„Te tényleg azt akarod, hogy a gyereked drogozzon?! ”– A szerfogyasztás dekriminalizációja

Mit tesz egy állam, ha a drogfogyasztás már mérhetetlenül magassá vált? Ha a HIV fertőzött betegek száma egyre csak nő, és úgy tűnik, a tendencia csak tovább romlik? Születhet olyan döntés, amely minden drog használatát legálissá teszi – legalábbis Portugália így válaszolt az általa feltett kérdésekre.

 

Tíz napig elegendő heroin birtoklása már legális egy országban, amely nem Kolumbia, és ahol még csak nem is Pablo Escobar ül az elnöki székben. 16 évvel ezelőtt Portugáliában minden eddiginél merészebb döntést hoztak a az ország vezetői. Senki sem tudhatta előre, hogy egy ilyen lépés hová fog vezetni a későbbiekben. Az akkori adminisztráció mégis amellett döntött, hogy végleg dekriminalizálják a drogfogyasztást. A 2001-es évtől kezdődően tehát  nem büntetendő, ha valaki drogot fogyaszt vagy birtokol az országban.

Az akkori vezetők kényszerhelyzetbe kerültek. 1999-ben még arról szóltak a hírek, hogy az Európai Unió legtöbb, injekciós tű által fertőzött HIV betege Portugáliában él. A népességben 50.000-100.000 ember volt aktívan heroinista. Ez nem csak azért volt komoly probléma, mert alapjaiban rengette meg a társadalom szerkezetét, hanem azért is, mert nem állt rendelkezésre annyi injekciós tű, amennyivel az igényeket fedezni lehetett volna. Az ökölszabály szerint a hatályba lépés óta bárki fogyaszthat és birtokolhat 10 napra elegendő mennyiségű drogot, herointól kezdve a kokainon át a kannabiszig bezárólag.

Az egész kérdés onnantól válik érdekessé, ha több drogot találnak az engedélyezett limitnél.

Ha valaki nem tartja be a törvényi keretet, több szert birtokol a megengedettnél, akkor nem a szokványos eszköztárhoz nyúl az állam. Azt a pénzt és energiát, amit a drogok üldöztetésébe öltek, átemelték a prevencióba és patronálásba. Akit elkapnak a fenti váddal, nem börtönbe küldik és bűnözőként definiálják, hanem egy három fős csapat kezd el foglalkozni a személlyel; egy szociális munkás, egy jogász és egy szakorvos. A korábbi értékrendszer tehát alapvető módosuláson esett át.

Az elszigeteltség a legtöbb esetben ront az addikcióval élő személy helyzetén.

A személy és az állam szerepe

A drogok használatát és az addikciót nem lehet elválasztani a személyiségtől, a genetikai hajlamtól és a társadalmi behatásoktól, ám egy általános érvényű szabály már körvonalazódni látszik a portugál adatokból. Az állam hatalmas szerepet tudna játszani a megelőzésben és a kilábalásban egyaránt. Ez valahol szöges ellentétben áll azzal, amit a drogprevenciós órákon hallanak a fiatalok, vagyis, hogy minden körülmény rajtuk múlik, mindenki más csak háttértényezőként lehet jelen a rendszerben. Ezzel az attitűddel ugyanis megerősítik az izoláltság és alacsony önértékelés érzetét azokban, akik szerhasználókká váltak. Döbbenetes, de számtalan országban már 12-13 éves korban használnak valamilyen drogot a fiatalok, miközben drogprevenciós előadást sok esetben csak 15-16 éves korukban fognak először hallani.

Az állami gondolkodásról elmondható, hogy bizonyos esetekben a szélsőséges helyzetek nyomása eredményezi a legnagyobb változásokat, de akár a legnagyobb fejlődést is. Leegyszerűsítve azt is mondhatnánk, erősödő kényszer fog ösztönözni a legmarkánsabb lépések megtételére.

Milyen eredményekkel járt a dekriminalizáció?

