A munkahelyi teljesítmény legnagyobb ellensége: a halogatás

Sokszor úgy érezhetjük, olyan töménytelen feladat vár ránk, hogy nem is érdemes belekezdenünk. Ám halogatásunk fakadhat érdektelenségből, sőt a kudarctól való félelemből is. Ha azonban felismerjük, miért napoljuk el folyton teendőinket, megoldást is kaphatunk a problémánkra. 

Ismerjük az érzést, mikor egyre csak gyűlnek a fejünk felett a sötét felhők, mert egy halom feladatot kellene ellátnunk, ám mégsem kezdünk neki elvégzésüknek azonnal, vagy talán később se.  A halogatás hosszútávon kihat az egészségi állapotunkra, munkahelyi teljesítményünkre, ráadásul stresszesek leszünk és bűntudatot érzünk tőle, így érdemes ismernünk annak hátterét és azt: mit tehetünk ellene.

Miért halogatunk?

Megeshet, hogy megoldandó feladatot bíznak ránk, amellyel korábban még nem találkoztunk. Esetleg a múltban negatív tapasztalatokat szereztünk magunkról az adott feladattípus megoldásakor, és úgy gondoljuk, nem rendelkezünk a kellő kompetenciákkal annak megoldásához. Az is lehet, hogy a feladat kétértelmű,  számunkra érdektelennek, haszontalannak tűnik, netán túl egyszerű. Ilyenkor hajlamosak vagyunk félretenni és egy későbbi időpontra időzíteni annak a megoldását, sőt talán bele se kezdünk. Szintén ezt tesszük, ha túlbecsüljük a feladat elvégzésének időtartalmát, vagy ha úgy érezzük, túl sokat vállaltunk magunkra, képtelen vagyunk megbirkózni a tennivalókkal a határidő lejártáig.

Sokszor halogatjuk feladatainkat, mert az adott pillanatban egy másik cselekedet végrehajtása sokkal vonzóbb számunkra. Ilyenkor nem törődve mulasztásunk következményeivel átadjuk magunkat a pillanatnak, és valamilyen élvezetesebb tevékenységbe kezdünk.

A perfekcionizmus is hátráltathat minket, amennyiben túl magas elvárásokat támasztunk magunknak. Az alulteljesítéstől való félelem bénítóan hathat ránk.

Mit tehetünk a halogatás ellen?

Ha halogatásunkat a feladat kétértelműsége okozza, járjunk utána jobban a feladatnak, kérjünk róla több információt. Így sokkal egyszerűbb lesz elkezdeni a munkát. Korábban már kaptál hasonló feladatot és kudarcot vallottál? Félsz, hogy ez megismétlődik?

Tekintsd kihívásnak a feladat megoldását, használd ki a lehetőséget, hogy fejlesztheted önmagad

Abban az esetben, amikor halogatásunkat a saját magunkkal kapcsolatos kételyeink okozzák több lehetőségünk is van. Kérjünk segítséget olyan kollégáktól, akik már tapasztaltabbak a feladat elvégzésében, vagy azonosítsuk gyenge pontjainkat, hiányzó képességeinket és kezdjünk bele azok fejlesztésébe. Amennyiben ezekre nincs lehetőségünk, saját hozzáállásunkat kell befolyásolnunk, hogy elhiggyük: meg tudunk birkózni a feladattal, ha több időbe telik is, mint másoknak.

Ha tudatában vagyunk annak, hogy hajlamosak vagyunk rosszul megbecsülni egy feladat elvégzéséhez szükséges időt, inkább kezdjünk neki korábban. Ha sikerül időre vagy a határidő előtt befejeznünk tennivalónkat, jutalmazzuk meg magunkat valamilyen aprósággal.

Mikor nehezünkre esik ellenállni egy kecsegtető programnak, inkább halogatásba kezdenénk, emlékeztessük magunkat hosszú távú céljainkra. Gondoljuk át, a kellemesebb program választása mennyiben járulna hozzá azok eléréséhez.

Ha a halogatás okát a perfekcionizumsunkban találtuk meg, érdemes mérlegelnünk a lehetőségeinket a korábbi tapasztalataink alapján. Vajon az a jobb döntés, ha inkább meg sem csináljuk a feladatot, vagy ha időben elkészülünk vele, még ha esetleg apróbb hibákat is vétünk? Ez a gondolatmenet segíteni fog abban, hogy inkább az utóbbit válasszuk.

Végezetül pedig sose feledkezzünk meg arról, hogy másoktól is tudunk tanulni. Nézzünk szét magunk körül, figyeljük meg azokat a kollégákat, akikre nem jellemző a halogatás, akik mindig befejezik teendőiket határidőn belül. Próbáljunk rájuk mintaként tekinteni.

Forrás:

  • Takács, I. (2010). A halogatás jellemzői a felsőoktatásban (A halogató magatartás és a személyiség jellemzőinek vizsgálata a felsőoktatásban). Habilitációs dolgozat. Eötvös Lóránd Tudományi Egyetem, Pedagógiai és Pszichológiai Kar. http://erg.bme.hu/mtars/tud_pub_jegyzek/dolgozat3.pdf