A 10 legérdekesebb neuropszichológiai kórkép I. ­­­– vagyis a való életben született krimik története

Szinte biztosak vagyunk benne, hogy mindenki emlékezetében megragadt már egy-egy érdekesnek tűnő kórkép története. Akár csak azért, mert folyamatosan figyelemmel követte a Dr. House sorozatot, vagy egyszerűen látott már filmekben szakértő csapatok által feltárt betegségeket. Természetesen azoknak, akik ezekben szenvednek sokkal nagyobb terhet jelent a mindennapi küzdelem. Az átlagos embert viszont meghökkentik, sőt valahol izgalommal töltik el a különös tünetek. Összeszedtünk pár izgalmas esetet!

Az alábbiakban taglalt betegségek legtöbbször nem organikus eredetűek, gyakran sérülés okozza a furcsának tűnő szindrómákat. A neurológia tudományának területén egy-egy fejsérülés alapos vizsgálata órási tudományos áttöréseket eredményezett. Nagyon ritka, izolált esetek kellenek ugyanis ahhoz, hogy a szakértők megérthessenek bizonyos agyi működéseket. Ebben óriási szerepet játszanak például a lent tárgyalt kórképek is.

Anton–Babiński szindróma

Más néven vizuális anozognózia. Az okcipitális lebeny sérülése okozza a betegséget, amelynek következtében noha a látótér kiesik, az adott személy mégis úgy érzékeli, hogy lát. Meglepő módon a beteg még akkor is tartja magát hitéhez, mikor minden jel arra mutat, hogy nem tud tájékozódni a térben. A betegség jellemzője a konfabuláció. Ez azt jelenti, hogy előszeretettel talál ki az illető arra vonatkozó magyarázatokat, miért ment neki (egyértelműen) az asztalnak, vagy borította le a vázát a polcról. Mindez úgy lehetséges, hogy a páciens vaksága ellenére is érzékel vizuális ingereket. Ám ezek nem a valóságot mutatják. Éppen ezért nem tudnak megküzdeni az új helyzettel, hiszen továbbra is megmarad bennük a látás élménye. A betegséget sokszor stroke vagy szerzett fejsérülés okozza.

Prozopagnózia

A betegségről Oliver Sacks írt híres könyvében, A férfi, aki kalapnak nézte a feleségét című esettanulmányokat összegyűjtő kötetében. A betegséget arcvakságnak is nevezik, nevéhez híven, az arcfelismerési képesség hiányát jelenti. A betegre jellemző, hogy míg az illető tökéletes látással rendelkezik, mégis képtelen arra, hogy egészben értelmezze egy arc vonásait. Legtöbbjük továbbra is el tudja különíteni az emberi és a nem emberi arcokat egymástól, vannak azonban olyan speciális esetek, akik még a tárgyakat sem tudják megkülönböztetni tőlük. Az előzetesen taglalt betegséghez hasonlóan, legtöbbször ezt a kórképet is fejsérülés okozza. Oliver Sacks író és neuropszichológus egyik esettanulmányában Dr. P-ről írt, aki egy kifejezetten fejlett intellektusú és művelt zenetanár volt. Úgy sikerült uralnia betegségének tüneteit, hogy hangokból, színtónusokból és széteső képfoszlányokból tájékozódott. A férfi az orvosi szakvélemény szerint saját lábát sem tudta megkülönböztetni cipőjétől. Mégis tovább végezte munkáját, mert agyának más területei remekül működtek! Oliver Sacks így foglalta össze a betegről alkotott benyomásait:

„Egy feltűnő szín, tónus vagy forma azonnal lekötötte a figyelmét, és ezeket azonnal kommentálta is – de a látvány egészét egyetlen esetben sem fogta föl. Az egészet nem látta, csupán a részeket, amelyeket úgy érzékelt, mint egy radarképernyőn a jeleket. A kép egészével sosem került kapcsolatba – sohasem nézett szembe, úgymond, a kép fiziognómiájával. Fogalma sem volt róla, hogy egy tájképet lát vagy pedig egy jelenetet.”

capgras-600x350
A prozopagnóziás beteg nem ismeri fel az arcokat. Olyan, mintha szétesnének az adott arcról beérkező információk, a beteg pedig képtelen ezeket egészben értelmezni.

