A tökéletes csapatépítés titka

Csapatsportok esetében a legnagyobb problémát az edzőknek a megfelelő csapat kohézió kialakítása jelenti. Bár csapatról van szó, mégis egyének és egyéniségek alkotják azt, akik nagyon különbözhetnek egymástól. Főleg igaz ez az utánpótláscsapatokra, ahol nem csak személyiségükben, de érettségi és fejlettségi szintjükben is eltérnek egymástól az egyes tagok. Olyan ez, mintha adott színekből kellene a tökéletes, makulátlan fehér színt kikeverni. Van, hogy szerencsénk van az alapanyaggal, de többnyire emberpróbáló feladat elé nézünk. A cikk további részében a kezedbe adjuk az ecsetet és a vásznat, hogy legalább az eszközök adottak legyenek!

Végy egy jó vezért!

A vezető kiléte kulcsfontosságú az üzleti és vállalati környezetben, hiszen ő határozza meg a célokat és az irányvonalat. Mivel ott is csoportokról beszélhetünk, így joggal merült fel a kérdés: vajon ennyire meghatározó a vezető szerepe a csapatsportoknál? És ha igen, akkor milyen a jó irányító a sportban? Ezekre a kérdésekre keresték a választ Judge és munkatársai egy 2002-ben publikált kutatásukban.

Mivel addig nem készült vonásprofil arról, hogy milyennek is kell lenni egy sikeres vezéregyéniségnek a sport berkein belül, ezért ők a Big Five-ot (a személyiségpszichológia egyik legfontosabb modellje – a szerk.) vették alapul a vizsgálataikhoz. Nem meglepő módon azt találták, hogy az extraverzió (új élményekre nyitott, kommunikatív, társas létet kedvelő és cselekvésorientált) és a lelkiismeretesség (célorientált, összeszedett, pontos és szervezett) faktorok jelentős bejósló erővel bírnak arra vonatkozóan, hogy egy vezető mennyire tud érvényesülni és mennyire lesz hatékony.

Ennél is megdöbbentőbb volt, hogy a Big Five faktorok a vezetői hatékonyság mérésénél felmerülő variancia 53 százalékát, míg az érvényesülés varianciájának 39 százalékát magyarázták. Ez tehát azt jelenti, hogy

bár mindig történhetnek váratlan dolgok, de egy extrovertált és lelkiismeretes edző, már fél siker!

forrás: waterpolo.hu
A példa a jó edző – csapat kapcsolatra. forrás: waterpolo.hu

Ki a ballaszttal!

Ha megtaláltuk a tökéletes vezért, ideje, hogy csapatot faragjunk. Ennek elengedhetetlen része a tökéletes csapatkohézió megteremtése. A feladatra alapvetően kétféle megoldás kínálkozik. Az első az egymással harmonizáló és összeillő emberek szelekciója, akik azonosulni tudnak a kijelölt célokkal. A személyiségtesztekben lévő potenciálra mutat rá Barrick az 1998-as publikációjában. Szerinte háromféle módon is meg lehet vagy meg kell határozni azt, hogy milyen a csapat személyiség palettája, vagyis a csapat karaktere. A háromféle mód:

1. Az egyik az átlagszámítás, amely ad egy általános képet arról, hogy adott személyiségvonás mennyire domináns a csapaton belül, mennyi a hozzáadott értéke és hatása a csoport személyiség profiljában.

2. A másik a vonások varianciaszámítása. Ez megadja, hogy adott személyiségvonás tekintetében a csapat mennyire homogén vagy éppen heterogén. Az, hogy a közösség szempontjából melyik a jobb, arról nincsen egzakt álláspont. Hiszen legyen tökéletesen homogén a csapat, azaz rendelkezzenek az egyének ugyanazokkal a preferenciákkal, attitűdökkel és viselkedési szokásokkal, lehet, hogy a fontos döntéseket hamarabb hozzák meg, viszont minden felmerülő problémára azonos sémákban reagálnak. Ilyen szempontból egy heterogén csoportban sokkal több a potenciál, viszont kőkemény munka és hosszú idő kihozni belőle a maximumot legyen szó akár döntésekről, akár a kohézióról. Ehhez kell a megfelelő edző/vezető és a sportpszichológus.

3. Végül, de nem utolsó sorban, érdemes minden személyiségvonás tekintetében meghatározni a legmagasabb és legalacsonyabb értéket. Ezzel kiszűrve a a csoport szempontjából perifériára került tagokat.

