A modern nőegylet a modern nő életére keresi a választ

A szerepek az eltelt hatvan évben összemosódtak, de a nők mélyen nők maradtak, a férfiak pedig férfiak, és nőként-férfiként kell megállniuk a helyüket a pörgő XXI. században. Bár mindannyian különbözőek, eltérő hátterűek, vérmérsékletűek, szakmájúak vagyunk, a női mivoltukból adódó kérdések közösek. De van-e igény a direkte női és férfi szerepeket kiszolgáló közösségekre? Miért jó, ha a nők egyesülnek? Mit csinál egy nő, amikor modern nőegyletbe jár? A szerző Velkey Zita, a Zsakett hölgyegylet alapítója. Véleménycikkünk.

Egy sima. Két fordított. Egy sima. Két fordított. Már öt éve alapítottuk a Zsakett Egyesületet, de még mindig megbámulnak, mikor ősz hajú Miss Marple-ök helyett huszonéves egyetemista lányokat látnak kötögetni és pletykálkodni a sarokban. Laptoptáskával, okostelóval, ebookkal.

A háború előtti Magyarország a klubok országa volt. Volt teniszklub, bridzsklub, élőkép klub, virágkötő kör és városszépítő egyesület. A férfiak a kaszinókba, a nők a nőegyletbe jártak. Aztán végig söpört a háború, megérkezett a szocializmus, és a klubok, egyletek, mint a „veszélyesnek ítélt felforgató csoportok kialakulását elősegítő gyanúsan osztályidegen polgári csökevények” az egyesülési tilalom alá estek.

A társadalom ezután csak az ellenőrzés alatt tartott államilag kialakított szervezetekben élhette ki szociális igényeit, maradt az úttörőmozgalom és KISZ a fiatalabb generációknak, a felnőtteknek meg a sportélet. De érthető módon annyira nem voltak vonzóak ezek a képződmények, és a társadalom bezárkózott: először a család szintjére, majd a hagyományos családmodell a városiasodás és az egyre kisebb gyereklétszám miatt sejtjeire bomlott.

Az ország magányos egyének gyülekezetévé vált.

Az egyesülést az 1989. évi II. tv tette újra lehetővé, amelynek elsődleges következménye a pártok kialakulása és a szabad választások lettek, de elvben szabad utat engedtek a régi klubok, egyesületek újraalakulásának is. De egyesülési törvény ide, egyesülési törvény oda, a társadalom nem szervezte újra önmagát. Hiába voltak erről felülről érkező kezdeményezések, ezek többségében szépen lassan elhaltak, és azóta is sóhajtoznak utánuk a társadalomtudományok művelői. Abban mindenki megállapodott, hogy a mélyenszántó társadalmi változásokat alulról érkező igények szülik.

Ezen a ponton érdemes egy rövid listát vezetni arról, hogy miért jó, ha egyesülünk:

● Kommunikálni kezdünk egymással
● rájövünk, hogy kinek mi a baja
● ezen elkezdünk forrongani
● és mindenféle akcióba kezdünk
● azért, hogy jobbá tegyük a világot:
● ez lehet sport
● falevél sepregetés
● forradalom
● vagy történetesen nőegylet.

A kérdés az, hogy volna-e igény az egyesületi hálóra? És közelebbről van-e igény a direkte női és férfi szerepeket kiszolgáló közösségekre? A Zsakett hölgyegylet, azaz a mi válaszunk az, hogy “Abszolút”.

A szerepek összemosódtak, de mélyen a nők nők, a férfiak pedig férfiak maradtak

Szerintünk a szerepek az eltelt hatvan évben összemosódtak, de attól mélyen a nők nők maradtak, a férfiak pedig férfiak, és nőként-férfiként kell megállniuk a helyüket a pörgő XXI. században. És bár mindannyian különbözőek, eltérő hátterűek, vérmérsékletűek, szakmájúak vagyunk, a női mivoltukból adódó kérdések közösek.

De mit adhatott régen egy nőegylet, és mit adhat ma?

A nőegylet legfontosabb szerepe ugyanaz. Lehetőséget teremt a közös problémák kibeszélésre és a szerep megélésére. Az elődeinkhez hasonlóan ugyanúgy egymás mellett állunk olyan kérdésekben, amihez a férfiak hozzászólni sem tudnak: ilyenek például ők maguk. De változások is beálltak. A XXI századi nő életét már nem tölti ki a család. Akarva akaratlan is emancipálódtunk, kiálltunk a megkülönböztetés ellen, ezért a férfi szerepeket is felvettük. Mi is egyetemre járunk és dolgozunk, vannak vizsgáink, főnökeink, karrierünk, de valószínűleg lesz férjünk, gyerekeink, háztartásunk és magánéletünk is. A modern nőegylet a modern nő életére keresi választ.

Lelkes honleányok, avagy mit csinál egy nő, mikor nőegyletbe jár?

Hogy mit csinál egy nő, mikor nőegyletbe jár? A bizarr válaszok helyett el kell árulnunk, hogy semmi különöset. Nincs lepel lerántás, elmarad a taradadam, csak mi vagyunk: kulturális programokat szervezünk, múzeumba megyünk, színházba járunk. A hagyományos nőegyletekhez viszont talán leginkább az ünnepek megélése köt minket. Lelkes honleányként teljes díszben vonulunk ki október 23-án és március 15-én, és ha kell két fős publikum előtt tartunk ünnepi beszédet. Gyakoriak a romantikus mozis alkalmak, és persze mint a legtöbb nő, mi is sokat kreatívkodunk.

Ebből indult egy másik tradicionálisan női foglalatosság, a jótékonykodás: jött a felismerés, hogy tulajdonképpen egészen értékes dolgok kerülnek ki a kezünk alól, amiket bármikor büszkén hordunk a hétköznapokon is. 2014-ben adódott az ötlet, hogy értékesítsük saját magunk és mások kreálmányait, profi munkáit. Azóta már két Kössünk Össze Akción vagyunk túl, ahol több mint két millió forinttal támogattunk egy gyermekotthont és egy ovit. Idén újra nekiduráltuk magunkat és december 17-én újabb jótékonysági árveréssel és vásárral készülünk, ezúttal a Lea anyaotthon javára.

Végső soron a nőegyletek a női sorsok letéteményesei. Változatosak. Merthogy a nők viszont sok mindenek, de valamik tuti: őrültek és egyéniségek.

A szerző Velkey Zita, a Zsakett hölgyegylet alapítója, a Kössünk Össze Akció ötletgazdája


Iratkozz fel hírlevelünkre!