Mit üzen a társadalmunknak Tibi atya? – Interjú a brand egyik megalkotójával

Ki ne ismerné a humbákföldi részeges papot, aki pár évvel ezelőtt néhány fiatalnak köszönhetően kelt életre? Mára már több mint egy millióan követik nyomon mindennapjait a Facebookon, kocsmát nyitott, és második könyvét pár hete dobta piacra, hogy csak néhány tevékenységét említsük. „Tibi atya egy fiktív, humbákföldi lecsúszott pap, görbe tükör a társadalomnak” – írják az oldal szerzői. Azonban megfordulhat a fejünkben, hogy pontosan mit is üzennek mindezzel? Vajon van-e az időnként durva poénok mögött egy valódi cél, amely mellett elköteleződtek? Vannak-e újabb dobások tarsolyukban?  A Tibi atya brand egyik megalkotójával beszélgettünk. Interjúnk.

Hol kezdődik Tibi atya élettörténete?

Poénként indult, az Exszakasz humoroldal spin-offjaként, amelyből később lett egy Facebook oldal. Tibi atya eleinte Máriakálnokon élt, ahonnan a polgármester asszony kérésére elköltöztettük. Ezt akkoriban a média is felkapta, ennek köszönhető, hogy Tibi atya bekerült a köztudatba. Innentől kezdve van az, amit a Facebookon is látható. Mint vállalkozás, az oldal megléte után másfél évvel indult. Először csak néhány tartály bort vettünk, molinókat készíttettünk, és béreltünk egy sátrat. Gyakorlatilag a nulláról kezdtük.

Tibi atya egy humbákföldi lecsúszott pap. Most már tudjuk miért él Humbákföldén, ám arra is kíváncsi lennék, hogy volt-e bármilyen megfontolás amögött, hogy pont egy papot választottatok?

Nem igazán. Nyilván egyfajta fricska volt, de nem kifejezetten az egyháznak szólt. Inkább azt mondanám, hogy egy vallási személy mindenkinek az életéhez köthető. A legkisebb faluban is van valaki, akinek ez a hivatása. Úgyhogy ez inkább egy közös nevező, mintsem célzott társadalmi kritika.

A hivatalos Facebook oldalatokon azt írjátok Tibi atyáról, hogy egy „görbe tükör a társadalomnak”. Pontosan mit értetek ez alatt? Mit szeretnétek üzenni?

Mivel több üzenet is van, ezért nem szeretném kihegyezni az egészet egyetlen alaptézisre. A legfontosabb cél talán az alkoholfogyasztási trendek alakítása, amelyet a fröccsfogyasztás népszerűsítésével szeretnénk elérni. Továbbá van egy újonnan felkapott közvélekedés Magyarországon, hogy az alkoholizmus az alkoholból fakad. Ezzel mi nem tudunk egyetérteni. Szerintünk az alkoholizmus egy tünet, amelynek nagyon sok kiváltó oka lehet, például a szorongás. Mi úgy látjuk, emögött az húzódik meg, hogy ha az alkohol ki van kiáltva bűnösnek, akkor

a figyelem a lényegi dolgokról magára az alkoholra terelődik.

A társadalom nem foglalkozik azokkal a dolgokkal, amelyek miatt azt lehet mondani valakiről, hogy alkoholista.

Nem gondoljátok, hogy ezzel épp ellenkező hatást értek el, és pont az alkoholizmust népszerűsítitek?

Tibi atya nem tesz se többet, se kevesebbet annál, hogy kitölti a rendelkezésére álló teret. Az alkoholizmust egy mém oldal nem népszerűsíti. Az alkoholizmust a munkaerőpiac irreális elvárásai, a kilátástalanság, valamint a társadalom rossz mentálhigiénés állapota okozza és terjeszti. A középiskolákban nem fektetnek hangsúlyt arra, hogy felszínre hozzák azokat a problémákat, amelyek később az alkoholizmushoz vezetnek.

Nyilván mondhatnánk azt, hogy „ne piáljatok”! Elmondhatnánk rengetegszer, kint lehetne mindenhol ez a felszólítás, hogy „ne piáljál”. Lehetne akár poénokat is felhúzni arra, hogy az emberek ne igyanak, de alapvetően ugyanúgy folytatnák. Annyit érnénk el vele, hogy amit mondanánk az süket fülekre találna. Ami azt illeti nekünk teljesen más a stratégiánk. Nem tiltjuk meg az embereknek az ivást, hanem felvesszük ennek az áramlatnak a sodrát, és rakunk is rá egy lapáttal. Viszont annyit rakunk rá, amennyi ahhoz kell, hogy jobb irányba tereljük mindezt. Ez egyébként még mindig kevés. Még azt sem mondhatjuk, hogy tüneti szinten kezeljük az alkoholizmust, inkább csak egy trendbefolyásoló tényező vagyunk, de ennél jobbat állami források nélkül nem tudunk csinálni.

