Normálisak ezek? Kerekasztal-beszélgetés a Brexit okairól és hatásairól

Rendszerhiba? Vagy egymástól független véletlenek sorozatának vagyunk szemtanúi? Az ELTE Angelusz Róbert Szakkollégium tudományos-kulturális fesztiválján jártunk, ahol többek között a Brexit jelentőségéről, okairól és társadalmi hatásairól is szó volt. A témában az este folyamán kerekasztal-beszélgetést tartottak. 

A Brexitet – mint politikai mérföldkövet – hogyan lehet értelmezni és keretezni? – tették fel a kérdés a kerekasztal-beszélgetés résztvevőinek.

Bíró-Nagy András, a Policy Solutions kutatási igazgatója szerint sok leegyszerűsítő magyarázat született a Brexitről, amelyek közül minden elemző egy kizárólagos nézőpontra esküszik. Ő azonban azt az álláspontot képviseli, hogy egyszerre több, egyenlően hangsúlyos szempont magyarázhatja hitelesen ezt a váratlan eredményt. Az egyik, sok igazságot magában hordozó, divatos magyarázat a kezeletlen szociális feszültségek kicsúcsosodása. Hasonlóan meghatározó a brit választók elitellenessége is, amely mindkét nagy pártot érintette. Ha pedig szigorúan csak a kampány üzeneteit nézzük – mondta Bíró-Nagy –, akkor látható, hogy az EU-s tagságról hirdetett népszavazás valójában a bevándorlás kezeléséről szólt.

Gregor Anikó, az ELTE TáTK adjunktusa ugyanerre a kérdésre válaszolva elmondta: ugyan meglepte a népszavazás végkimenetele, a kampány során végig láthatók voltak a közvélemény-kutatások szoros, már-már hibahatáron belüli eredményei. A 72%-os részvételi arány pedig jóval magasabb volt a parlamenti választásokon megszokottaknál. A kutató szerint ez a különbség azzal magyarázható, hogy nem egy szokásos váltópárti téma miatt mentek el az emberek szavazni.

Balogh Gábor, a Mindset Politika pszichológia rovatvezetője alapvetően egyetértett az előtte szólókkal, majd a népszavazási kampány extrém méreteire hívta fel a figyelmet: a Brexit másnapján hihetetlen mértékben megemelkedtek a kilépés következményeire történő google-keresések, amely alátámaszthatja a feltevést, hogy hirtelen felindulásból, érzelmi alapon szavaztak a Brexit támogatói. Válaszában vitaindító jelleggel kérdést intézett a kerekasztal résztvevői felé: a britek kilépése az EU-ból egyszeri eset, vagy Donald Trump megválasztása után már elmondható,

globális trend szemtanúi vagyunk?

Gregor Anikó kiemelte a kampány előtt történt merényletet, amelyet az egyik munkáspárti képviselőnő ellen követtek el. Szerinte ennek ellenére várható lett volna a fennálló rend felülemelkedése. Bíró-Nagy András válaszában kitért a nyugati munkásosztályok válságára, akiket sokszor a globalizáció veszteseiként szoktak emlegetni. A kutató elmondta: a Brexit-szavazás során az volt a legnagyobb kérdés, hogy a hagyományosan baloldali szavazók át tudják-e billenteni az inkább kilépés párti jobboldali és szélső jobboldali szimpatizánsokat. Amikor az észak-angliai, klasszikusan munkáspárti többséggel rendelkező városok (pl.: Sunderland, Newcastle) 60 százalék pro Brexit eredményeket hoztak, biztosra vehető volt a kilépés. Gyakorlatilag kettétört a Munkáspárt szavazótábora, amelyért a párt vezető politikusai tehetők felelőssé. Ebből a szempontból az eredmény egyértelműen pártpolitikai hibák következménye. Ettől függetlenül látható, a globalizáció kihívásai olyan új feladatok elé állították a baloldali pártokat, amelyeket azok már nem tudják feltétlenül kezelni.

