Saját nehézségeink kovácsa: problémaképzés- és megoldás

Az természetes, hogy életünk során végigjárt utunkat gyakran keresztezik olyan feszültségek és konfliktusok, amelyek igencsak megterhelőek számunkra. Mivel magyarázható ugyanakkor az, hogy míg egyes nehézségek megoldásában zökkenőmentesen teljesítünk, addig mások minden erőfeszítésünk ellenére is állandósulnak? Miért fordulhat elő, hogy minden racionális megoldási kísérletünk ellenére sokszor még súlyosbítjuk is a gondjainkat?

Hogyan idézzük elő a nehézségeket? – Négy lehetséges ok

Problémáink keletkezésének gyakran maguk a megoldási kísérleteink ágyaznak meg. Például ha álmatlanságban szenvedünk, gyakran elkövetjük azt a hibát, hogy minden akaratunkkal elalvásra kényszerítjük magunkat, de így csak még éberebbek leszünk. Tehát, ugyanabból a megoldásból egyre többet alkalmazunk, így nemhogy nem vezet eredményre a próbálkozásunk, de még súlyosbítjuk is a nehézségeinket.

Újabb zsákutca, ha nem látunk problémát ott, ahol van. Jó példája ennek a családokban előforduló nyílt titok esete. Mindenki tisztában van vele, mégis mindenki azt feltételezi, hogy a többi családtag nem tudja. Esetleg felfedezhetünk megoldást ott, ahol valójában nincs. Ilyenkor utópisztikusan gondolkodunk: a párkapcsolatban a gyermek érkezését csak összekovácsoló időszakként kezeljük, miközben általában az ilyen változások sok nehézséget is magukban rejtenek.

Az elakadások képződhetnek paradoxonok által is.

Szeretnénk gyakori együttléteket kialakítani a párunkkal. Arra is vágyunk, hogy ezeket az együttléteket a párunk is valóban akarja. Azt a szabályt állítjuk fel, hogy a viselkedés legyen spontán, ne pedig szabálykövető – ez a [simple_tooltip content=’A kommunikáció önellentmondást tartalmaz. A kommunikáció által tudatosan keltett kép, és a nonverbális jelzések benyomása nincs összhangban egymással. ‘]double-bind[/simple_tooltip] kommunikáció egy tipikus esete. Láthatjuk, hogy ez maga is egy szabály, ami önmagára vonatkozik, ettől van paradoxon-jellege.

A problémaképzés során nagyon gyakori, hogy tudattalanul a megoldási kísérleteinkkel [simple_tooltip content=’A játszma kiegészítő, rejtett társas érintkezések sorozata, amely pontosan meghatározott, előre látható kimenetel felé halad.’]játszmákat[/simple_tooltip] indítunk el. hasonló cselekedetek pedig hasonló, vagy rosszabb eredményhez vezetnek.

Azonos nehézség megjelenésére közel ugyanúgy reagálunk, így fenntartjuk ugyanazt az állapotot. Például, ha a házimunkában magunkra hagynak, mi mindig duzzogva elvégezzük azt, de azért nonverbális kommunikációval jelezzük az érintetteknek, hogy mekkora áldozat is volt ez a részünkről.

stairs-1209439_960_720
A játszmák önmagukban nem tartalmazzák a kilépés lehetőségét, ahhoz egy logikai ugrás, szintváltás szükséges.

Úton a megoldás felé

Amennyiben a gondjainkat meg szeretnénk oldani, nem feltétlenül azok okait kell feltárnunk. Nagyon fontos felcserélnünk a „miért?” kérdését a „mi?”-vel. Elsőre furcsa lehet a következő megközelítés, hiszen „miért akarnék tenni azért, hogy fenntartsam a problémát?” De valójában nagyon gyakran a rossz megoldásainkkal odázzuk el a megoldást. Így fontos átgondolnunk a következőt: mit teszek azért, hogy fenntartsam a problémát, és azt pontosan hogyan teszem? Ez elvezet minket ahhoz, hogy a problémáinkkal ne a múltban foglalkozzunk, hanem

az „itt és most”-ban gondoljuk át azok dinamikáját.

post_97153_20120817203621
A kilencpontos probléma megoldása.
1_37
A kilencpontos probléma.

