Hogyan váljunk sikeresebb vezetővé?

Miért fontos és hogyan tudjuk vezetőként beismerni, valamint előnyünkre fordítani hibáinkat? Hogyan alakítsunk ki hatékony csapatokat a cégen belül? Hogyan találhatjuk meg beosztottjainkkal közösen a legjobb megoldást egy problémára? Az alábbi cikkben a szociálpszichológia segít megválaszolni e kérdéseket!

Munkahelyünkön mindnyájan komoly döntéseket hozunk meg nap, mint nap pozíciónktól függetlenül. Mi az, amitől néhányan mégis kiemelkedően jó döntéseket hoznak, ami által később vezetőkké válnak? Hogyan lesznek közülük is a legjobbak? Az alábbiakban három olyan szociálpszichológiai tippet találunk, melyet a kiemelkedő vezetők munkájuk során alkalmaznak.

Vigyázzunk a pszichológiai csapdákkal!

A csoportgondolkodás egy olyan szociálpszichológiai fogalom, melynek jelentése arra utal, hogy a csoporttagok számára a kohézió fontosabb, mint bármi más. Ez azonban a legtöbb esetben akadályozza a problémák leghatékonyabb megoldását. Hogy miért? Vegyünk egy példát! Egy megbeszélésen a vezető kinyilvánítja véleményét a problematikus helyzettel kapcsolatban és javaslatot tesz annak megoldására. Ezután megkérdezi a beosztottakat, hogy ők mit gondolnak. A folyamat itt indul el a rossz irányba, hiszen a legtöbben korántsem szeretnék felfedni esetleges egyet nem értésüket, vagy a főnökétől eltérő ötletüket. A döntéshozatal szempontjából inkább viszont az lenne a legmegfelelőbb, ha a csoport minden tagja megosztaná gondolatait a témával kapcsolatosan.

Mit tehet ilyenkor a vezető,

hogy elősegítse az utóbbi kimenetelt? Először is fontos, hogy tudatában legyen annak, hogy az ő felelőssége megteremteni azt a légkört, melyben mindenki ki tudja nyilvánítani esetleges egyet nem értését, hiszen ez nagyobb kreativitáshoz és jobb megoldáshoz vezet. Másrészt a leghatékonyabb módja a csoportgondolkodás javításának az, ha bemutatja a problémát, majd úgy kéri ki a beosztottak véleményét, hogy ő nem mondja el a sajátját, vagy ha szükséges, még a termet is elhagyja. A vezetőktől mindenki elvár egy bizonyos mértékű szociális dominanciát, magabiztosságot és intelligenciát, viszont tudnia kell azt is, mikor kell háttérbe szorulnia és hagynia, hogy a csoport véleménye érvényesüljön.

Hogyan építsünk hatékony csapatot?

Manapság a vezetők számára az egyik legnagyobb kihívást az jelenti, hogy hogyan tudnak hatékony csapatokat felállítani. Vajon ha ugyanolyan személyiséggel rendelkező személyeket osztunk be egy csapatba, ők fogják a legjobb teljesítményt nyújtani a gördülékenyebb együttműködés által? Nem feltétlen.

Az eredményes vezetők inkább a sokszínűségre ügyelnek,

mikor csoportot alakítanak ki. Ennek oka, hogy az egyformán kiváló, hasonló képességekkel és tulajdonságokkal rendelkező szakemberek a feladatokat ugyanazon aspektusából fogják megközelíteni, így csupán egy ötlet fog születni. Ezzel szemben egy olyan csapat ahol jellemző a tagok diverzitása, más és más szemszögből fogják látni a problémát és máshogy fogják együtt kivitelezni annak megoldását is. A sikeres vezetők a csapattagok közti egyet nem értést a munkafolyamat egészséges részének tekintik és bátorítják őket a közös munkára.

Ismerjük be, ha hibázunk!

Ennél a témánál először is a pszichológusok által használt kognitív disszonancia fogalmát kell tisztáznunk, mely egy kellemetlen belső motivációs állapot, amit a cselekedeteink és a vélekedéseink közti összeférhetetlenség okoz. Ennek hatására gyakran megváltoztatjuk a véleményünket az adott dologról annak érdekében, hogy az konzisztens legyen a cselekedetünkkel. Ezt a folyamatot hívják a pszichológia nyelvén disszonancia redukciónak. Annak érdekében, hogy jobban megértsük ezt a két fogalmat,

vegyünk egy mindennapi példát!

Képzeljük el, hogy egy étteremben ebédelünk és a kiszolgálás pocsék, jóformán észre se vesznek bennünket a vendéglátók, fizetéskor azonban mégis adunk borravalót, hiszen ez az elvárt. Ilyenkor már ez a kis inkonzisztencia is pszichés visszaigazolást igényel. Miért adtam borravalót, amikor valójában úgy vélem, ezért a kiszolgálásért nem járt volna? Majd végül arra jutunk, talán csak mi voltunk túl szigorúak és mégsem volt ez olyan rossz, ha újra átgondoljuk. Ez az, amit disszonancia redukciónak nevezünk tehát. Hogyan kapcsolódik ez az egész a sikeres vezetéshez? A disszonancia redukció elkerülhető, amennyiben őszintén beismerjük magunknak, hogy hibát követtünk el és tovább lépünk. A legtöbb ember nem akarja beismerni, ha hibázik, mert a gyengeség jelének vélik. A tehetséges vezetők azonban korán beismerik tévedéseiket és képesek a hibáikat arra használni, hogy általuk fejlődjenek az üzleti és a magánéletben egyaránt.

A pszichoedukáció az élet minden területén előnyt jelenthet, így nem csupán a vezetői pozícióban levőknek érdemes megfogadni a fentebb leírt tippeket, hiszen ezek a mechanizmusok nem csak az irodák falain belül jelenhetnek meg, de a mindennapjainkban is.