Jobb a szex, ha nem kötődünk?

A szülőkkel való korai kapcsolat minősége nagyban befolyásolja azt, hogy hogyan észleljük, és hogyan viselkedünk felnőttkori kapcsolatainkban. A két legfőbb jellemző, amelyben az emberek különböznek párkapcsolatukhoz való viszonyukat illetően, az az elkerülés és a szorongás. Milyen kapcsolatban van ez a két faktor? Mindezek fényében hogyan viszonyulnak a különböző módokon érintett párok egymáshoz? Cikkünkből kiderül. 

Az elkerülő magatartás arra utal, hogy az egyén mennyire érzi magát komfortosan egy kapcsolatban a közelség és az intimitás viszonylatában. Azok az emberek, akikre jobban jellemző az elkerülő kötődési stílus, kevesebbet fektetnek be a kapcsolataikba, és igyekeznek mind lelki, mind érzelmi szinten függetlenek maradni párjuktól.

A felnőttkori kötődési stílus alakítható, de ehhez önismereti munkára és támogató társra van szükség
A felnőttkori kötődési stílus alakítható, de ehhez önismereti munkára és támogató társra van szükség.

Azok, akiknek párkapcsolati kötődési stílusuk szorongással jellemezhető, hajlamosabbak túlaggódóak lenni, folyton akörül forognak a gondolataik, hogy mikor lesznek elutasítva vagy elhanyagolva a párjuk által. A prototipikusan biztonságosan kötődő személyeknél, mind az elkerülés, mind pedig a szorongás kevésbé van jelen.

A kötődési rendszer átalakul, ha a szülők nem elég jól szeretnek…

Már kisgyermekként szüksége van mindenkinek olyan személyekre, akikhez kötődni tudnak. Amennyiben ezek a fontos személyek – legtöbbször a szülők – elérhetőek és válaszkészek, biztonságos kötődés alakul ki. Később ennek mintájára a másokkal való közeli érzelmi viszony kialakítására is képessé válik az egyén. Ha azonban huzamosabb ideig nem elérhető az elsődleges kötődési személy, vagy nem képes ráhangolódni a gyermeke igényeire, akkor az egyén másodlagos kötődési stratégia kialakítására kényszerül annak érdekében, hogy képes legyen megküzdeni kapcsolati bizonytalanságaival.

Ezek a másodlagos stratégiák a személy kötődési rendszerének hiperaktivációját vagy deaktivációját jelentik. A hiperaktív stratégiák lényege, hogy felhívják a célszemély figyelmét, valamint kivívják gondoskodását és támogatását. Ez a stratégia jellemzi

a szorongó kötődési stílussal bíró embereket, akik rengeteg erőfeszítést tesznek meg annak érdekében, hogy kivívják a szeretett személy közelségét,

illetve hogy folyamatosan figyeljék párjuknál az olyan jeleket, amelyek a pszichés vagy érzelmi közelség hiányát jelzik.

A deaktiváló stratégiát működtető személyek kerülik a közelséget, válaszul a gyermekkorukban számukra elérhetetlen szülő hiányára. Ez a stratégia jellemzi az elkerülő kötődésű egyéneket, akik kifejezetten a függetlenségre és kizárólag az önmagukban való bizalomra fókuszálnak. Ezzel egyben elutasítják szükségleteiket és azokat az érzelmi állapotaikat, amelyek aktiválnák kötődési rendszerüket. Ez gyakran abban nyilvánul meg, hogy

nem engedik meg maguknak, hogy közel kerüljenek partnerükhöz, vagy hozzájuk forduljanak érzelmi támogatásért.

A túlzott mennyiségű hódítás kötődési és intimitási nehézségeket jelezhet (képünkön Barney Stinson - Neil Patrick Harris - az Így jártam anyátokkal nőcsábász karaktere)
A túlzott mennyiségű hódítás kötődési és intimitási nehézségeket jelezhet (képünkön Barney Stinson – Neil Patrick Harris – az Így jártam anyátokkal nőcsábász karaktere).

A kötődési stílus befolyásolja a szexualitást!