Locked-in szindróma

A Bezártság-szindróma egy olyan állapot, amiben a beteg habár teljes öntudatában van, még sem képes kommunikálni vagy mozogni. Csak a szem, vagy az arc izmai maradnak mozgásképesek, a test többi izma valamilyen oknál fogva lebénul. Ezt a betegséget is legtöbbször egy agyi sérülés váltja ki. A legelső ismert és feltárt esetet 1966-ban írták le. Furcsamód az ép tudat mellett még a testérzékelés is megmarad, így a beteg akár arra is képes lenne, hogy beszámoljon közérzetéről. Azonban a hangadás koordinációja irányíthatatlanná válik, így a beteg csakis „kódolt” üzenetek formájában tud kommunikálni.

A belga származású Rom Houbent egyetemistaként autóbaleset érte. Huszonhárom évig hitték, hogy kómába esett, pedig Locked-in szindrómában szenvedett. Miután észlelte környezete, hogy tudatánál van, orvosai és a kórház személyzete egy speciális számítógép segítségével tudtak kapcsolatba lépni vele. Állítása szerint minden nap próbált ordítani, valamiért még sem szökött ki egyetlen hang sem a torkán.

Alice Csodaországban Szindróma

Másnéven Todd-szindróma. A betegség onnan kapta a nevét, hogy Lewis Carroll azonos című regényében a betegséghez hasonló képzettársításokkal írta le Alice világát. Valószínűnek tartjuk azt is, hogy maga az író is szenvedett a betegség okozta hallucinációkban, innen merítette a könyv alapötletét. A kórképben a betegek olyan érzékelési hallucinációkkal küszködnek, amelyekben a látott tárgyak érzékelése teljesen idegen a valóságtól. Előfordulhat például, hogy egy autót akkorának érzékel az illető, mint egy macskát, de ennek a teljes ellentéte is lehetséges. Természetesen itt sem a beteg látótere sérül, hanem az agy értelmezi torzan a bejutó információkat. Legtöbb esetben egy súlyos migrénhez köthető a szindróma, de kísérhetik más tünetek is a torz képzeteket. A vizuális hallucinációkon túl társulhat még számos más szenzoros érzéssel, mint például a test torz érzékelésével, vagy akár a hangokra és tapintásra vonatkozó téveszmékkel is. Magát a szindrómát mellékhatásnak tekintik a szakértők, mivel más szervi elváltozást egyelőre nem tudtak kimutatni a migrén által érintett területeken túl.

cool-alice-in-wonderland-picture
A betegség jellegzetessége a torz szenzoros hallucinációk.

Cotard szindróma

Más néven Élőhalott szindróma. Ez az egyik legritkább mentális betegség. Központi tünete, hogy az érintettek halottnak hiszik magukat, vagy legalábbis egy adott szervükről gondolják ezt. Ez a betegség nagyon groteszk lelkiállapotot tud eredményezni. Sokszor számolnak be arról betegek, hogy rendkívüli módon szenvednek egy furcsa testérzetben. Egyszerre tudják magukról azt is, hogy még élnek, meg azt is gondolják, hogy már meghaltak. Egy interjúban mesélte el az egyik híres Cotard szindrómás, hogy ő az agyát hitte teljes meggyőződéssel halottnak. Ha orvosai próbálták bebizonyítani neki, hogy képességei is azt támasztják alá, hogy rendelkezik egy funkcionáló aggyal, ő maga ezt nem hitte el és képtelenségnek tartotta. PET vizsgálatok során kiderült, hogy bizonyos agyi területei mégis elvesztették a funkciójukat, mintha szó szerint kikapcsolták volna őket! A Cotard szindrómát legtöbbször egy rendkívül negatív lelki állapot és depresszív időszak előzi meg. Okai egyelőre nem igazán ismertek, csak abban tudtak a szakértők párhuzamot vonni a betegek között, hogy mind hasonlóan mély és szorongásos időszakot éltek meg a tünetek előtt.

A fenti betegségek annyira érdekfeszítőnek tűnnek, hogy már Hollywood is felfigyelt rájuk. Hozzá kell tennünk, hogy a filmekben többször kerülnek a szindrómák és tüneteik olyan párosításba, amelyek a való életben kis valószínűséggel járnak együtt.

***

A Mindset Pszichológia nem csak érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!


Iratkozz fel hírlevelünkre!