Kiút a függőségből: hogyan segíthet a fogolydilemma?

Egy új viselkedésforma fenntartásához elengedhetetlen az erős önkontroll és a kísértésnek való ellenállás. Önuralmunkat gyakoroljuk például akkor, ha ellenállunk az alkohol vagy egy újabb szelet csokitorta csábításának. Az igazi kérdés azonban az, hogy fenn tudjuk-e tartani az önfegyelmünket hosszabb távon is, nem törünk-e meg néhány nap vagy hét után. A kísértés kapujában a sebezhető személy a csábításnak jobban enged, és könnyebben felhagy korábbi ígéretével. A játékelméletből ismert fogolydilemma-helyzet azonban segíthet a függőségből való szabadulásban.

A jelenlegi és a jövőbeli énünk közötti konfliktust elgondolhatjuk egy fogolydilemma-helyzetként. Noha ezzel az elmélettel a tudósok először különböző személyek közötti kapcsolatot írtak le, alkalmazható egy személy különböző időben megjelenő énjeire is. Egy személyiség több énből áll, melyek különböző idősíkban jelennek meg. Minden én múlandó: mindannyian napról-napra változunk. Mások leszünk holnap, mint akik ma vagyunk. Jelenlegi és jövőbeli énünk is tekinthető független, racionális döntéshozónak.

A fogoly dilemma arról szól, hogy két bűntársat elkapnak a rendőrök, majd külön szobákban hallgatják ki őket. A hatóság ugyanolyan választás elé állítja mindkét fogvatartottat: „Ismerd be, hogy mindketten bűnösök vagytok, és ezzel áruld el a partneredet, vagy hallgass, és maradj hűséges a társadhoz!

A választás után kialakuló lehetséges kimenetelek:

  • Egyikük vall, a másik pedig hazudik: Az áruló szabad lesz, a lojális bűnöző 10 évet kap.
  • Ha mindketten hallgatnak: mindketten 6 hónapot kapnak.
  • Ha mindketten vallanak: mindketten 5 évet kapnak.
    Beismerni vagy hallgatni?
    Beismerni vagy hallgatni?

Mindkét emberben ott van a kísértés, hogy árulja-e el társát, hogy ezzel kiszabaduljon. Ha mindketten a saját érdeküket nézik, rosszabbul járnak, mintha már előre megbeszélték volna a hallgatást. A játékelmélet röviden azt sugallja nekünk, hogy ami az egyénnek a legjobb, az a másiknak és a közösségnek árthat. Együttesen az a legideálisabb, ha mindketten hallgatnak.

A fogoly dilemma megváltoztatja a belső motivációt

Ezt a dilemmát alkalmazhatjuk az önkontroll problémára is. A aktuális self-nek az áll érdekében, hogy szívjon ma egy szál cigit és ne foglalkozzon a következményeivel. Ezt az ént nem érdekli, mi lesz holnap. A self azonban másnap ugyanezzel a választással találja szemben magát, és ismét nem fog kilépni. Beláthatjuk, hogy hosszútávon minden énnek a nem dohányzás (hallgatás) az együttes érdeke a dohányzással (beismerés) szemben, hiszen ezáltal például csökkenne a rák kockázata. Noha a döntés a jelenlegi énünk kezében van, az eredmény a jövőbeli énjeinkre is hatással van.

A fogoly dilemma ösztönözheti az egyént, hogy együttműködjön későbbi önmagával. Az alkoholizmusból gyógyuló személy visszautasítja az alkoholt, hogy hiteles legyen a jövőbeli józan énjével.

Ha hozunk egy szabályt, és azt megszegjük, akkor aláássuk az önmagunkba vetett bizalmat.

Magabiztosabbá teszi az alkoholizmusból gyógyuló személyt a tudat, hogy előző este lemondott az alkoholról. Így később is nagyobb eséllyel mond le róla.

smoking-1418483_960_720
Szembenézés jövőbeli énünkkel változtatásra ösztönözhet minket

Láthatjuk, hogy segít, ha konzisztens döntéseket hozunk helyzetről helyzetre. Eseti alapon a legtöbbünk megissza a harmadik pohár bort is, vagy megeszi a második sütit is. Számottevő bizonyíték van arra vonatkozóan, hogy amikor a viselkedésünk egységes minták mentén szerveződik, növekszik az önuralmunk. Ha eldöntjük, hogy leszokunk a dohányzásról, akkor nagyobb eséllyel változik meg a viselkedésünk. Ha ma nem dohányzunk, könnyebben mondunk nemet másnap. Ha akkor is nemet mondunk, könnyebben lemondunk róla harmadnap is. Döntéseinket sorozatukban kell néznünk, és így egyéni ösztönzőinket hosszú távú céljainkhoz tudjuk igazítani.

Legtöbb esetben az önuralom akadálya összefügg azzal, hogy nem vagyunk tisztában teljesen a kívánt jövőbeli énünkkel. A függőség feladásához motivációt jelent, ha az egyén a jelenlegi énjét össze tudja kapcsolni jövőbeli céljaival és értékeivel. Kutatások azt mutatják, hogy

jövőbeli énünk elképzelése ösztönözhet minket változásra.

Tegyük fel magunknak a kérdést! Amit ma csinálunk, arra vajon 5 évvel későbbi énünk büszke lesz? Legyünk tisztában hosszú távú céljainkkal! Így könnyebb lesz szenvedélyeinket kordában tartanunk.

∗∗∗

A Mindset Pszichológia nem csak érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!


Iratkozz fel hírlevelünkre!