Önazonosság – avagy miért is van itt az ideje, hogy őszinték legyünk?

Christine L. Carter szociológus, az amerikai egyesült államokbeli Berkley Egyetemen boldogság-kutató, írónő arra keresi a választ, milyen következményekkel jár, ha nem vagyunk hitelesek önmagunkkal. Ilyen esetben növekszik a stressz szintünk, csökken a koncentrációs készségünk és nem tudjuk elfedni az érzéseinket. Elmondása szerint magunkkal teljes összhangban, egyenesen, őszintén és hitelesen élni – ez a titok!

A kegyes hazugságok, magunkra erőltetett műmosolyok sorai odáig eszkalálódhatnak, hogy egy teljesen hamis életet kezdünk élni. Tartsuk azonban szem előtt, hogy mindig az a jobb döntés, ha önmagunkat adjuk, még akkor is, ha ezzel azt kockáztatjuk, hogy egyesek talán nem kedvelnek majd minket. Más érdekében színlelni valamit, ami nem mi vagyunk, amit nem szeretünk, a saját életünkből csalja ki az örömöt.

Azonban amikor mások kedvében igyekszünk járni, gyakran elfeledkezünk saját szükségleteinkről és vágyainkról.

Nem arról van szó, hogy tekintettel lenni a körülöttünk lévőkre rossz dolog lenne, sokkal inkább azt kell látnunk, hogy valakinek jó szándékúan segíteni, vagy az elvárásai szerint teljesíteni az elképzeléseit, korántsem ugyanaz.

A szakértő szerint mások kedvében járni azt jelenti, hogy igyekszünk mások kívánságait kitalálni, illetve azon gondolkodunk, hogyan tudnánk magunkat a szemükben kedvezően feltüntetni. Mindezek ugyanakkor gyakran tudattalan működésmódok annak érdekében, hogy mások rólunk kialakított percepcióit manipulálni tudjuk.

Fontos megjegyezni, akármikor megjátsszuk magunkat, vagy színleljük érzelmeinket, amelyek valójában nem igaziak, megszakítjuk a magunkkal való összhangot. Amikor ez történik, eltolódik a hangsúly arról, hogy hitelesek, önazonosak legyünk, és leginkább a körülöttünk lévőkre igyekszünk hatást gyakorolni. Egyszerű példája e viselkedésnek, amikor olyan képet osztunk meg a legnagyobb közösségi oldalakon, melynek üzenete szerint irigylésre méltó napunk van, miközben az okostelefon másik oldalán a valódi közérzetünk korántsem illeszkedik ahhoz, ami a képen látszik. Önazonosság hiányában komoly következményekkel kell számolnunk: kihatással van a boldogság-szintünkre és a társas kapcsolatainkra egyaránt.

Gyakran mást mutatunk a közösségi oldalakon, mint amilyen a közérzetünk.
Gyakran mást mutatunk a közösségi oldalakon, mint amilyen a közérzetünk.

Az alábbi 3 dologra számítsunk, ha nem vagyunk hitelesek:

Valójában senkit nem tudunk becsapni

Képzeljük el, hogy éppen dolgozunk a munkahelyünkön, és igyekszünk boldognak és kiegyensúlyozottnak tűnni, csakhogy eközben otthon valójában áll a bál. Nem szeretnénk, hogy kollégáinknak és barátainknak feltűnjön zaklatott lelki állapotunk, ezért színleljük jókedvünket. Ám ezzel pont az ellenkezőjét fogjuk elérni és szép lassan valószínűleg a körülöttünk lévők is elkezdik rosszul érezni magukat. Vajon miért?
A válasz az, hogy az ember nem kifejezetten ügyes érzelmei elrejtésében.

Társas interakcióink során olyan mikro-jelzéseket mutatunk be, melyeket nem tudunk színlelni,

és ezeket a jeleket a bennünket körülvevők tudattalanul észreveszik és értelmezik. Ezek a tőlünk származó mikro-kifejezések beindítják a tükörneuronok működését társaink agyában, így az ő agyuk egy kis része úgy válaszol, mintha ők is éreznék a mi negatív állapotunkat.

