Egy szovjet trükk, amiről nem tudtál, ráadásul…

Bizonyára mindannyiunk napját kísértette már végig egy zeneszám, amiről hiába próbáltuk elterelni a figyelmünket, a belső hangunk unhatatlan csak dúdolta. A szinte kínzó, már-már frusztrációba átcsapó izgalom sem lehet ismeretlen legtöbbünk számára, amit kedvenc sorozatunk egyik epizódjának lezáratlan befejezésekor élünk át, egy ormon-akasztó (cliff-hanger) során. Ez csak pár példa volt azokból az esetekből, amikor beleestünk a Zeigarnik-hatás csapdájába. De mi is az a Zeigarnik-hatás, és hogyan szabadulhatunk meg tőle?

A hatást mára számos helyen alkalmazzák, például a mozgófilm-iparban, de gyakran a saját agyunk ejti önmagát ebbe az érdekes kognitív kelepcébe. Ez nem csak zavaró tud lenni, de komoly mentális megterhelést is jelenthet. A probléma megoldásához a 20-as évekig kell visszarepülnünk: két pszichológushoz, akik egy pincér különleges viselkedésére lettek figyelmesek. Egyikük Kurt Lewin volt, aki észrevette, hogy a felszolgáló sokkal jobban, gyakran kizárólag a még rendezetlen rendelésekre emlékezett. Azonban amint megtörtént a számla rendezése, rövid időn belül már alig tudott azokból bármit is felidézni!

Ez ihlette meg a másik jelenlévő pszichológust, Zeigarnikot. Több kísérlet után rájött, hogy az emberek sokkal jobban (egyes extrém esetekben akár ötször annyira) emlékeztek azokra az eseményekre, amelyekben megszakítás történt, mint azokra, melyeket befejezhettek. Lewin [simple_tooltip content=’A  cselekvő alany (P) viselkedése (B) az alany környezetével (E) folytatott interakciójának függvénye, tehát B=ƒ(P,E). Ebben a példában ez úgy értelmezhető, hogy egy feladat elvégzésének szándéka mindaddig pszichológiai feszültséget generál, amíg a feladat elvégzésre nem kerül.’]mezőelméletének alapjaival [/simple_tooltip] egybehangzóan arra a következtetésre jutott, hogy

a befejezetlen akciók nyomán egy feszültségrendszer alakul ki.

Emiatt az, mint quasi-szükséglet jelenik meg, mindaddig, amíg a megszakított esemény befejezésével fel nem oldódik. A folyamatos feszültség hatására pedig könnyen hozzáférhetővé és egyszerűen felidézhetővé válnak a releváns információk.

A hatás varázslata egyszerűen megtörhető: ha az esemény lezárul, megszűnik vele ez a kognitív csőlátás is.

Ha tehát nem tud kiverni a fejéből egy dallamot, egyszerűen próbálja meg felidézni a zeneszám végét.

Ha zavarja a sorozatok ormon-akasztó (cliff-hanger) befejezése, hát… abban az esetben lehet, meg kell várnia, ameddig egybe tivornya-nézheti (binge watch) az egész évadot, vagy akár az összes évadot, ha muszáj (khm, Trónok Harca). Mi is játszhatunk azonban a hatással saját hasznunkra: ha valamit különösen szeretnénk megjegyezni, helyezzünk bele apróbb megszakításokat. Ez főleg a tanulásban jelent óriási segítséget, hiszen feltördelhetjük az anyagot kisebb részekre, melyek közt szüneteket tartunk, rövid ideig mással foglalkozunk, így később könnyeben előhívhatóvá téve azt. De a legfontosabb és legélvezetes haszna azonban nem ez! Mindez kutyafüle, ahhoz képest, hogy