Bevezetés az agymosásba: Teljesen védtelenek vagyunk?

A neurológusok és kognitív pszichológusok körében egy régi belsős vicc, hogy az olvasás az agymosás egy formája. Az olvasás képessége kétségkívül jó, azonban védtelenné is tesz minket az ábécé 44 tagú veszedelmes serege ellen.

A legtöbb olvasni tudó embernek egy rövidebb mondat regisztrálása már akkor megtörténik, amikor a szövegre néznek, amikor még el sem kezdték tudatosan olvasni. Ha Ön elé raknánk egy-két szót szinte kötelezőnek érezné, hogy elolvassa – ezt az agya önműködően elvégzi, mielőtt eldöntenénk, el akarjuk-e olvasni az adott szavakat, vagy sem. Próbáljon meg a következő szövegből semmit sem elolvasni, miközben rápillant – vizsgálja meg csak a kinézetük, anélkül, hogy el is olvasná őket. Egyszerű a feladat, nem?

Anna szereti a parkban sétáltatni a kutyáját, hiszen ott sok a fa.

Írhattunk volna szinte akármilyen propaganda szöveget is, valószínűleg ugyanaz történne. Néhány korai magyarázat szerint ez a szavak ismerőssége miatt történik. Annyiszor láttuk már a szavakat, hogy az olvasás kognitív folyamata nélkül is felismerjük őket. Az elmélet mérlegelésére érdekes kipróbálni a következő feladatot: próbáljuk meg minél gyorsabban megnevezni az összes képet megakadás nélkül.

2

Az emberek sokkal gyorsabbak a szavak elolvasásában, mint a képek megnevezésében. Lehet az eredményünk viszonylagosan jó (egy átlagos embernek nagyjából 10 másodpercbe telik elvégezni a feladatot, összehasonlításképpen ez csak 3-5 másodperc, ha a képek helyet szavak szerepelnek). A képek megnevezése jól láthatóan közel sem automatikus.

Egy másik izgalmas demonstrációja a jelenségnek a Stroop paradigma. Próbálja meg helyesen megnevezni a szavak színét (vigyázzon, ne a ténylegesen leírt színt), amilyen gyorsan csak tudja.

3

A feladat nehézsége ismét abban rejlik, hogy mielőtt meg tudnánk nevezni a betűk színét, önkéntelenül elolvassuk a szót, ami így hívatlanul megjelenik tudatunkban. A jelenség lenyűgöző, hiszen kisebb korunkban ez éppen fordítva történt. Ha egyszer megtanultunk olvasni, menthetetlenül el fogjuk olvasni a szavakat. Ezért nevezhető az olvasás egyfajta „agymosásnak”: miután elsajátítottuk a művészetét, örökre elveszítjük a szabad akaratunkat, visszafordíthatatlanul.