső határai lazák. A tudattalan esetében jóval nyitottabb, így könnyebb az átmenet a két világ között. A jelenség különösen művészek esetében figyelhető meg, és remek példa erre József Attila. A költő a sötét világban olyan mélyre tudott merülni, mely az átlag gondolkodót megijeszti, és a káoszból is képes volt „az igazgyöngyöt felhozni”.

József_Attila_magyar_költő
József Attila lelki problémáin nem tudott túllendülni.

A tehetséggondozásban a fejlesztések idáig jellemzően az adott képesség tovább bontakoztatására irányultak. Bagdy Emőke szerint azonban sokkal inkább a személyiségre és a benne rejlő ellentmondásokra kell odafigyelni, és felhívja a figyelmet, hogy bizonyos esetekben nagy a veszélye, hogy a személyiségben rejlő árnyékok elhomályosítják a tehetség fényét.

A tehetséget és a személyiséget szinkronban kell fejleszteni

Bagdy Emőke létfontosságúnak tartja a fiatal tehetségek lehetőségeinek fejlesztését. A témába vágó friss kutatásának eredményeit is bemutatta a konferencián részt vevő pedagógusoknak és pszichológusoknak. Munkatársaival azt a kérdést vizsgálták, hogy vajon egy, a személyiségre irányuló fejlesztő munka milyen hatást ér el a tehetséges fiataloknál.

A vizsgálatban száz 15-17 éves fiatal vett részt, akik az élet valamilyen területén – lehet az művészeti, tanulmányi vagy sportkötődésű – kiemelkedően tehetségesnek számítottak, de személyes lelki problémákkal küzdöttek. A környezetüket is bevonták a folyamatba oly módon, hogy a szülők és a pedagógusok is segítették a gyermek fejlesztését. Ez a fajta aktív kapcsolat  (az úgynevezett trambulin effektus) elengedhetetlen a tehetség eredményes fejlődésében, mivel az érintett érzi a környezete segítségét.

A kutatásban részt vevő tehetségek egyénileg állapotfelmérő teszteket töltöttek ki, a szülők és pedagógusok e közben közös csoportban beszélték át a problémákat. A fiatalok között előfordultak tanulási és figyelmi zavarok, szociális gondok, kapkodás, tervszerűtlenség, önbizalomhiány valamint szorongás és stressz is. Az egyének majdnem egyharmadának a személyisége igen rugalmas volt, gyorsan túljutottak problémáikon, ám körülbelül egy ugyanekkora hányadukat demotiváltság jellemezte.

A fiatalok ezek után 30 órás egyéni személyiségfejlesztő alkalmon vettek részt, majd egy 20 órás csoportos  fejlesztő tréning következett. Mind a tehetségek, mind a szülők visszajelzései alapján, már csekély mértékű fejlesztő munka is komoly eredményt váltott ki. A kutatás erőteljes pozitív változásokat mutatott a szorongáscsökkentésben és a stressz kezelésben egyaránt. Továbbá, az eredmények arról tettek tanúbizonyságot, hogy a szülő-pedagógus-pszichológus szövetség a leghatékonyabb segítő tényező a tehetséggondozásban. Hozzájárulásukkal nem csak a tehetség, hanem a személyiség is fejlődik, alapot biztosítva ezzel a további, eredményes fejlődésnek.