Tehát, ha próbáljuk elnyomni negatív érzéseinket társas interakcióink során – mint például ha nem akarjuk a másikat terhelni a saját gondjainkkal –, valójában növeljük mind a saját, mind pedig az interakcióban résztvevők stressz szintjét – még annál is jobban, mintha úgy döntöttünk volna, hogy az elnyomás helyett inkább megosztjuk gondjainkat másokkal.

Nehezünkre esik a koncentráció

A színlelés – amely viselkedéshez magas önkontroll szükséges – komoly tudatos erőfeszítést igényel: az agyat alapos feldolgozásra, és szüntelen koncentrációra készteti. Ahhoz, hogy magunkat sikeresen másnak mutassuk, illetve azt színleljük, hogy olyat érzünk, amit igazából nem, hatalmas akaraterőre és mentális kapacitásra van szükségünk.

a tudatos és egymás után ismétlődő önkontrollra való képességünk meglehetősen limitált.

Egy szemléletes példával élve: képzeljük el fáradó izmainkat, melyek egy megterhelő edzés után már nem képesek tovább a maximális erő kifejtésére. Bármilyen, a valódi én elnyomására vagy önmagunk másnak mutatására irányuló kísérlet végül nehézkes emocionális, mentális és figyelmi fókuszálásra való képességhez vezet. Továbbá, növeli a provokációra adott agresszív válasz és az érzelmi evés valószínűségét is, amellett, hogy teljesítmény-csökkenéshez vezet a végrehajtó mechanizmusokat igénylő feladatokban, így például az idő-beosztásban, tervezésben és szervezésben.

Emelkedik a stressz és a feszültség mértéke

Nevezzük nevén: megjátszani magunkat, tettetni érzelmeinket – még akkor is, ha csak egy apró dologról  van szó, és adott esetben valakit védeni próbálunk vele – hazugság. A hazugság pedig, függetlenül attól, milyen gyakran csináljuk, vagy milyen jók vagyunk benne, rendkívül megterhelő az elmének és a testnek egyaránt. A hazugságvizsgálat módszere valójában nem a hazugságot szűri ki, hanem működése a testi reakciók változásán alapul: a tudatelőttes stressz és félelem a bőr elektromosságának változását, a pulzus és a légzés emelkedését okozza, ezen kívül a hangszín változását is képes érzékelni a mérőműszer.

Az említett fiziológiai változásokat a stressz válasz során a szervezetben felszabaduló glükokortikoid hormonok okozzák.

A stressz hormonok hosszú távú jelenléte káros hatást gyakorol az egészségre és a boldogság-szintre is.

Kutatással igazolták, hogy azok az emberek, akiknek pontos instrukciókat adtak arról, hogyan kerülhetik el a mindennapokban az apró füllentéseket, valóban kevesebbszer torzították az igazságot, miközben fizikai egészségi állapotuk javulásáról számoltak be: jobban aludtak, kevesebb stresszről, fej– és torokfájásról számoltak be. És ez még nem minden! Az említett kutatásban résztvevők a füllentések elhagyásával a társas kapcsolataik javulását figyelték meg.

Apró füllentéseink elhagyásával javulnak társas kapcsolataink és az egészségi állapotunk is!
Apró füllentéseink elhagyásával javulnak társas kapcsolataink és az egészségi állapotunk is!

Természetesen nem füllentünk vagy színlelünk szüntelenül, de ha mégis megtesszük, fontos, hogy tisztában legyünk a következményeivel: megnövekedő stressz szint, csökkenő akaraterő, hanyatló kapcsolatok. Amikor felrakjuk az álarcunkat és arcunkra erőltetjük a mosolyt, pont azon igyekszünk, hogy jobban érezzük magunkat – a színlelés azonban a végén mindig visszaüt. Ha áltatjuk magunkat és hiteltelenül éljük életünket, saját dolgunkat nehezítjük meg, ugyanis kizárunk minden lehetőséget, hogy megtaláljuk az életben igazi örömünket, boldogságunkat, és nyugodtan, de magabiztosan kivehessük az élet mézesbödönéből azt, ami nekünk jár.