Gyermekkori sport, avagy a fejlődésbe tett befektetés

Rengeteg helyről hallani, hogy a rendszeres sporttevékenység milyen jó hatással van szervezetünkre – kortól függetlenül. A legtöbb említés azonban csak a fizikai, illetve fiziológiai előnyökről számol be, míg a testmozgás pszichológiai és szociálpszichológiai hatásairól kevesebben ejtenek szót. Különösen érdemes fiatalkorban elkezdeni sportolni, hiszen ilyenkor szilárdulnak meg azok a szokásaink, amelyek későbbi életünket nagymértékben alakítják. Miért fontos továbbá a gyermekkori sporttevékenység? Mihez segítheti hozzá a gyermekeket a rendszeres testmozgás, és melyek azok a tényezők, amelyek ezekért a pozitív eredményekért felelősek?

A fiatalkori aktivitás hatásai az élet több területén is megfigyelhetőek: fizikai, életmódbeli, affektív (érzelmi), szociális és kognitív előnyökről is beszámolhatunk (Bailey, 2006). Számunkra jelenleg az utóbbi három kategória a leginkább fontos, annak ellenére, hogy sem a fizikai, sem az életmódbeli kimeneteleket nem szabad lebecsülni. Nem újkeletű információ, hogy kutatások már találtak összefüggéseket az élethosszal, és életminőséggel a rendszeres testmozgás függvényében, így azoknál, akik sportolnak, nagy valószínűséggel csökken bizonyos betegségek és rendellenességek (szívroham, magas vérnyomás, elhízás, csontbetegségek, stb.) kockázata. Ráadásul – ahogy már korábban is szóba került – a gyermekkorban elsajátított szokások nagy valószínűséggel a felnőttkorban is megmaradnak: inaktív gyerekekből inaktív felnőtt lesz, aktív gyerekből pedig aktív felnőtt (Telama, Yang, Laakso & Viikari, 1997).

A rendszeres testmozgás az élet több területén is előnyhöz juttathatja az aktív gyermekeket
A rendszeres testmozgás az élet több területén is előnyhöz juttathatja az aktív gyermekeket

Ép testben ép lélek: szociális, affektív és kognitív előnyök

A gyermekkori szociális fejlődés egyik legnagyobb váltása körülbelül az iskolakezdés idejére tehető: ilyenkor kezdődik az az időszak, amit a pszichológiában átpártolásnak neveznek: ekkor a 7-8 éves gyermekek szüleik helyett fokozatosan elkezdik keresni kortársaik társaságát. Ennek megfelelően remek kikapcsolódás lehet egy iskoláskorú gyermek számára a sporttevékenység: új barátokat szerezhet, miközben mindezt (remélhetőleg) még élvezi is, és hasznosan tölti el szabadidejét.

Ám társas szempontból nem csak a kortársakat kell kiemelni: hasonlóan fontos szereppel rendelkezik az edző.

Csakúgy, mint a tanárok esetében, az edzőkből is tekintéllyel bíró, családon kívüli felnőtt példakép válhat a gyermekek számára (Gyömbér & Kovács, 2012), amely ideális esetben szintén hozzájárulhat a fiatalok egészséges fejlődéséhez és olyan készségek megfelelő elsajátításához, mint például csoporthoz tartozás, és csoporttagként működés (Massoni, 2011).

Kutatások már rendelkeznek arra vonatkozó eredményekkel, hogy a rendszeres sporttevékenység összefüggést mutat a pszichológiai jólléttel fiatalok esetében (is), bár a háttérben meghúzódó folyamatok még nem tisztázottak (Bailey, 2006).

A legtöbb eredmény a magasabb önbizalmat, illetve a csökkent mértékű szorongást, depressziót és stresszt kapcsolja össze a fiatalkori sporttevékenységgel,

de megemlíthető a növekvő kompetenciaérzés is lehetséges hatásként.

Szintén sokat kutatott téma a testmozgás és a kognitív képességek közötti kapcsolat. A legelső ezzel a témával foglalkozó kutatás az ’50-es években történt Franciaországban, ahol arra voltak kíváncsiak, hogy az iskolán kívül tanulásra fordított idő csökkentésével, és sportolásra fordításával a diákoknak romlik-e az iskolai teljesítményük. A vizsgálat (Hervet, 1952) során egész pontosan a tanulásra fordított idő 26%-át cserélték le sporttevékenységre: az eredmények pedig azt mutatták, hogy az

iskolai teljesítmény egy cseppet sem romlott, sőt, kevesebb magatartásbeli probléma és hiányzás jelentkezett a diákok körében.

Az azóta eltelt idő sok hasonló kutatást eredményezett: van, ahol nem csak az mondható el, hogy az iskolai teljesítmény nem csökkent, de sokak szerint még nőtt is! Elmondható továbbá, hogy azok a diákok, akik iskolán kívüli tevékenységeket űznek (nem feltétlenül csak sportot), több tapasztalattal rendelkeznek a problémamegoldás területén is (Hansen, Larson & Dworkin, 2003), ami szintén egy olyan készség, amely a későbbi élet során nagy előnyhöz juttathatja az adott gyermeket.

Egyes eredmények szerint a rendszeres testmozgás pozitív hatással lehet az iskolai teljesítményre is
Egyes eredmények szerint a rendszeres testmozgás pozitív hatással lehet az iskolai teljesítményre is

A sport, mint szervezett tevékenység

A sporttevékenységek pozitív hatásai egy másik szempontból is megközelíthetőek az eddig említettek mellett: ezek pedig maga a tevékenység jellegéből fakadnak. A pszichológiai szakirodalom megkülönböztet strukturált (szervezett) és strukturálatlan (szervezetlen) időtöltéseket (Larson & Verma, 1999). Míg a sporttevékenység – ahol van egy vezető edző, és a tevékenység rendelkezik egyfajta „kerettel” (időpont, helyszín) – a strukturált tevékenységek körét gazdagítja, addig a tévénézés vagy internetes játékok az utóbbi kategória tagjai. Jacquelynne Eccles és Bonnie L. Barber 1999-es tanulmányában három érvet fogalmaztak meg a strukturált időtöltés mellett: először is a fiataloknak kevesebb ideje marad a kockázatos tevékenységekbe való bevonódásra; másrészt fontos attitűdöket és készségeket tudnak elsajátítani; végül pedig – ahogy már szó esett róla – rendelkeznek a pozitív társas kapcsolatok kiépítésének lehetőségével.