Tett és Burnett szerint, e méréseken keresztül, kialakítható

a megfelelő csapatkohézió, amely elengedhetetlen a csoport teljesítményoptimalizálásához.

Sok sportpszichológus viszont (pl.: Sachs, 1993) egyenesen etikátlannak tartja a személyiségtesztek kiválasztásban való alkalmazását. Hiszen, pusztán tesztek alapján megválni játékosoktól nem mindig kifizetődő és erős kétségbevonható döntés. Mit javasolnak ők?

Ahhoz, hogy egy irányba húzzon mindenki, előbb a megfelelő kommunikáció kialakítás a fontos
Ahhoz, hogy egy irányba húzzon mindenki, előbb a megfelelő kommunikáció kialakítás a fontos.

Fejleszteni, fejleszteni, fejleszteni..

Ha a kiválasztásnál és szelekciónál nem is vehetjük igénybe a személyiségtesztek nyújtotta előnyöket, és meglévő állománnyal kell dolgoznunk, akkor a nincs más hátra, mint előre elvet kell szem előtt tartanunk. Erre alapozza Beauchamp, a 2005-ben kiadott 3 fázisú, csapatösszetartás fejlesztését célzó vázlatát. Ennek segítségével három nagy folyamaton keresztül, az egyének csoporton belüli (interperszonális) kompetenciájának növelésével tudjuk a társaság összetartását és együttműködését javítani.

  1. fázis: Megérteni saját magam!
    Első része: A sportolóknak aktívan részt kell venniük saját személyiségük feltérképezésében. Ehhez a különböző tesztek és felmérések jelenthetnek segítséget, amelyek segítségével meghatározhatók azok a vonások, amikre alapozni lehet, és egyben azok a hiányosságok, amelyek az adott sportágban fontosak lehetnek és fejlesztésre szorulnak.
    Második része: Ha a sportoló reflektált a saját intraperszonális működésére, ki kell lépnie és megfigyelnie, hogyan viselkedik az interperszonális viszonyaiban és milyen viselkedéses tendenciák jelennek meg a csoporthelyzetekben. A céljai elérése érdekében ki kell elemezni ezeket és azonosítani kell a személy erősségeit és a potenciális gyengeségeket, amelyek kihatással lehet a csoport működésére. Ehhez a 360 fokos értékelés a javasolt, melynek keretén belül a csapattársak, edzők és családtagok is értékelik a személyt.
  2. fázis: Megérteni másokat!
    Ebben a szakaszban a kulcs az empátia és a figyelem növelése. Először arra kell törekedni, hogy felismerje a versenyző másokban is a saját erősségeit és gyengeségeit. Ez javítja az összetartozást és az „egyek vagyunk” élményt. A lépcsőfoknak elengedhetetlen kelléke a kommunikáció javítása és serkentése. Ezután az empátia növelésével, arra ösztökéljük a sportolót, hogy vegye észre és fogadja el, ha a sajátjától teljesen eltérő viselkedéses preferenciái vagy kommunikációs szokásai vannak a társának.
  3. fázis: kapcsolat építés és összecsiszolás
    Első lépésként arra kell sarkallnunk a sportolókat, hogy használják a társaikról szerzett információkat. Tehát olyan módon kommunikáljanak és viselkedjenek velük, ami kompatibilis az ő preferenciáikkal. Meg kell értetni velük, hogy a szólj úgy ahogy szeretnéd, ha hozzád szólnának” mondás, jelen esetben, a szólj hozzájuk úgy, ahogy szeretnék, ha hozzájuk szólnál”-t jelenti. Ha előrelépés történt, akkor jöhet a következő fokozat, ami a kommunikációt gátló tényezők feltárását jelenti. Ezek gyakran felszínre hoznak olyan konfliktus forrásokat, amelyek eddig nem jöttek elő, mégis a személyiségvonások inkompatibilitásából fakadnak. Orvoslására a nézőpont cserét javasolják a szerzők, amikor is a sportolónak meg kell próbálnia értelmezni a saját viselkedését egy másik fél szemszögéből. Végső opcióként különböző szabályok bevezetésével tudjuk egységesíteni a kommunikációt, így egy külső keretet szabva annak, hogyan is viselkedjenek a tagok a csoporthelyzetekben.

Ezek a módszerek és technikák bár nem garantálják, hogy tökéletesen működni fog a csoport minden konfliktus nélkül, de jelentősen megkönnyíthetik a velük való munkát.

Mi a kezedbe adtuk az eszközöket, a többi rajtad múlik, kezdődhet az alkotás!