Ha én nem tudtam, majd a fiam megvalósítja! – A szülői nyomás káros hatásai

Beteljesületlen vágyaink belevésődnek elménkbe. Folyton a fejünkben járnak, ürességet és kellemetlen érzéseket keltve. Pedig lehet, hogy életünk már teljesen más szakaszban jár. Hajlamosak vagyunk újra és újra feltépni ezeket a fájó sebeket. Minél több ideje érezzük a csalódottságot és az elégedetlenséget, annál nagyobbra nő az üresség. Végső esetben bármit megteszünk, hogy elérjük kitűzött célunkat. Talán találunk valamit, ami pótolja el nem ért vágyunkat. A legrosszabb esetben a saját gyerekünket fogjuk felhasználni.

Újragondol és átalakít

Életünkben számos alkalom lehetett, amelynél a rossz időzítés vagy körülmények miatt nem teljesült valamilyen célunk. Ezekre az eseményekre, amelyekről „lecsúsztunk”, úgy tekintünk, mint beteljesítetlen ambíciókra. Sőt, talán megesik, hogy lett is volna esélyünk például egy pozíciót betölteni, ám túl gyávák voltunk ahhoz, hogy jelentkezzünk. Ezeket a helyzeteket később megbánjuk. Kudarcként éljük meg, amely kellemetlen érzéseket válthat ki belőlünk. Ha valami nem úgy alakult, ahogy szerettük volna, akkor automatikusan átgondoljuk és rekonstruáljuk a fejünkben a szituációt. Ezzel kicsit enyhíthetünk a helyzeten, és kevésbé lesz fájdalmas számunkra.

Néhányan úgynevezett szimbólumokat keresünk a környezetünkben, amelyek kiegészítik, gazdaggá és egésszé teszik identitásunkat. Például: drukkolunk a kedvenc focistánknak vagy Forma 1-es versenyzőnknek, ha nekünk nem sikerült ilyen karriért kiépíteni. Így képesek leszünk ártalmatlanná és kellemesebbé tenni az saját negatív érzéseinket.

Elveszett álmokat üldöző

Akár saját gyerekeinkben is megjelenhetnek ezek a szimbólumok. A szülőben könnyen megjelenhet a vágy, hogy a régi, saját ambícióját a gyerekén keresztül valósítsa meg. Úgy érzik: kaptak egy második esélyt, vágyaik beteljesítésére. Ez a félregondolás általában akkor alakul ki, ha a szülő saját magát látja a gyerekében. Saját személyiségének részeként, nem egy különálló személyként tekint rá. Így a gyermek a céljai és eredményei helyettesítői lesznek a szülők saját beteljesítetlen álmainak.

Hedge maze
Néha lehetetlennek tűnhet egy elvesztett álmot megkeresni.

A gyermekünkkel való szimbiózis, összeolvadás nem feltétlenül rossz. Kora gyermekkorban teljesen természetes és szükség is van rá a kicsi megfelelő fejlődéséhez. Ez egyfajta nyitottság, amely megosztott, egyesült és összekapcsolt személyes identitás érzését eredményezheti. A jelenség hasonlít arra is, amikor a párkapcsolatban a két fél egymás érzelmeit és viselkedését sajátjának érzi, ily módon a világot egymás szemén keresztül észlelik.

Brad J. Bushman, kommunikáció és szociálpszichológia professzor a [simple_tooltip content=’Sütkérezés mások dicsőségében, tehát amikor valaki más sikerét a saját sikerünknek is érezzük.’]bask in the reflected glory[/simple_tooltip] fogalommal magyarázza a jelenséget, amikor egy gyerek sikert ér el, akkor azt a szülő sajátjának is érzi. Ezáltal képes lesz elengedni a csalódottság nyomasztó érzését saját el nem ért céljaival kapcsolatban.

Sikerüljön, ahol én elbuktam!

Az olyan szülők, akiknek sikertelen volt a sportkarrierjük, valószínűleg nyomást fognak gyakorolni gyermekeikre, hogy kezdjenek el valamit sportolni. Így próbálják meg elérni saját beteljesítetlen ambíciójukat. Mivel nekik már túl késő ahhoz, hogy professzionális szinten sportoljanak.

„Mindig is profi kézilabda játékos akartam lenni, de soha sem sikerült bejutnom egy magasabb szintű csapatba.

Ezért azt érzem, hogy finoman nyomnom kell előre a fiamat.

Így ő is átérezheti milyen jó ez a játék, ami meghatározott engem és az életemet. Úgymond adok neki egy lehetőséget, hogy sikert érjen el abban, amiben nekem nem sikerült.”

Tartsd a határokat!

Független attól, hogy [simple_tooltip content=’Egy gyerekszínész anyukája, aki nyomást gyakorol fiára vagy lányára, hogy sikert érjen el, annak ellenére, hogy ez kellemetlen és stresszes lehet a gyereknek.’]stage mom[/simple_tooltip]-ról vagy [simple_tooltip content=’Egy olyan apuka, aki elvakultan, agresszív módon hajtja bele fiát vagy lányát a sportolásba. Ezenkívül teljesen kiborul, ha a legkisebb hibát is elköveti a gyerek.’]sports dad[/simple_tooltip]-ről van szó, szakértők kihangsúlyozzák: a határok betartása rendkívül fontos. A gyermekeinkre gyakorolt hatalmas nyomás és túlkontrolláló nevelés sosem hozhat boldog és felhőtlen gyermekkort. A sport fontos, de nem a szigorú edzésterv és étrend kell, hogy a központban legyen. Ha túlstresszeljük gyermekünket, az

akár súlyos depresszióhoz is vezethet.

Egy fokozottan szigorú és domináns anya vagy apa esetében a gyerek nem lázad, hiszen meg szeretne felelni szüleinek. Megpróbál a lehető legjobban teljesíteni, hogy eleget tegyen szülei – gyakran elérhetetlen – elvárásainak. Akad néhány gyerek, aki fellázad és megküzd autoriter, vagyis tekintélyelvű szüleivel.

A felnőtteknek észben kell tartaniuk, és soha sem szabad megfeledkezniük arról, hogy az elsődleges szerepük a szülőség. Csak akkor lehet egészséges és pozitív kimenetele a dolognak, amíg az érdek és a vágy kölcsönös, és a szülő nem erölteti bele gyerekét valamibe. Teljesen természetes, ha szeretnénk, hogy a gyerekünknek sikerüljön elérnie saját álmait. Azonban fontos megkülönböztetni az egészségtelen mennyiségű stresszt és nyomást az egészséges és pozitív növekedésre való ambíciótól.

Ahogy a család- és párterapeuta David Klow mondta: „A gyereknek meg kell legyen engedve, hogy saját útját járja és nem azt, amelyet szülei megszabnak neki”.

***

A Mindset Pszichológia több mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!