15056288_962538000553161_2023890034681356694_n

A poénvilágunkkal megszólítjuk az embereket, később pedig igyekszünk olyan ideákat adni nekik, amelyek mentén el tudnak indulni. Olyan előadókat léptetünk fel előttük, akik valahogy kizökkentik őket ebből.

Egy blogot is vezettek, ahol aktuális, egész társadalmat érintő eseményekkel foglalkoztok. Szerinted mennyi embert lehet ezzel megmozgatni? Mennyien értik meg azokat az üzeneteket, amiket a blog bejegyzéseitekkel át szeretnétek adni?

Biztosan kevesebbet, mint a mémekkel, a számok is ezt mutatják. A mémek rövidek, nem kell rajtuk gondolkodni, lehet továbbgörgetni és még több mém jön. A mémjeink célja inkább az „AHA élmény” kiváltása, mintsem állásfoglalás. Tulajdonképpen mindkettő – elolvasni egy cikket, vagy egy mémet megnézni – egy-egy kis élmény, egy-egy dopamin adag az embernek. Sajnos egy általános közösségi média jelenség, hogy ami kicsit hosszabb, azt az ember inkább átgörgeti és

az új élményt preferálja az adott élmény elmélyítésével szemben.

Éppen ezért alkalmazunk egy olyan írói stílust, amely nem nevezhető tudományosan száraznak. A blogon is megtartottuk azt a trágárságot, amit Tibi atyához kapcsolni lehet, miközben a témák, amikkel foglalkozunk, itt is általánosak. Olyanok, amelyek foglalkoztatnak mindenkit – akár a hajléktalanok helyzete, akár maga az alkoholizmus. Legutóbb pedig Gyárfás Tamásról volt egy népszerű anyagunk. Mindig igyekszünk úgy cikkeket írni egy-egy aktualitás mentén, hogy ne csak a konkrét témát lássuk önmagában, hanem a kontextusát is, a helyzetet, amelyben felmerül. Összegezve tehát a kérdésedre a választ: jóval kevesebben értik ezt az üzenetet, mint a mémeket, de dolgozunk rajta. A blog bejegyzéseink olvasottsági száma alapján azt mondhatom: az utóbbi időben sikerült ebben is fejlődnünk.

Az általatok megosztott mémek és cikkek témáját mennyiben befolyásolják a visszajelzések? Ha egy poszton több like van, azt a témát jobban felkapjátok?

Abszolút a saját fejünkből pattan ki, hogy épp milyen témát veszünk elő. Nem a visszajelzések alapján születik a tartalom. Az aktualitásokat vesszük figyelembe, majd az azzal kapcsolatos véleményünket írjuk le. Nincs olyan, hogy előre meggondoljuk, vajon mi fog tetszeni a nyugdíjasnak, a fiatalnak, a férfiaknak és a nőknek egyaránt, csak írunk egy cikket. A mémjeinkről pedig annyit, hogy ha megnézed többnyire reakció mémek jelennek meg mostanában az oldalon, ami leginkább a mai mém trendeknek köszönhető.

Egy időben több hímsoviniszta áthallású poszt jelent meg Tibi atya oldalán. Valójában mi az álláspontotok ebben a témában?

Elég ékesen kommunikáltuk korábban, hogy nem csak a mémek kritikák, amelyeket Tibi atya megoszt, hanem maga a figura is. Maga a karakter olyan, mint egy átlag magyar ember: nagyon okos és piál. A humbákföldi sztorikban is létező problémákat próbálnak valamilyen rendkívül hülye, de mégis nagyon-nagyon bölcsnek hitt módszerrel megoldani, aminek végül meg is születik a rossz eredménye. Mondhatjuk azt, hogy egy groteszkje annak, ami itt történik. Az a furcsa a nőkkel kapcsolatban, hogy a nők ebben a világban sokkal ritkábban jelennek meg, sokkal kevésbé vannak kifigurázva, mint az átlag férfiak. Mégis, amikor egy-egy ilyen mém feljön, például nőnap környékén, akkor az sokkal nagyobb port kavar. Szerintem ilyenkor inkább a kommenteket érdemes nézni, mint magát a posztot. Nem tudom komolyan venni, amikor hímsovinisztának bélyegeznek, hiszen sohasem mondtuk, hogy egyetértünk az olyan állításokkal, miszerint „egy nőnek a konyhában a helye”.

