Hogyan nyújthatunk még kánikulában is maximumot?

Biztosan sokan éreztük már, hogy szabad környezetben, forróságban hamarabb elfárad az ember. De mi a helyzet a sportolóknál? Az ő munkájukat hogyan befolyásolja a kánikula? Azt már régóta elfogadott tényként kezelik, hogy a magas hőmérséklet és páratartalom negatív hatást gyakorol a teljesítményre. Ezek pontosan azok a környezeti tényezők, amik várni fogják a sportolókat Rióban, az olimpián. Milyen mechanizmusokon keresztül befolyásolja a teljesítményt a klíma? És mit lehet ez ellen tenni? Cikkünkből kiderül.

A versenyhelyszín éghajlata mint stresszor.

Egy versenyszituáció, hát még egy olimpia, nagymértékben igénybe veszi a sportoló fiziológiai és mentális erőforrásait. Így nem meglepő, hogy minden olyan stresszor, amely ezekre a forrásokra hatással van, befolyásolhatja a versenyző teljesítményét. Ilyen stresszornak tekinthetjük a szabadtéri sportágak esetében az adott terület éghajlatát (Deliginieres és Brisswalter, 2000), különös tekintettel a hőmérsékletre és páratartalomra.

A klíma hatásának vizsgálatakor érdemes a fiziológiai és mentális folyamatokat együtt kezelni, hiszen ezek teljesítményre gyakorolt hatásai nem különíthetők el egymástól (Tomporowski és Ellis, 1986). A hatás mértékét tekintve fontos az is, hogy egy versenyző milyen külső körülményeket szokott meg a felkészülés során, ehhez kapcsolódó fogalom a „BET-Basic Effective Temperature”. Ez azt a hőmérsékleti tartományt jelenti, ahol a sportoló az edzettségi szintjének megfelelő teljesítményre képes, tehát hatékony tud lenni. Korábbi kutatások alapján hideg vagy mérsékelt éghajlathoz szokott személyek mentális teljesítményére a hőmérséklet 29,4 °C felett van negatív hatással, míg a nagy meleghez már akklimatizálódott személyeknél ez az érték 32,2 °C (Sharma és mtsai, 1983). Ezt figyelembe véve érdemes egy-egy nagyobb verseny éghajlatának megfelelően tudatosan felkészülni, valamint az akklimatizálódást minél hamarabb elkezdeni, így az adott klíma hatását, mint külső stresszor tényező, minimalizálni.

Hogyan befolyásolja a sportoló teljesítményét a hőmérséklet?

Egy ember hőmérsékletével kapcsolatban alapvetően megkülönböztethetjük a maghőmérsékletet (pl. szív, hasüreg) és a bőr hőmérsékletét. A kutatók sokáig csak a maghőmérsékletet vizsgálták, és úgy gondolták, hogy ez az a hőmérsékleti tényező, amely befolyással van a mentális teljesítményre. Egy verseny során a sportolók esetében a külső körülmények elsődlegesen a bőr hőmérsékletét képesek megváltoztatni viszonylag rövid időn belül. Gaoua és munkatársai (2012) vizsgálták elsők között a bőr hőmérséklet változásának befolyásoló szerepét. Kísérletük során bizonyították, hogy 15 perc időtartamú, magasabb hőmérsékletnek való kitettség már elegendő ahhoz, hogy a bőr hőmérséklete akár 3 °C-ot emelkedjen (a maghőmérséklet változása nélkül), ez pedig

a komplex mentális feladatok esetében a teljesítményromlásához vezetett,

például rontotta a hatékony döntéshozatalt. Ennek hátterében a létrejövő szubjektív diszkomfort érzetet feltételezik, amelyen a szervezet igyekszik változtatni, a cikk elején említett, mentális és fiziológiai erőforrásokra támaszkodva. Más kutatások a szimpla reakcióidő növekedését is alátámasztották (Legros és mtsai, 1992; Paas és Adam, 1991).

