Kulturális kreatívok, akik megváltoztatják a világot – II. rész

A hatvanas évek kulturális forradalma (ellenkultúra, hippi mozgalom, stb.) megteremtette a posztmodern társadalom alapjait. A kulturális kreatívok a nyugati és keleti szemlélet integrációja által már ekkor is a keleti spiritualitással, az egészséges működésre és önkiteljesítésre fókuszáló humanisztikus pszichológiával, a holisztikus egészségtannal, a bio vagy vegetáriánus ételekkel és a pszichedelikus mozgalmakkal kapcsolatos kérdésekre fókuszáltak. A kulturális kreatívokról szóló cikkünk első részét itt találja. 

Míg az 1960-as években kevesebb, mint az amerikai felnőtt lakosság 4%-a volt kulturális kreatív, 1995-ben az amerikai felnőttek 23,6%-a (44 millió). 1999-re arányuk elérte a 26%-ot (50 millió), 2008-ra a 35%-ot (80 millió).
A kulturális kreatívok számának növekedésére a legnagyobb hatást részben az gyakorolta, hogy az új értékek és világszemléletük kinőtte a korábbi kereteket és integrálódott a hatvanas években útjára induló olyan új társadalmi mozgalmakba, melyek a polgári jogokért, a nők, a melegek, az állatok jogaiért, a társadalmi igazságosságért, a harmadik világ és az éhezés megszüntetéséért, az ökológiai változásért és a háborúk ellen küzdenek.
A növekedés másik oka pedig az információs társadalom 1950-es évektől tapasztalható térhódítása.

Az információ terjedésére jellemző, hogy az a média egyre szélesebb köréből szerezhető meg, és manapság már nem csupán fentről áramlik lefelé (televízió), hanem lentről is felfelé (internet).

A kulturális kreatívok fele, a kemény mag élen jár a szubkultúra kreatív kezdeményezéseiben. Ők a fenntarthatóság fontos ügye mellett a belső életükkel és személyes fejlődésükkel is intenzíven törődnek. Közéjük kétszer annyi nő tartozik, mint férfi. Ez azt is jelenti, hogy napjainkban az inkább nőknek tulajdonított értékek térhódítása is folyamatban van, vagyis a bal agyfélteke dominanciája – mely a racionálisabb gondolkodást eredményezi -, mellett egyre nagyobb szerep jut a jobb agyféltekés gondolkodásnak; az intuíció, az empátia és a kreativitás értékeinek. Ez a szervezetek szintjén is jelentkezik, – bár ez hosszú folyamat – a női vezetők egyre inkább egyenrangú partnerként vannak kezelve. (Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a férfiak nem lennének kreatívak, empatikusak vagy intuitívak, de a férfiak által életre hívott és életben tartott modern értékek egyeduralma, és az ezek alapján létező társadalmi elvárások kevésbé engedik őket kibontakozni ezeken a területeken, a modern nyugati társadalmakban a racionalitás számít értéknek, a tudomány pedig minden egyéb megismerési mód felett áll.)

A periférián elhelyezkedő zöld kulturális kreatívok pragmatikusabbak. Ők elsősorban az ökológiai fenntarthatóságot és a társadalmi felelősségvállalást emelik ki, míg a személyes fejlődés és a személyközpontú értékek iránt csak átlagos érdeklődést mutatnak. Ők követik és támogatják a kemény magot.

A kulturális kreatívok megtalálhatók minden társadalmi rétegben, ezért értelmetlen leírni őket foglalkozás, képzettség vagy jövedelem alapján. A legfontosabb ismertetőjegyeik az értékeik, a világnézetük és életstílusuk, nem pedig a demográfiai adataik. Bizonyos szempontból a kulturális kreatívok alaktalan és láthatatlan populációnak tűnhetnek, mivel nincsenek társadalmi helyszíneik ahol találkozhatnak, nem szimbolizálják őket hivatalos klubok, szervezetek, egyházak vagy politikai csoportok, nem gyártanak kizárólag az ő ízlésüknek megfelelő TV műsorokat, filmeket vagy egyéb médiaterméket, nincs intézményi hovatartozásuk, vagy a szélesebb kultúrához való hozzátartozásuk.

Inkább a társadalom kulturális mozgalmáról van szó, melynek létezése eredményei által nyilvánvaló: a zöld vállalkozások támogatása, a bio-ételek, az alternatív- és komplementer medicina, a spiritualitás és a pszichoterápiák új formái nem létezhetnének a kulturális kreatívok nélkül.

Ők a jelen idők fő mozgatói.

De éppen a fentiek miatt nincsenek tisztában egymás létezésével sem, gyakran magányos farkasként tekintenek magukra, és ezért a társadalmi erejük nagyságát sem ismerik fel.

Egy új világ küszöbén

A 20. század a modernek százada volt, de most ez a kultúra összeomlás szélén áll, mivel képtelen megoldani a múltban gyökerező jelenlegi problémákat, különösen a globális éghajlati válságot és az ezt kísérő ökológiai pusztítást. Jelenleg a felnőttek csupán 40%-a tartozik a modern szubkultúrához, és amíg a 2000-es évek elején csak a társadalom 40%-a értett egyet a kulturális kreatívok által megfogalmazott globális kérdésekkel, addig 2008-ban a teljes népesség 50-80%-a!

Az emberek tisztában vannak vele, hogy éghajlati válság van, és hogy ennek megoldása fontos, de még nem érzik sürgősnek, mivel a mainstream média a modern kultúra értékeinek szószólója, a modern világnézet kapuőre. De az mindenképpen nyilvánvaló, hogy a modern világkép felbomlóban van, és az új alternatívák már megjelentek, mivel a modernista paradigma végtelen gazdasági növekedésre való törekvése nem folytatható egy véges bolygón.

Úgy tűnik, hogy a kulturális kreatívok azok, akik képesek kreatív válaszokat adni az ökológiai fenntarthatóság kérdésére és az éghajlati krízisre.

Az elmúlt néhány évben az USA-ban, Nyugat-Európában és Japánban egymástól teljesen független kutatások azt találták, hogy a felnőttek közül a kulturális kreatívok száma 33-37% között van, átlagosan 35%. Vagyis egy feltörekvő, planetáris kultúráról van szó, ahol az értékek és a világszemlélet átívelnek a nemzeteken. Ray (2008) szerint

ez a kultúra híd lehet a nemzeti és vallási konfliktusok megoldásában, mivel bölcsebb kultúraként nem az elitet, hanem általában az embert támogatja, új alapokat teremtve a fenntarthatóság számára.

Ha felismertük magunkban, hogy mi is ezt az egyre gyarapodó szubkultúrát gyarapítjuk, akkor már régóta érezzük, hogy megtaláltuk az utunkat, viszont örömmel tölthet el a tudat, hogy sokkal többen vagyunk, mint azt korábban gondoltuk. Az erős értékrendszerünk a világban való helyünket és önmagunkat is segít még pontosabban definiálni, mely által életünket számunkra értelmes és hiteles célokkal tudjuk felruházni. Ezekért folyamatosan küzdhetünk, mely nagymértékben tehet hozzá a boldogságunkhoz is.

A szerző Bogdán Brigitta, transzperszonális szemléletű pszichológus (munka- és szervezetpszichológus, krízistanácsadó szakpszichológus), life és business coach, társadalmi tanulmányok alapszakos szakelőadó, a Lisznyai Pszicho-Műhely munkatársa, személyközpontú tanácsadó jelölt.