Problémáink gyökerei helyett fókuszálhatunk problémafenntartó rossz megoldásainkra, és ha beavatkozásaink ezeket célozzák, akkor megváltoztathatjuk a jelenünket. Gyakran olyan, hétköznapi racionalitásnak ellentmondó, kreatív megoldásokkal érhetünk csak célt, amelyek logikai szintlépéssel valósulnak meg. Furcsa, váratlan, és sokszor paradox módszerekkel próbálkozhatunk ilyenkor. Nagyon jól szemlélteti ezt a gondolkodást a kilencpontos probléma. Megoldása során a kilenc pontot négy vonallal kell összekötnünk úgy, hogy nem emeljük fel a tollunkat.

Sokan nem tudnak kilépni a pontok által meghatározott négyszög kereteiből, így nem is tudják megoldani azt.

Természetesen nagyobb traumák, krízisek, elakadások esetében nem helyettesíthető a mély feldolgozás, ám mindennapos konfliktusok és nehézségek előfordulásakor nagyon is hasznosnak bizonyulhat a következő problémamegoldó séma.

  1. A probléma megfogalmazása konkrét fogalmakkal

Minél világosabban körülírjuk a fennálló problémát, annál nagyobb esélyünk lesz ténylegesen hatásos megoldási terv készítésére.

  1. Az eddigi megoldáskísérleteink átgondolása

Ezzel a lépéssel átláthatjuk, hogy melyek azok a megoldáskísérleteink, amelyek nem jártak sikerrel. Valamint ez azt is megvilágíthatja, hogy mi az, ami fenntartja a nehéz helyzetet, és hol kell változtatnunk.

  1. A változás konkrét megfogalmazása – amit el szeretnénk érni

Ennél a lépésnél alapvető, hogy gyakorlatilag is elérhető célt tűzzünk ki, ezáltal megvédhetjük magunkat az eleve rossz megoldásoktól. Beláthatjuk például, hogy a boldogság elérésének a vágya nem elég konkrét cél.

  1. Változást létrehozó terv készítése és kivitelezése

A tervünk lépéseit is fogalmazzuk meg minél konkrétabban. Például ahelyett, hogy „több időt szentelek a családomnak”, használhatjuk azt a megfogalmazást, hogy „heti két estét kizárólag a családi programokra fordítok”.  Továbbá a paradoxon ennél a lépésnél is éppen olyan fontos, mint a problémák képződésénél. Egy paradox problémamegoldás néha eredményesebb, mint a látszólag racionális hozzáállás.

Mik lehetnek mindezek alapján a jó megoldási próbálkozások? A sok közül néhányat kiemelve hasznos lehet például az [simple_tooltip content=’Gondolkodási folyamat, amely során a gondolkodás tárgya az addigitól eltérő, új jelentést kap.’]átkeretezés[/simple_tooltip]. Ha a fentebb említett szexuális nehézséget érzelmi, vagy biológiai tünetként kezeljük, ezzel a kerettel eleve gátoljuk a megoldást. Visszatérve az álmatlanság példájára, alkalmazhatjuk a [simple_tooltip content=’Egyfajta paradox instrukció, amelyet ebben az esetben önmagunknak adunk. A tünetet használjuk megoldásként.’]szimptóma-előírás[/simple_tooltip] módszerét. Próbálkozhatunk azzal, hogy a görcsös elalvási kísérletek helyett, inkább arra kényszerítjük magunkat, hogy nyitva tartjuk a szemünket a sötét szobában.

Itt az „ugyanabból több” megoldás helyett „ugyanabból kevesebbet” alkalmazunk.

Esetleg ha éppen valami óriási hibától rettegünk, amit a munkánk során elkövethetünk, elkezdhetünk direkt aprókat hibázni. Így megtanulhatjuk a hibák előidézésének mikéntjét, tehát a nagy hibákat megelőző lépéseket is fel tudjuk tárni, egyúttal enyhítjük a nagy hibák elkövetésének lehetőségéből adódó szorongásunkat is.

A szerző Borbély Lilla, tanácsadó- és iskolapszichológus-jelölt, a Lisznyai Pszicho-Műhely tagja.