Balogh Gábor közönségkérdésre reagálva elmondta: a kilépés felelőssége nem a baloldali szavazókat és a Munkáspárt vezetőit terheli. Kiemelte: a kilépés mellett kampányolók semmilyen stratégiával nem rendelkeztek a továbbiakra nézve. Azoknak az európai uniós állampolgársággal rendelkező bevándorlóknak, akiknek joguk van az Egyesült Királyságban munkát vállalni, a Brexit-tárgyalások lefolytatásáig (amely évekig elhúzódhat) bizonytalanná vált a sorsa. Ebből a szempontból tartja kifejezetten felelőtlennek az elharapódzó kampány résztvevőit. Kitért arra, hogy a háromfajta szavazói viselkedés közül:

  1. harc, azaz szavazás
  2. menekülés, azaz kifogások keresése
  3. lefagyás, azaz otthon maradás

láthatóan – a várakozásokkal ellentétben – a kilépés mellett kampányoló politikai erők szimpatizánsai a félelem által generált haragból az elsőt választották, elmentek szavazni. Balogh szerint egyértelműen megmutatkozott: a félelem-kampányok kétoldalú fegyverek, amelyeket könnyedén „túl lehet tolni”.

Gregor Anikó ugyanebben a kérdésben más álláspontra helyezkedett, hiszen szerinte egyáltalán nem irracionális döntés régóta a létbizonytalanság szélén élő emberek szempontjából, ha

a kontroll visszaszerzésének vágya által vezérelve radikális változást követelnek.

Balogh Gábor a kutatónő felvetésére reagálva kifejtette: a „minden mindegy” jellegű elkeseredettség érzése ebben a rétegben képes volt elnyomni a következő generációk iránt táplált felelősségérzetet. Kiemelte: az Európai Unió ismert keretei között is el lehet érni szociális változásokat, ehhez nem kell kilépni.

Bíró-Nagy András szerint a vitatott rossz anyagi viszonyok között élő réteg problémáira az unióból való kilépés nem lesz megfelelő válasz. Nekik maximum egy kormányváltás, szociálpolitikai irányváltás jelenthet segítséget – véli a kutató. Ők a kiábrándultságból fakadó dühüket tehát hibásan csatornázták a Brexit-népszavazásba. Emellett utalt egyfajta korszellemre, amely évek óta mélyíti a nyugati szociáldemokrácia válságát. Az tapasztalható, hogy a mainstream baloldali pártok szavazói rétegenként szétszakadnak. Ezek a pártok ma képtelenek vonzóak maradni a fiatalos, urbánus és liberális szavazók és ezzel egy időben a baloldal bázisának tekinthető munkások körében is.

Milyen szerepet játszottak a fiatalok és a közösségi média a Brexitben? – érkezett a kérdés a közönség soraiból.

Balogh Gábor elmondta: nem szabad a két kérdést szétválasztani, hiszen a közösségi média nagyban hozzájárul ahhoz az információs dömpinghez, amely ma a választókat éri, és ez megfelelő mozgósítás hiányában – a fiatalok között különösen – politikai apátiában mutatkozhat meg.

Bíró-Nagy András rávilágított: ellentmondás van a Brexit-vita során pro EU álláspontot képviselő fiatalok és a mainstream gazdasági érvrendszer között. Az Egyesült Királyságban ugyanis – pusztán a racionális, gazdasági érdekeket szem előtt tartva – a brit fiataloknak legalább annyira elégedetleneknek és kilépés pártiaknak kellene lenniük, mint az észak-angliai városok munkás rétegeinek.

Végül Éber Márk moderátor, az ELTE TáTK adjunktusa azt a lezáró jellegű kérdést  tette fel a kerekasztal-beszélgetés résztvevőinek, hogy a jelenlegi helyzetben mit tanácsolnának a vezető politikusoknak.

Gregor Anikó olyan politikát várna, amely az esélyteremtő, jóléti állam modelljére épül. Bíró-Nagy András is csatlakozott, és a társadalmi különbségek csökkentésére, és a társadalmi mobilitás lehetőségét minél többek számára megteremtő intézkedésekre hívta fel a figyelmet. Barack Obamát idézve úgy korrigálná a globalizációt, hogy lehetőleg annak előnyeiből többen részesüljenek. Balogh Gábor pedig az aprólékosságot emelte ki. Szerinte nagyon óvatosan kell megválasztani azokat a területeket, ahol az említett jóléti intézkedéseket megvalósítják. Ugyanis ezáltal kifogni a szelet azoknak a radikális politikai erőknek a vitorlájából, akik ezekre a berendezkedésekre veszélyesek lehetnek.

***

A Mindset Pszichológia több mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!