Úton a prostitúció felé: mélyszegénység és kötődési hiány

Dés Fanni szociális munkás, szociológus rengeteget foglalkozott prostituáltak segítésével Magyarországon és Nyugat-Európában egyaránt. Azokat a nőket, akikkel találkozott, szinte mind a mélyszegénység és a kilátástalanság vezette erre az útra. A prostituáltak gyerekkorukban nem kapták meg azokat az alapvető emberi szükségleteket, melyek nélkül könnyen elvesznek az élet forgatagában. Dés Fanni szerdán, a KAPSZLI félévzáró Lelkimorzsáján beszélt a prostitúciót bejósoló tényezőkről, és kitért arra is, miért nehéz a prostituáltaknak kitörni abból a világból.

A prostitúcióba keveredett lányok előélete nem éppen meseszerű. Azok a nők, akik képtelenek kitörni a mélyszegénységből, általában kötődési hiánnyal küzdenek, sokuk rengeteg traumát, esetleg abúzust is átélt gyermekkorában. A mélyszegénységben élő családokban előforduló elkeseredés agressziót szül, a gyermek pedig ezért nem tud kötődni igazán a szüleihez és a környezetéhez. Serdülőként ki akar törni onnan, erre azonban kevés lehetősége adódik és sokuk a prostitúcióba csöppen. A lányok többsége azonban nem önszántából lesz örömlány.

A kötődési hiány a legfőbb oka annak, hogy ezek a fiatalok könnyen manipulálhatóak.

Sokukat a barátja viszi bele az üzletbe. Gyakran megesik az is, hogy a potenciális prostituáltakat a munkahelyeikről: bárokból és szórakozóhelyekről, vagy éppen a gyermekvédelmi otthonból csábítják el a futtatók. A manipuláció lassan történik. Előbb dicséretekkel, ajándékokkal halmozzák el a lányokat, akik ezt nem kapták meg korábban. Folyamatosan magukhoz láncolják őket, kialakul egy függő kapcsolat, és szépen lassan átadják magukat a prostitúció világának.

A futtatók legtöbbje hasonló körülmények között nőtt fel, mint prostituáltjaik. Ők is sok bántalmazást szenvedtek el az életük során, a szeretetet erőszakkal igyekeznek kárpótolni. Viselkedésükben felveszik azt a modellt, ahogy velük bántak régen. Az agresszió és az alá-fölé rendeltség folyamatosan jelen van a prostituált-futtató kapcsolatban. A futtatók folyamatosan terrorizálják a prostituáltakat, akik félelemből bármilyen erőszakot képesek elviselni.

A függőségből nehéz kitörni

A prevenciónak nincs sok eredménye, mivel a legtöbb mélyszegénységben élőnek sokszor nincs más választása, kénytelen a prostitúció mellett dönteni. A nyílt gyermekvédelemi intézetekből könnyű a fiatal lányokat elcsábítani, a zárt intézmények pedig, mint a Rákospalotai Leánynevelő Intézet, sajnos gyakran csak egy-két évre nyújt védelmet a bentlakóknak. Az érintettek miután kikerülnek, más lehetőségek híján visszatérnek az üzlethez.

Dés Fanni és a prostitúcióval foglalkozó szociális munkások igyekeznek a prostituáltak helyzetét javítani. Beszélgetnek velük, felvilágosításokat tartanak, hogy miképpen tudnának kilépni ebből a körből. A legtöbb prostituált nem gondolkodik ezen, mivel nincs tisztában vele, hogy ezt hogyan teheti meg.

Egyértelmű azonban, hogy ennél az életnél többre vágynak. Sok lány a nagyságrendekkel magasabb jövedelem érdekében nyugaton dolgozik. Az ottani nagyvárosokban léteznek menedékházak, ahol többek közt pszichológuskezelést kapnak, valamint szakmát is tanulhatnak. Kevés nőt találunk azonban, aki végleg abba tudja hagyni az üzletet, sokuk még a menedékházat elhagyva is visszacsúszik. Nehéz megváltoztatni az évek alatt kialakult életmódot és új életet kezdeni.

Nagyon hasonlít a helyzet a komoly kábítószer fogyasztókhoz, hisz itt is egy komoly függőségről beszélhetünk.

A prostituáltak kitörési pontjai a reintegrációs programok lehetnek, amelyekre nyugaton már jó példákat lehet találni. Dés Fanni véleménye szerint a prostitúció csökkentéséhez a mély szegénység megszüntetése kulcsfontosságú, hiszen a kezdeti lökést a rögös életúton a nehéz gyermekkor adja meg.