Mindjárt felrobbanok! Miért vagyunk ok nélkül dühösek?

Gyakran érezzük dühösnek magunkat. Irritáltak, indulatosak, mogorvák vagyunk. Néha legszívesebben minden körülöttünk lévő embert felpofoznánk – a harag valósággal eláraszt bennünket. Ugyanakkor nem biztos, hogy értjük, miért is érzünk így. Honnan eredhet ez a megmagyarázhatatlan düh és mit jelenthet?

A látszólag forrás nélküli haragnak számtalan oka lehet. Az egyik lehetőség az, hogy gyengék, elmoshatóak az énhatáraink. Olyankor is igent mondunk másoknak, amikor valójában nemet kellene. Olyan dolgokat teszünk meg az emberek kedvéért, melyek számunkra nem komfortosak. Ez rengeteg energiánkat emészt fel, így folyamatosan kimerültnek, legyengültnek érezhetjük magunkat.

Azonban énhatáraink szilárdsága és a dühösség között nem könnyű felfedeznünk a kapcsolatot – állítja Julie de Azavedo Hanks PhD, nőknek írott, asszertivitásról és az egészséges énhatárokról írt könyvében.

„Ehelyett általában azt gondoljuk, hogy az emberek kihasználnak bennünket, és nem vesszük észre, hogy nekünk is szerepünk van ebben a dinamikában.”

city-people-bubble-soap
Énhatáraink védelmet nyújtanak. Ha elmosódottak, könnyen átjárhatóak, az könnyen vezethet agresszióhoz, szorongáshoz.

Előfordulhat az is, hogy nem alszunk eleget, vagy szinte belefulladunk teendőink árjába. „Ezek az állapotok kifáradáshoz vezetnek, amik még nehezebbé teszik, hogy jól használjuk érzelmi megküzdési készségeinket…” – állítja Hanks.

Az okok között sorolhatjuk föl a depressziót is. „Sokan élnek abban a félreértésben, hogy a depresszió azt jelenti, hogy az illető folyamatosan sír, és nem tud kikelni az ágyból. Ugyanakkor a felfokozott irritáltság is a depresszió egyik gyakori, vezető tünete lehet.”

Hasonlóképpen, a szorongás is okozhat nehezen kontrollálható haragot. „Azok a személyek, akik magas szorongásszinttel élnek, gyakran érzik azt, hogy elárasztja, szinte megsemmisíti őket a mindennapi élet, mivel folyamatosan és keményen küzdenek azért, hogy saját, belső érzelmi életüket kezelni tudják.” Amikor egy kihívást jelentő helyzettel találkoznak, túltelítődhetnek, ami könnyen nyilvánulhat meg kirobbanó harag formájában.

A harag sokszor a láthatatlanságban gyökerezik

Rebecca Wong pszichoterapeuta gyakran találkozik olyan kliensekkel, akik (pár)kapcsolati okok miatt ingerültek. Haragszanak a házastársukra, gyermekeikre, szüleikre, barátaikra, munkatársaikra.

Kapcsolatainkban megélhetünk haragot amiatt, hogy láthatatlannak érezzük magunkat, vagy úgy érezzük, egyáltalán nem számítunk a minket körülvevő embereknek. Talán azt vártuk volna, hogy a legjobb barátunk támogasson bennünket, de nem tette. Talán szerettük volna, ha a párunk besegít a háztartás körüli munkákba. Amikor a környezetünk elég sokáig és gyakran hagyja figyelmen kívül kéréseinket, kívánságainkat, könnyen átfordulhatunk a harag állapotába anélkül, hogy valójában tudnánk, mi az oka.

A kontroll iránti vágy sokszor dühöt eredményezhet 

A dühünk abból is eredhet, hogy a minket körülvevő környezetben mindent kontrollálni szeretnénk, állítja Michelle Farris, pszichoterapeuta. Sokszor előfordul, hogy magát az érzelmet nem is érezzük, cselekedeteink azonban passzív-agresszívek, és bosszúsan, sértődötten viselkedünk. Azok, akik dühkezelési problémákkal rendelkeznek, általában nem hagynak teret  haragjuk megnyilvánulásának.

