Midlife crisis – az életközépi válságon innen és túl – I. rész

Jól ismert sztereotípia a 40-es, 50-es éveiben járó, őszülő halántékú férfi, aki váratlanul otthagyja családját, vesz egy vagány sportautót, hogy újra elinduljon felfedezni a világot. De pontosan mi is történik ilyenkor? Mit él át egy olyan ember, aki ekkora pálforduláson megy keresztül? Milyen problémákkal küzdhet, és ezekre mi jelenthet valódi megoldást?

A sztereotípiák világában látszólag könnyű azonosítani és leírni az életközépi válság (midlife crisis) fogalmát. Azonban a valóságban ez a jelenség sokkal komplexebb. Megnyilvánulási formái az említett példánál sokrétűbbek, számos önellentmondást hordoznak magukban és mindkét nemet érintik.

A jelenséget elsőként egy híres svájci pszichoanalitikus, Carl Gustav Jung írta le, magát a fogalmat pedig egy kanadai pszichológusnak, Elliot Jacquesnak köszönhetjük, aki 1965-ben használta először ezt a kifejezést. Innentől kezdve a társadalmi berendezkedés átrendeződésével és a fiatalság-kultusz erősödésével párhuzamosan a pszichológiai és coaching szakirodalom kedvelt, sokat kutatott témájává vált.

Kiket érinthet az életközépi válság?

Amikor az emberek elérnek egy bizonyos életkort (többnyire 40-60 éves koruk között), és úgy érzik, hogy életük első felén túlléptek (akaratukon kívül már a „B oldal” pörög), akkor számba veszik az addig eltelt időt, önreflexiót tartanak.

Ekkor szembesülnek saját halandóságukkal,

elkezdik keresni életük értelmét,

illetve igyekeznek eldönteni, mihez szeretnének kezdeni hátralévő idejükben.

A tinédzserkorhoz (gyermekkorból felnőttkorba történő átmenethez) hasonlóan az életközépi szakasz is az egészséges fejlődés egyik állomásának tekinthető. Nem egyforma lefolyással, ám mindenki átesik rajta. Pszichológiailag alapvetően pozitív jelenségnek tekinthetjük, amely átível a felnőttkoron az idősödés felé, hozzásegíti az egyéneket a teljesség eléréséhez. Az átmenet azonban férfiaknál és nőknél sem minden esetben zökkenőmentes. Egy krízis előidézésének okait bizonyos esetekben kereshetjük a külső körülményekben (lehet válás, vagy egy közeli hozzátartozó, esetleg szülő elvesztése), ugyanakkor ez nem feltétlenül kötődik egy bizonyos eseményhez. Az élet természetes velejárója is lehet.

Melyek a legfőbb tünetek?

A midlife crisis tünetei változatosak, és ellentmondásosak lehetnek:

  • A jelenlegi élethelyzettel való elégedetlenség, az addig örömteli tevékenységek semlegessé válása;
  • Szélsőséges esetben anhedónia – az öröm érzésének hiánya;
  • Nyugtalanság, késztetés teljesen más tevékenységek végzésére;
  • Burnout – kiégés;
  • Az élet értelmének keresése;
  • Múltbeli döntések megkérdőjelezése;
  • Irritabilitás, váratlan düh vagy dühkitörések;
  • Alkohol és/vagy kábítószer használata;
  • Megnövekedett szexuális igények, vágyak;
  • Szexuális vágyak drasztikus csökkenése;
  • Megnövekedett ambíciók;
  • Az ambíciók hiánya;
  • Szerelmi viszony (főként jóval fiatalabb szeretővel);
  • Döntésképtelenség;
  • Pesszimizmus.

„Most kellene boldognak lennem! Mi a baj velem?”

A midlife crisis-t jellemzően a nyugati világ sajátosságaként, egyfajta jóléti problémaként definiálják. Ugyanis az életközépi szakasz az, amikor az ember élete során már túljutott bizonyos mérföldköveken (családot alapított, karriert futott be), jó esetben már elérte a kitűzött céljainak többségét, biztos egzisztenciával rendelkezik. Amikor tehát végre „hátradőlhetne”  hogy büszke megnyugvással vegye tudomásul élete lefolyását (amikor a boldogságához szükségesnek vélt körülményeket már megteremtette), éppen akkor lép fel a midlife crisis, valamint az azt kísérő negatív érzelmi állapot. Sikeres embereknél céltalanság, üresség érzése alakulhat ki, a korábbi céljaikat el nem érőknél pedig a kudarcok felértékelődhetnek, ami nehézségeket okozhat.

A halandósággal való szembesülés önmagában is feldolgozást igényel, ugyanakkor krízis során mindez

nehezítve van a fiatalság elmúlásának, meggyászolásának terhével is.

A korábbi döntéseket, lemondásokat ilyenkor gyakran felülvizsgálják, a nem választott életutak pedig átértékelődhetnek.

Az átfogó változások férfiak és nők esetében is lelkileg megterhelőek lehetnek, az ezekre adott válaszreakciók pedig egyediek. Így fordulhat elő, hogy bizonyos esetekben az életközépi válságtól szenvedőkből más és más szélsőséges választ vált ki (például a szexuális vágy alakulásának vagy az ambíciók terén).

A hétköznapi

rutin tevékenységek ellátása óriási teherként nehezedik

az érintettek vállára, a folyamatosan pörgő családi „mókuskerékből” való kiszabadulásra pedig erős késztetést érezhetnek.

Az addig biztonságot, boldogságot nyújtó családi vagy munkahelyi közeg kötelezően ellátandó feladattá, teherré válhat. Ezek helyett egészen más tevékenységek iránt fokozódik az érdeklődés. Felerősödik a spontaneitás utáni vágy, különböző életterületeken indulhat meg a szabadságérzés megélésére való törekvés.

Cikkünk első része bemutatta, hogy az életközépi válság mely tünetekkel jár együtt, milyen érzelmi élmények kísérik. A folytatásából kiderül, miben különbözik a midlife crisis a két nem esetében, illetve megtudhatjuk, milyen lehetséges kiutak vannak a krízisből.

Amennyiben felkeltettük az érdeklődésed, és szeretnél még többet megtudni a témával kapcsolatban, akkor ajánljuk figyelmedbe az október 24-ei előadásunkat: Mi van a 40-en túl? – Életközépi válságról és burnoutról