Gazdag gyerekekből lesznek az igazán rossz vezetők

A közép- és felsővezetők szintjén sokkal több nárcisztikus személyiséggel találkozhatunk, mint bárhol máshol. De vajon miből ered ez a sokszor túlzó önimádat? Egy friss kutatás eredményei azt mutatják, hogy a szülők jövedelme az egyik legmeghatározóbb faktor.

Érdekes és egyben megdöbbentő eredményt hozott egy nemrég publikált kutatás, amelyet a bochumi Ruhr-Universität gazdaságpszichológusa, Rüdiger Hossip végzett. A professzor eredetileg arra volt kíváncsi, hogyan értékelik saját- és környezetük teljesítményét nagy német vállalatok felsővezetői. Az 500 megkérdezett ügyvezető és igazgató mellett a nekik dolgozó 3500 munkatársat is arra kérték, értékeljék főnökük vezetői készségeit.

Az egyszerű kutatás nem olyan eredményt hozott azonban, amelyre előzetesen számítani lehetett. A munkatársak véleményében jelentős eltérések mutatkoztak, nem úgy, mint a vezetők saját értékelésében, akik szinte kivétel nélkül nagyszerűnek és tökéletesnek találták önmagukat. A kérdőíves kutatás az igazgatók esetében olyan eredményeket mutatott, amelyeket egyébként csak az erősen nárcisztikus személyiségjegyekkel, például alacsony empátiával és magas önértékeléssel rendelkező egyének esetében mérnek.

Minél magasabb a szülők fizetése, annál nárcisztikusabb a gyerek

Már régóta köztudott az a tény, hogy a felsővezetők körében egymást érik a nárcisztikus személyiségek, ennek oka tudományosan azonban még nem bizonyított. Ennek szeretett volna utána járni 3 amerikai pszichológus, akik feltételezték, hogy a szülők jövedelmének köze lehet a jelenséghez. Ugyancsak kérdőíves kutatásuk során 570, a világhírű West Point akadémián végzett amerikai katona eredményeit értékelték, akik kivétel nélkül a hadsereg vezetőiként szolgáltak.

A kísérletben résztvevőknek olyan állításokra kellett reagálniuk, mint például;

„nélkülem unalmas lenne a csapat” vagy „tudom, hogy különleges vagyok”.

Ezek után ugyancsak megkérdezték az alattuk szolgáló katonákat, hogyan értékelik főnökeik vezetői képességeit. Értékelniük kellett többek között, hogy feletteseik mennyire ismerik és értékelik őket, mennyire tudnak szervezni és feladatokat strukturálni, hogyan motiválják beosztottaikat illetve mennyire bíznak meg bennük. Az eredmények összehasonlítása és kiértékelése után meghökkentő eredményre jutottak. A kutatás kimutatta, hogy a szülök jövedelmi szintjéből előre lehetett jelezni, mennyire lesz nárcisztikus az egyén felnőttkorában. Ebből pedig egyenesen meg lehetett mondani, hogyan értékelik majd beosztottaik a felettük állókat. Frusztrálóan negatívan, derült ki.

A vezetői pozíció gyakran nem jelent pozitív megítélést a munkatársak körében
A vezetői pozíció gyakran nem jelent pozitív megítélést a munkatársak körében

Pénz és sárm, avagy lehetőségek korlátok nélkül

Minél magasabb a szülök jövedelme, annál nárcisztikusabbak a gyermekeik és annál gyengébbek lettek vezetői készségeik a későbbiekben.

„A szülők magas jövedelme eredményezi a rosszabb vezetői minőséget a nárcisztikus hajlam magasabb szintje miatt”

– jelentették ki, tulajdonképpen meglepődve, mégis egyértelműen a kutatók.

Végtére is, tehetősebb családok gyermekei olyan közegben nőhetnek fel, ahol elvileg sokkal nagyobb figyelmet kap tehetségük, egyéniségük, és támogatják továbbá a szociális kompetenciáik és az empatikus készségeik fejlődését. Mindezekkel ellentétben azonban úgy tűnik, hogy egy jó sorból származó gyermek leginkább azt sugallja környezete felé: ő igazán különleges. Ezen gyermekek már korán megtanulják, hogy több lehetőségük van, mint másoknak. Sokkal függetlenebbnek érzik magukat, és úgy gondolják, hogy nincs szükségük másokra. Sem mások segítségére, sem pedig ötletére vagy kritikájára.

Főszerepben az empátia, önzetlenség és segítőkészség

Ez a kutatás ugyan meglehetősen újszerű, eddig is voltak azonban a fentieket alátámasztó eredmények. Korábbi vizsgálatok rámutattak, hogy a felnőttek keresetével megközelítőleg arányosan csökken a másokkal szemben tanúsított empátia és segítőkészség szintje. Hasonló a helyzet gyermekek körében is: a tehetősebb közegből származók kevésbé hajlandóak másokkal megosztani, ami az övék.

Ugyancsak érdemes megjegyezni, hogy a vezetői szerepkör önmagában is emeli a nárcizmusra való hajlandóságot. Aki ugyanis eldöntő és meghatározó szerepkörben van, kevesebb kritikát kap környezetéből éppen ezért tovább nő önértékelése. Akik viszont szerényebb háttérrel rendelkeztek gyerekkorukban, kevésbé voltak nárcisztikusak, beosztottaiktól ennek megfelelően pedig sokkal jobb értékelést kaptak.