TOP 3 illúziónk – áldás vagy átok?

Vegyen egy papírt és az egyik oldalára írja fel jó tulajdonságait, majd fordítsa meg a lapot, és listázza a fejlesztendő területeit is! Most számolja össze, hogy melyik oldalon hány tétel szerepel! A legtöbb ember életében az illúziók fontos szerepet töltenek be. A pszichológusok nagy része ugyanakkor a reális önértékelést, mások és a jövő pontos észlelését az egészséges működés alapkövének tekintik. Hogy lehet mégis a túlzottan pozitív önértékelés vagy az irreális kontroll és optimizmus kifejezetten a normális gondolkodás alapja? Mikortól válik egy illúzió egyenesen ártóvá? Kovács Orsolya pszichológus cikkében a három legjellemzőbb illúziót, valamint azok lelki egészségre gyakorolt hatását mutatja be. 

Pszichológusok sora, köztük a neves kutató Marie Jahoda, helyezkedett arra az álláspontra, hogy a valóság minél pontosabb észlelése a lelki egészség nélkülözhetetlen velejárója. Mások szerint viszont bizonyos illúziók kifejezetten hasznosak a lelki egészség szempontjából. Fiske és Taylor szociálpszichológusok éles megfogalmazásában az emberek valójában sarlatánok, akik olyan adatokat szeretnek kihozni a tapasztalataikból, amelyek a lehető legelőnyösebben illeszkednek a már meglévő képzeteikhez.

Ebben segítik az embereket az illúziók is, amelyek a valóság félreértelmezései, olyan általános és tartós hibázási vagy

torzítási minták, amelyek sajátos iránnyal bírnak.

Taylor és Brown (pszichológusok) három fontos illúzió természetét mutatják be úttörő munkájukban az illúzió és a jóllét kapcsolatát vizsgálva.

  1. Illúzió: Irreálisan pozitív énkép

A legtöbb ember önértékelésében nincs egyensúly a pozitív és negatív jellemzők között: sokkal hajlamosabbak a pozitív, mintsem a negatív tulajdonságok önmagukra vonatkoztatására. Emellett kiemelkedő készségeiket egyedinek és ritkának látják, míg a gyengébbeket általános emberiként észlelik. Az ember önmagát jobbnak látja, mint másokat, sőt pozitív tulajdonságairól azt gondolja, hogy az átlagnál jobban a sajátjai.

Az egyének hajlamosak arra is, hogy mások sikerét kevésbé sokra becsüljék, mint a magukét, ugyanakkor a kudarcukért erősebben hibáztatnak másokat, mint magukat a sajátjukért. A megfigyelés módszerén alapuló kutatások arra az eredményre mutattak rá, hogy a vizsgált személyek önmegítélése jelentősen pozitívabb volt, mint a megfigyelők értékelése. Meglepő, de éppen az alacsony önértékelésű vagy

mérsékelten depressziós egyének önészlelése kiegyensúlyozottabb.

  1. Illúzió: Én kontrollálom az életem

Az emberek túlnyomó része a véletlenek által meghatározott helyzetekről is hajlamos azt gondolni, hogy azokat képes befolyásolni. Ha például ő maga dob a kockával, nagyobb eséllyel hiszi, hogy győzhet, mintha helyette dobnának. A sikerben való részvételük mértékét is hajlamosak az egyének túlértékelni. Egy kísérletben megfigyelők pontozták a csoporttagok hozzájárulását az eredményes feladatmegoldáshoz, ami nagyban eltért a személyek önmaguknak tulajdonított hatásától. A csoporttagok jóval nagyobb befolyást gondoltak magukénak, mint a megfigyelők.

 Hogyan jelenik meg ez a fajta hozzáállás terápiás közegben?

„A volt páromnál lesz hétvégén a kislányom. Nézze, ő nem egy megbízható ember, végig fogom izgulni mindkét napot. Maga kibírná, hogy nem tudja, hogy abban a fűtetlen lakásban bármikor felfázhat? Mit csináljak? Mit kéne másképp tennem?” – hangzik egy meglehetősen gyakori kijelentés a pszichológus rendelőben.

A csalódottság, a kiábrándultság, vagy más kellemetlen érzéssel való szembenézés esetén általában jól működő megküzdési stratégia, ha megkeressük mit rontottunk el, aminek köszönhetően előállt az adott helyzet. Ugyanakkor ez hozzájárulhat, hogy állandóan feltérképezzük hiányosságainkat és bénító önkritikával fokozzuk az egyébként is nehéz helyzetet.

Nem arról van szó, hogy ne vállaljunk felelősséget a hibáinkért, hanem arról, hogy egyáltalán nem hasznos,

ha az önvád válik elsődleges megküzdési mechanizmusunkká,

ahelyett hogy saját fájó érzéseinket megélnénk és elismernénk. Terápiás hatás érhető el, ha valaki elfogadja, hogy egy helyzet megváltoztatására nem feltétlenül képes, és maga mögött hagyja a kontroll ez esetben ártó illúzióját.

A szerelem erős pszichológiai bázisa a jövőre vonatkozó irreális optimizmus
A szerelem erős pszichológiai bázisa a jövőre vonatkozó irreális optimizmus
  1. Illúzió: A boldog jövő

A legtöbb ember pozitívabbnak gondolja a jövőjét, mint a jelenét vagy a múltját. Ugyan a reményteljes és szerencsés jövőt mások számára is elővételezik, magasabbra becsülik annak esélyét, hogy ők maguk lesznek annak részesei. A negatív életesemények bekövetkezéséről (például autóbaleset, áldozattá válás, megbetegedés, kirúgás) ugyanakkor másokhoz képest kisebb eséllyel gondolták, hogy velük is megtörténhet.

Az egyének hajlamosak a jövővel kapcsolatos gondolataikat sokkal inkább a vágyotthoz és a szociálisan kívánatoshoz igazítani, mintsem a realitáshoz. Még a teljes egészében véletlennek betudható dolgok kapcsán is irreálisan optimisták voltak különböző kísérletekben. Érdekes módon, ebben az esetben is az a tendencia figyelhető meg, hogy a szubjektív jóllét magasabb fokával rendelkező személyek jövőképe torzítottabb volt, míg a depresszióval küzdőké reálisabb.

Hogyan segítenek az illúziók a lelki egészség megőrzésében?

Taylor és Brown kifejtik, hogy a magukat boldogabbnak tartó emberek jobb véleménnyel vannak magukról, gyakrabban tulajdonítják sikereiket önmaguknak, erősebben hisznek a környezetük felett gyakorolt kontrollban és a pozitív jövőben is. Ezek az illúziók jobb hangulati állapottal járnak együtt, ami szintén az elégedettségérzéshez járul hozzá.

A pszichológusok számára a másokkal való törődés a mentális egészség egyik központi kritériuma. A magas önértékelés és optimista hozzáállás a pozitív hangulaton keresztül hozzájárul ahhoz, hogy a személyek hajlamosabbak legyenek másnak segítséget nyújtani, kezdeményezőbbek legyenek, kifejezzék szimpátiájukat, és pozitívabban vélekedjenek az emberekről. A pozitív illúziók mindemellett segítik a kreatív működésmódot és fokozzák a motivációt és a kitartást is.

Milyen következtetéseket vonhatunk le mindebből? Az illúziókra úgy tűnik, szükség van, de nem mindegy azok mikor és milyen mértékben vannak jelen. A valósággal való kapcsolat nélkülözhetetlen és a torzítások akkor igazán hasznosak,

ha pozitív irányba mutatnak

olyan körülmények között, amelyek egyébként depressziót vagy motiválatlanságot okoznának.