Két biztonságosan kötődő személy jó esélyekkel indul neki közös szexuális életüknek. Számos kutatás igazolja, hogy ők több pozitív szexuális élményt és magasabb szintű elégedettséget élnek meg, mint a bizonytalanul kötődőek. Ez leginkább azért van, mert elégedettebbek szexualitásukkal, nyitottabbak az újfajta szexuális élmények kipróbálására, sokkal inkább preferálják a kölcsönösen kezdeményezett szexet, és kevésbé vágynak az alkalmi vagy párhuzamos szexuális kapcsolatokra.

Ezzel szemben a szorongásos kötődési stílusú személyek a hiperaktiváció köré szerveződött kötődési rendszerük hatására krónikusan függnek másoktól, és folyamatosan a megfelelni vágyás és az elutasítástól való félelem motiválja őket. A szexualitásra is hajlamosabbak eszközként tekinteni, amivel csökkenthetik bizonytalanság érzésüket, valamint megélhetik az intenzív közelség élményét. Nem meglepő, hogy ez a fajta működésmód gyakran együtt jár szexualitásukkal kapcsolatos szükségleteik és félelmeik partnerük elöli elhallgatásával, illetve orgazmikus válaszkészségük csökkenésével.

A deaktivációs stratégiával élő, elkerülő kötődési stílusú személyek számára a szexualitás kevésbé jutalomértékű, sőt akár kényelmetlen is lehet. Mivel általános diszkomfort érzetük van a közelségtől, így a szexben is kerülik az intimitást. Ez kétféle módon nyilvánulhat meg:

1. Igyekszenek magukat távol tartani a szexuális tevékenységektől. Ezt általában gondolati rendszerekkel támogatják meg és racionalizálják magukban – például túlzott félelem a nemi úton terjedő betegségektől, hitetlenség a fogamzásgátló szerek hatékonyságát illetően, stb.

2. Olyan szexuális aktivitásokban vesznek csak részt, amelyek nem igénylik az intimitást – kevésbé szigorú szabályokkal viszonyulnak a szexhez, több alkalmi kapcsolatuk van, és külön kezelhetik a párkapcsolatuktól szexuális viszonyaikat.

A bizonytalan kötődésű személyek típustól függetlenül

mind a szorongásos, mind az elkerülő kötődési stílusú személyek alacsonyabb szintű szexuális és párkapcsolati elégedettségről számoltak be.

Egy szorongó kötődésű társ kiváló szerető lehet

Butzer és Campbell kutatásának legizgalmasabb eredménye azonban még hátra van! Több mint száz pár szexuális és párkapcsolati elégedettségének vizsgálata közben ugyanis azt találták, hogy az egyének boldogságát saját jellemzőikön kívül az is nagyban befolyásolja, hogy a párjuk milyen jellemző kötődési stílussal bír. Akiknek a társuk elkerülő kötődésű, azoknak a szexuális elégedettségük alacsonyabb szintű, míg szorongó kötődésű pároknak a párkapcsolati elégedettségük alacsonyabb. Azaz

az egyén szexuális elégedettségét párjának elkerülő kötődése befolyásolja a legjobban, míg párkapcsolati elégedettségére párjának szorongó kötődése van leginkább hatással.

Ez tulajdonképpen két új megállapítást is jelent:

  1. Az elkerülő kötődésű személyeknél nincs szoros kapcsolat a szexuális és a párkapcsolati elégedettség között.
  2. A szorongó kötődésű társ nem jelenti azt, hogy a pár másik tagjának alacsonyabb lesz a szexuális elégedettsége, mivel a bizonytalan kötődés a szexualitáson keresztüli intimitás kiaknázására ösztönözheti.

Mindent egybevetve úgy tűnik, hogy a szex nagyobb eséllyel hoz elégedettséget, ha biztonságos kötődés kiépítésére és fenntartására képesek a párkapcsolatban élők, ugyanakkor párjuk kötődési stílusa is meghatározó tényező ebben. A közös párkapcsolati működés feltérképezése, a saját kötődési jellemzők megismerése és tudatosabb kezelése sokat segíthet abban, hogy akár egy bizonytalan alapstílus is formálódjon és elégedettebb szexuális és párkapcsolati elégedettséghez vezesse a pár tagjait.

A szerző Kovács Orsolya, tanácsadó- és iskolapszichológus, a Lisznyai Pszicho-Műhely tagja, humánerőforrás szakértő.