A magas hőmérséklet esetében megnövekszik a dehidratáció kockázata is, amely további káros következményekkel járhat a mentális folyamatokat tekintve. Például rontja a munkamemória működését, valamint nehezíti a vizuális információk összehangolását a fizikai mozgás koordinációjával (Sharma és mtsai, 1986; Cian és mtsai, 2000). Az előbb felsorolt mentális folyamatok mind-mind nélkülözhetetlenek egy sportoló számára a megfelelő teljesítménynyújtáshoz, ezek együttes romlása pedig halmozottan hátrányos helyzetbe képes hozni egy versenyzőt. Mindezek miatt a bőrhőmérséklet változásának kontrollálására és a dehidratáció minimalizálására kell törekedni a hatékony edzés és versenyzés érdekében.

canoeists-357778_1920
Szabadtéri sportoknál különösen fontos a testhőmérséklet változás kontrollálása és a dehidratáció minimalizálása a fiziológiai és a mentális folyamatok megfelelő működése érdekében.

Egy lehetséges megoldás: a test előhűtése

Már régóta általánosan elfogadott tény, hogy a magas környezeti hőmérséklet és páratartalom negatívan befolyásolja a sportteljesítményt (Quod és mtsai, 2006), de a test verseny előtti hűtésének fontosságára igazán csak a viszonylag nagy melegben zajló 1996-os atlantai olimpia hívta fel a kutatók figyelmét. Az előhűtésnek alapvetően az állóképességi szabadtéri sportok esetében van különösen nagy jelentősége. A test verseny előtti hűtésével meg lehet növeli a hőtárolási kapacitást, ezáltal a pedig késleltetni a kifáradási pontot a melegben, mivel az alacsonyabb kiindulási testhőmérséklet nagyobb mennyiségű munka elvégzését teszi lehetővé a kritikus testhőmérsékleti pont elérése előtt (Quod és mtsai, 2006). Ez azért jelentős, mert forróságban a test előhűtése gyakorlatilag egy

hatékony és legális módja

a teljesítmény növelésének (nyilvánvalóan nem tiltott kémiai szerekkel végezve azt). A test hűtésére eleinte hideg levegős, valamint hideg vizes módszereket fejlesztettek ki. Például Marino (2004) kutatása alapján hideg vizes fürdővel, amelynek a hőmérsékletét 60 perc alatt 29 °C-ról 22 °C-ra hűtjük, már el lehet érni olyan maghőmérséklet változást, amely elegendő a teljesítményfokozó hatás eléréséhez a forróságban. Mivel ezek a kezdeti módszerek elég körülményesek voltak a versenypályán való alkalmazáshoz, azóta az évek alatt már különböző könnyen szállítható és alkalmazható hűtő mellényeket is kifejlesztettek. Mindkét módszer alkalmazása eredményesnek mutatkozott, ám az még nem tisztázott, hogy a maghőmérséklet vagy a bőrhőmérséklet csökkentése-e a hatékonyabb, így a mai napig folynak fejlesztések, melyek során újabb és újabb technikákat hoznak létre.

spot-862274_1920
A test verseny vagy edzés előtti hűtésével késleltetni lehet a kritikus testhőmérséklet elérését, ezáltal a kifáradási pont később következik be. Így a teljesítmény javítható.

Konkrét példák az előhűtés kutatásának tárházából

Befejezésként nézzünk meg két konkrét példát, hogy mennyit számíthat a test hűtése egy–egy megmérettetés előtt. Yates és munkatársai (1996) a kutatásuk során a résztvevőkkel ergométeres tesztet végeztettek, 1000 métert kellett „leevezniük”, 33 °C és 60 százalékos páratartalom mellett. Abban az esetben, ha a sportoló hűtő mellényt viselt a bemelegítés során, akkor átlagosan 3 másodperces javulás volt tapasztalható a táv megtételéhez szükséges időben. Egy másik kísérlet során Booth és munkatársai (1997) azt a feladatot adták a sportolóknak, hogy 30 perc alatt minél hosszabb távot tegyenek meg futógépen, 31,6 °C és 60 százalékos páratartalom mellett. Amikor a test előhűtését alkalmazták, ebben a kutatásban a sportolónak 23-24 °C-os hideg vizes fürdőt kellett vennie, akkor a 30 perc alatt megtett maximum távolság 4 százalékkal nőtt. Ezek a viszonylag egyszerű kísérleti eljárások is már megmutatják, hogy a testhőmérsékletre való odafigyeléssel már teljesítményjavulást lehet elérni.


Iratkozz fel hírlevelünkre!