15036593_963756017098026_6380999781888707122_n
Tény, hogy a gender nácizmust, azaz a nagy női egyenjogúság hirdetését, már elég régóta lovagoljuk.

Én nem látom, hogy a nők bármiféle negatív diszkriminációban részesülnének. A versenyszférában nekik is ugyanúgy kell helytállni, mint a férfiaknak, ez igaz. A kedvükért nem változtatják meg ezeket a szabályokat. Tehát azt kell mondjam, hogy komolyabb véleménye Tibi atyának nincs a nőkről, különösképpen azért, mert nem nagyon szokott nőzni. Ez kimaradt még az életéből. Viccet félretéve, nem vagyunk soviniszták, nagyon sok nővel dolgozunk együtt, akik között vezető beosztásúak is vannak.

Láttok változást mindabban, amit el szeretnétek érni? Vegyük például az alkoholfogyasztási trendek befolyásolását.

Még csak most fog indulni pár nagyobb programunk, például egy fesztivál, ahol nagyobb teret fognak kapni ezek a kulturális programok. Már a Humbák Művekben is rendeztünk ehhez hasonló eseményeket, ám azzal kevés embert tudunk megmozgatni a férőhely korlátozottsága miatt. Ezért szeretnénk egy olyan ifjúsági fesztivált csinálni, ahol ezek a kérdések előadások formájában is terítékre kerülnek, mert jelenleg Magyarországon nem nagyon van ilyen. Egy fesztiválnak kellene, hogy legyen egyfajta kulturális jellege is amellett, hogy nyilvánvalóan a részegségről szól. Tibi atya fesztiválja pláne erről fog szólni. Nem árulunk ezzel kapcsolatban zsákbamacskát. A legtöbb rendező vagy akár ital beszállító nem szereti a részegséget kommunikálni. A fesztivált repülő lufikkal, életképekkel mutatják be, ám valamiért azt senki nem mondja ki jó szívvel, hogy ez a bacchusi orgia egy modernkori változata. Ha már egyszer felszínen van nálunk ez a kérdés, nem nyomtuk el egy életérzés mögé, akkor érdemben foglalkozunk is vele. Kérdés, mennyi embert tudunk ezzel megmozgatni.

Milyen jellegű programokat terveztek?

Elsősorban természetesen a függőségeket szeretnénk megvizsgálni előadások keretein belül. De olyat se láthattunk még nagyközönség előtt, hogy egy hajléktalan helyzetéről készüljön egy színdarab, akár egy monodráma. Ezt el tudjuk képzelni interaktív formában is. Ezek olyan vitaindító témák, amelyek szerintünk foglalkoztatják az embereket, mégsem kapnak teret. Ám nehéz mindezt a mai világban lekommunikálni, ahol mindenki a rövid tartalmakat, mémeket részesíti előnyben. Ezzel szemben egy addikciókról szóló előadás nyilvánvalóan nehezebben emészthető.

Pár hete jelent meg a második könyvetek „Tibi atya és a humbákföldi legenda” címmel. Miben hoz ez újat az előző könyvetekhez képest!

Az előző könyvünkben 2015-ös humbákföldi fiktív híradások szerepeltek. A 2016-os könyvünk egészen más, a kalandjátékokat idézi. Tulajdonképpen egy feleletválasztós könyv, amelynek főszereplője az olvasó. Vitatkozhatnánk azon, mi a megfelelő jelző annak kifejezésére, hogy milyen az a karakter, aki a könyv végén eljut Tibi atyáig. Ennek a karakternek a jellemvonásait a kommentek alapján raktuk össze, amelyeket egy-egy posztunk alá írtak. Azt a vérszomjat, azt a frusztrációt, azt a civilizálatlanságot, amely megjelenik ebben a karakterben mind innen merítettük. Természetesen mindezt egyfajta túlzó formában jelenítettük meg. Olyannyira túlzó, hogy reményeink szerint azokat is megbotránkoztatja, akik egyébként bírják az ilyen agresszív tartalmakat. Pszichopatáknak azonban nem ajánljuk, mivel számukra jó útmutatóként szolgál.

***

A Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!