Jobb- és baloldal – kibékíthetetlen az ellentét?

A politikai polarizáció az USA-ban a XX. század közepe óta folyamatosan erősödik. A demokraták és republikánusok között az ideológiai különbségek egyre áttörhetetlenebb falat képeznek. De vajon a fal növekedéséhez mennyiben járul hozzá az egyéni percepció diverzitása? Cikkünkből kiderül.

Az Egyesült Államok politikai rendszere már-már elkeserítően megosztott. A megválasztott politikusok álláspontjai szöges ellentétei egymásnak, extremista nézetekkel a liberális bal és a konzervatív jobboldalon.

Bár most az USA-ról beszélünk, nem szabad elfelejteni, hogy ez a megosztottság más fejlett demokratikus országokban is létezik. Néhányukban kormányok és a civil szféra között feszül mély ellentét: ilyen például az Egyesült Királyság (különös tekintettel a Brexitre), Németország, Olaszország, Izrael, Dél-Korea vagy Magyarország és még hosszan folytathatnánk a sort.

Mindegyik konfliktusnak megvan a maga egyedi problémája, de mind a liberális, progresszív baloldal és a konzervatív jobboldal szembenállásának magjából csíráznak. Mintha a világot két teljesen különböző lencsén keresztül néznénk:

 LEHET, HOGY UGYANAZON TÖRTÉNETNEK VAGYUNK A TANÚI, DE A LÁTOTTAKRÓL TELJESEN ELLENTÉTESEK A PERCEPCIÓINK.

Lehetséges lenne, hogy az egész konfliktus túlmutat a politikán, valójában a lélektani dimenziók választanak szét minket? A politikai viták és egyet nem értések látszólag adóról, vallásról, migrációról, korrupcióról és egyéb érzékeny témákról szólnak. Ezek mind erős érzelmeket váltanak ki az emberekből, amit aztán a politika fel tud használni, továbbmélyítve ezzel a válságot.

Komoly ellentétek

A republikánusok szeretnék megőrizni a status quo-t, ódzkodnak a társadalmi viszonyok változtatásától. Támogatják a törvényi szabályozást, a vallás és a tradíciók ápolását. Bár nincs különösebb gondjuk a hatalom és az autoritás gyakorlásával, aggódnak a kormány befolyását illetően, inkább a [simple_tooltip content=’Az a felfogás, hogy a kormányzatnak csak a lehető legkisebb mértékben szabad befolyásolnia a gazdasági tevékenységeket, a döntéseket a piacra kell hagynia.’]laissez-faire[/simple_tooltip] attitűddel szimpatizálnak, ami a piacot érintő döntéseket illeti.

A demokraták toleránsabbak a társadalmi változásokat és a diverzitást illetően. Szeretnék, ha a kormánynak nagyobb szerepe lenne abban, hogy megvédje a lakosokat a szegénységtől, a környezetszennyezéstől és a vállalati kiaknázásoktól. Támogatják a bankok, pénzügyi intézmények, egészségügy és gyógyszergyártók kormányzati szabályozását.

A jobb és a bal is reflexszerűen tud reagálni ideológiájukat követve bármilyen kérdésre, de ez kevésbé a politikáról, annál inkább az egyén belső szorongásáról szól. Amikor liberálisok és konzervatívok ugyanazokkal a tényekkel szembesülnek, egészen más pszichés és érzelmi válaszokat tudnak adni. Máshol vannak a komfortzónájuk határai, így reakciójuk ettől függően akár ellentétes is lehet.

A MEGLÉVŐ POLARIZÁCIÓ PARAZSA EGY FÉLELEM URALTA KÖZEGBEN KÖNNYEN LÁNGRA TUD LOBBANNI.

Az ellentétek kibékítése

Létfontosságú lenne, hogy félretegyük a dühünket, mind politikai mind pszichés értelemben. Törekednünk kellene az őszinte párbeszédre, kimondottan azokkal, akikkel nem értünk egyet. Alapvető fontosságú a fenyegetettség érzetének csökkentése, hogy ne a szorongás és az énvédő mechanizmusok uralkodjanak rajtunk, hanem az alkalmazkodás és a kooperáció legyen viselkedésünk alapja.

A merev polarizáció mérgező a nemzetre és az egyénre nézve is. Ha meg tudnánk fogalmazni olyan alapvető emberi célokat, amik magukba foglalják a kölcsönös tiszteletet, az empátiát, a toleranciát és a kompromisszumkészséget – egyéni, nemzeti és nemzetközi szinteken –, életminőségünk javulása mellett egy sokkal biztonságosabb világban élhetnénk.

Most sokan azt gondolhatják, hogy ezek elrugaszkodott, utópisztikus gondolatok, de mindez sokkal fontosabb, mint hinnénk. [simple_tooltip content=’Kanadai pszichiáter szakorvos, a University of California professor emeritusa. Könyve, az „Érzelmi lábnyomunk” 2015-ben jelent meg.’]Saul Levine[/simple_tooltip] érzelmi lábnyom” elmélete szerint sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetnünk az érzelmi jelenlétünkre. Emellett törekednünk kellene mind a személyes, mind a politikai életben az asszertív és kooperatív megoldásokra.

LEVINE SZERINT A KULCS A JÓAKARATBAN ÉS AZ ASSZERTÍV MEGOLDÁSOK FELÉ VALÓ ELKÖTELEZŐDÉSBEN VAN.

Erre lenne szükség ahhoz, hogy békében tudjunk élni individuumként és közösségben is. Bár a kihívás az egész emberiség számára hatalmas, mégis teljesíthető.