Példaként állítanám egyik kliensem történetét, nevezzük most Rékának. Réka egy életvidám, pozitív hölgy volt, aki azonban  állandóan kimerültnek érezte magát. Réka igazi gondoskodó típus volt, aki mindenki iránt hatalmas empátiával rendelkezett, kivéve saját maga iránt. Három gyereke volt, akik mindannyian tanulási, magatartási nehézségekkel küszködtek. A férje kevéssé segített neki a gyerekekkel és a háztartásban, a kicsiktől is inkább elzárkózott. Réka pedig keményen küzdött, hogy mindenkit boldoggá tegyen a családban. Miután sikerült kapcsolódnia a legbelsőbb érzéseihez és gondolataihoz, rájött, hogy folyamatosan dühösnek érzi magát, amiért minden feladatot egyedül lát el. Arra is ráébredt, hogy haragja igazából a mély magányosság érzéséből ered. Sosem érezte, hogy támogatták volna.

A legtöbben nem ismerjük ki magunkat saját érzelmeink világában

Rékához hasonlóan sokan nem vagyunk összhangban az érzéseinkkel. Farris szerint a legtöbben nem tanultuk meg azt, hogyan tudunk eligazodni érzelmeink világában.

„Ehelyett a társadalom arra buzdít bennünket, hogy kerüljük el a konfliktusokat, legyünk mindenkivel kedvesek, és akkor is inkább igent mondjunk, ha szívünk szerint igazából nemet mondanánk. Indulatainkkal is azért küzdünk ennyit, mert

a haragot a társadalom még mindig tabusított érzelemként kezeli,

ahogyan a kifejezése sem egy társadalmilag elfogadott aktus.”

mondja Farris. Attól félünk, hogy ha kifejezzük dühünket, megbántunk másokat és elveszítjük a kontrollunkat a kapcsolat felett, hovatovább egyben a kapcsolat megromlását is kockáztatjuk. Azonban a harag akár ajándék is lehet, ha megfelelően kezeljük, hasznosíthatjuk egyfajta belső energiaként, mely segíthet a kapcsolatainkban való tudatosabb létezésben, vagy akár megtapasztalhatjuk általa saját határainkat, és ezáltal önismeretre tehetünk szert.

egg-583163_1920
Sérülékeny érzéseink elfedésére sokszor egyszerűbb haragosnak, indulatosnak lennünk.

Sok esetben azonban a harag gyakran csak másodlagos érzelem, állítja Hanks. A frusztráció, az irritabilitás mögött gyakran olyan érzelem áll, ami sebezhetővé tesz bennünket, mint például a magány, a szomorúság vagy a félelem. Ezeket az érzelmeket általában nehezebb is kifejeznünk, mint a haragot. Hanks előszeretettel használja klienseivel az érzelmek, mint óceán metaforáját. Arra kéri őket, hogy rajzolják meg az óceán felszínét, és írják vagy rajzolják le az érzéseiket. Ezek után arra kéri a klienseit, hogy gyűjtsenek ötleteket arra, milyen érzelmek úszkálhatnak a felszín alatt.

A harag hasznos érzelem!

Amikor a haragról beszélünk, emlékeztessük magunkat arra, hogy a dühös érzelmek nem azonosak az erőszakos viselkedéssel. Gyakran felcserélhetően használjuk ezeket a fogalmakat, ami megerősíti azt a társadalmi koncepciót, hogy a harag káros érzelem.

A harag igenis hasznos és létfontosságú érzelem. Ha tudomásul vesszük dühös érzéseinket, és hajlandóak vagyunk a mélybe tekinteni, ezt a fajta tudatosságot használhatjuk arra, hogy felfedhessük a mélyben rejtőző, sérülékeny érzéseiket. A sérülékeny érzések elfogadása és megértése pedig fontos része érzelmi egészségünknek.

A szerző Hátszegi Eszter, pszichológus, iskolapszichológus, a Lisznyai Pszicho-Műhely tagja, pár- és családterapeuta jelölt.