Csak egy pár adat a teljesség igénye nélkül;

  • A 15-24 éves kor közötti korosztály drogfogyasztása 8%-ról 2%-ra csökkent a törvény életbe lépése óta a 2013-as adatok szerint.
  • Az Európai Unió adataiból kikövetkeztetett általános drogfogyasztási szint alatt helyezkedik el Portugália, a maga 10%-os kannabisz fogyasztási értékével. Az amerikai átlag a népesség körében 39,8%-os fogyasztást mutat, még sem ez a legérdekesebb különbség. Több kokain fogy Amerikában (a lakosságra vonatkoztatott százalékos érték alapján), mint amennyi kannabisz Portugáliában!
  • 1999 és 2003 között 17%-kal csökkent az újonnan regisztrált HIV fertőzöttek száma, de 16 éves távlatból már zongorázni lehet a különbségeket az akkori és az azóta jegyzett nemzeti adatok között.
Ma olyan társadalomban élünk, ahol az alkohol legális, a kannabisz viszont tiltott szer. Az alkoholnak van halálos dózisa, a THC-nek egyelőre nem ismert.

Nem arról van szó, hogy a drogok egészségre gyakorolt hatása lett kisebb, vagy az emberek váltak volna sokkal előrelátóbbá. Másról van itt szó.

Hogy jobban megértsük, mi történt Portugáliában, ki kell emelnünk a kérdésnek azon pszichológiai aspektusát is, amely a dekriminalizáció mellett szól. Mégpedig, hogy

a tiltott gyümölcs a legédesebb.

Az embereket alapvetően jobban vonzzák azok a dolgok, amelyeket tiltanak tőlük. Így a drogok tiltása, a filmipar által felénk közvetített pozitív képpel összevetve egy furcsa, ambivalens érzetet sugall a szerhasználatról. Egyszerre kapunk arról bizonyosságot, hogy a droghasználat negatív spirálba taszít bennünket, másik oldalról pedig csak a pozitívumait látjuk a különböző szereknek és azok élvezeti értékének.

Vegyük például a kokaint. Egyik pillanatban a felső tízezer ártatlan, napi szintű kedélyjavítójaként jelenik meg, máskor pedig azt látjuk, emberéletek és vér tapad minden grammjához a szó számos értelmében. Ki lehet jelenteni, hogy a szerhasználat megjelenítése és ábrázolása már nem az a dolog, amit tiltani lehetne. A fő probléma sokkal inkább az, hogy napjaink megelőzési programjai, nem a legjobb eszközei a drogprevenciónak.

Valódi tájékoztatásra van szüksége a fiataloknak,

valódi lehetőségekre és alternatívákra, nem pedig félinformációkra, melyekből végül mindig ugyanaz az üzenet kerekedik ki. Amikor a portugál vezetés úgy döntött: leszámol a korábbi helyzettel, és nem csak régi bútorok tologatását tűzi ki céljául, korunkat meghaladó szellemiséget ültetett át jogrendszerébe. Nem az volt a célja, hogy embereket húzzon skatulyába, hanem mankót nyújtott azoknak, akik segítségért folyamodtak. A Portugáliában végrehajtott dekriminalizáció sem lenne ennyire működőképes akkor, ha elengedné a fogyasztók kezét az állam. Ugyanis az által, hogy az emberek mernek segítséget kérni (és kapnak is) tudva, hogy nem lesznek megbélyegezve a szerhasználat miatt, le tudják győzni a függőségüket.

Narcos-Photos
Wagner Moura Pablo Escobarként a nagy népszerűségnek örvendő ‘Narcos’ című sorozatból.

A prevenció pedig azért tekinthető hatékonynak, mert bárki tehet fel kérdéseket, melyekre valódi válaszokat kaphat. A tájékoztatás után saját felelősségére dönthet a szerek használatáról.

Az érem két oldala

Habár a nyugati világ alapvetően legalizáció ellenes, a portugál példát szemlélve azt tapasztaljuk, hogy hatékonysága kézzel fogható, mivel jóval kisebb a hajlandóság a visszatérő használatra. Ne felejtsük el azt sem, hogy tizenhat éves távlatról beszélünk, amiből azért már levonhatunk konzekvenciákat.

Mai napig folyik a párbeszéd lehetőségeinkről. Még sincs terítéken egyetlen végleges és kielégítő megoldás sem. Az éremnek mindig két oldala van, továbbra is körültekintően kell eljárnunk minden drogokat és szerhasználatot illető kérdésben.

pexels-photo-19037

Ha szerhasználatból adódó problémáid vannak, fordulj segítségért.

Sziget Droginformációs Alapítvány,
Cím: 1073 Budapest, Kertész u. 32. II. em. 1.,
Telefon: +36-1 4136-195