Szakíts, ha bírsz! – Hogyan éljük meg egy kapcsolat végét?

Ismerős lehet a pillanat, amikor a nagy szerelem után egy kapcsolat hirtelen véget ér. A kapcsolatból kikerülő felek sokszor teljesen eltérő módon reagálnak a történtekre. A lány szíve darabjaira hullik, hosszasan rágódik hol hibázhatott. Főleg azért, mert egyetlen vigasz létezne számára, ha azt látná, hogy volt párja is hozzá hasonlóan szenved. Ám a fiú közösségi média oldalaira feltöltött képek alapján egyáltalán nem rázta meg a dolog. Legalábbis látszólag. De vajon joggal tituláljuk mindezek után a férfiakat szívtelen szörnyetegnek? Cikkünkből megtudhatjuk.

Egy Binghamton Egyetemen zajlott kutatásban megvizsgálták, hogy az emberek hogyan érzik magukat egy szakítás után. Az eredmények azt mutatják, hogy senki nem kerül ki száz százalékosan egy kapcsolatból. Azonban, amikor pontozni kellett egy skálán, hogy mekkora érzelmi és fizikai fájdalmat éreztek, akkor a nők egyértelműen nagyobb gyötrelmet éltek át. A nemek közti különbségre azonban evolúciós magyarázatok szolgálnak. Nem csoda, ha

a nők fájdalmasabbnak élik meg az elválást,

hiszen nagyobb a veszítenivalójuk. Részükről sokkal nagyobb a minimális szülői befektetés, mely a párválasztás során fennálló szelekció mértékével egyenesen arányos. A nők részéről tehát mindez sokkal jobban átgondolt, mivel tudatosan vagy tudattalanul, ők hosszabb távra terveznek. Ezért tűnhet úgy a szemükben, hogy vége a világnak, ha szakításra kerül a sor.

Azonban ne feledkezzünk meg a férfiakról sem! Őket szintén letaglózza, ha egy romantikus kapcsolat véget ér, csupán máshogy fejezik ki. Rájuk sokkal inkább jellemzők a düh és az ön-destruktív magatartásformák. A nők ezzel szemben inkább érzik magukat lehangoltnak, és nagyobb mértékben igénylik a szoros kapcsolatokat. A nők sokkal konstruktívabb stratégiát választanak ahhoz, hogy megőrizzenek egy kapcsolatot, míg a férfiak a destruktívabb megoldásokat preferálják az önértékelésük fenntartása érdekében.

Hol rontottam el?

Lauren Howe kutató, a szakítás utáni töprengést vizsgálta meg. Gyakran fordul meg a fejünkben: vajon hol ronthattuk el. Howe szerint ez a reakció teljesen normális. A történet végiggondolása segíthet abban, hogy értelmezzük a velünk történt fájdalmas eseményeket. Egy olyan ember, aki bízik saját magában, és nem fél az időnkénti változásoktól, az sokat profitálhat egy rossz kapcsolatból is. A narratíva, ahogy elmeséljük magunknak az elutasítottság történetét formálhatja a megküzdés módját. Ez az attitűd segíthet minket a szakítással járó fájdalom csökkentésében. Például megfogalmazhatjuk magunknak a következőket: „A kommunikáció nem volt az erősségem az előző kapcsolatomban. Valószínűleg nem tudok eléggé megnyílni az embereknek”. Vagy képzeljük el, hogy ehelyett inkább azt mondjuk: „Rosszul kommunikáltam a párommal, de ezen dolgozhatok, és a következő kapcsolatomban ez nem fog problémát jelenteni”.

Mindezek mellett az önmagunkkal szemben megfogalmazott kritika annak ellenére, hogy nyomasztó, hosszútávon kifizetődő. Egy kutatás szerint a nők önbecsülése sokkal nagyobb mértékben sérül egy szakítás során, mint a férfiaké. Ennek ellenére az esetek nagy részében mégis képesek felfedezni valami pozitívumot, melyből erőt meríthetnek. Továbbá azt mondhatjuk, hogy ez a megküzdési mód segíti a nőket a teljesebb felépülésben és az érzelmi megerősödésben.

Hogyan küzdenek meg a férfiak?

A legtöbb férfi számára az önreflexió nem szerepel a megküzdési módok listáján. Dr. Scott Carol, az új-mexikói egyetem kutatója szerint a férfiak egészen másképp állnak az érzelmekhez.

Hajlamosak a szomorúságukat elfojtani és a boldogság látszatát fenntartani.

Egyéjszakás kalandokba menekülnek, és ha szóba kerül az intimitás, kereket oldanak. Helyette a haverokkal buliznak, a munkájukba vagy hobbijaikba temetkeznek annak érdekében, hogy távol tartsák negatív gondolataikat.  Éppen stratégiájuk miatt a férfiaknak több ideig tart feldolgozniuk egy szakítást, mint a nőknek. Esetükben akár több évig is eltarthat a „gyász”, ha igazán szerettek valakit.

pexels-photo-169667

Az érzelmekről

Sok férfi számára ingoványos terület az érzelmek megfelelő kezelése. Így nem várható el, hogy a nőkhöz hasonló eszközöket alkalmazzanak egy érzelmileg megterhelő helyzetben. A titkuk abban rejlik, hogy

a férfiak megtanulják, hogy fájdalmaikat el kell rejteniük.

John Klapow, az Alabama Egyetem klinikai pszichológusa más szemszögből világít a dologra. Szerinte a férfiakra jellemző kisebb mértékű érzelmi fejlettség meggátolja őket a partnerrel való mélyebb kapcsolat kialakításában, így megóvja őket a sérüléstől is. Mindezért tehát úgy tűnik, hogy a férfiak egy romantikus kapcsolatot inkább kihívásként, mintsem szoros kötelékként fognak fel. Szakításkor nagyobb hangsúlyt kap az őket ért kudarc, mint a másik elvesztése. A férfiakra jellemző függetlenség segít továbbá a gyors továbblépésben is.

Továbbá egy biológiai nézőpont is segíthet a nemi különbségek magyarázatában. Dawn Maslar biológus szerint, amikor egy férfi belép egy kapcsolatba, a tesztoszteron szintje visszaesik, szemben az oxitocinnal, mely a szerelem kialakulásában nagy szerepet játszik. Ám, amikor elhatározza, hogy kilép egy kapcsolatból, akkor a tesztoszteron szint ismét megemelkedik, akadályozva az oxitocin hatását. Szó szerint megszűnik a szerelem, mely segíti a szakítás feldolgozását.

Összegezve tehát az előbbieket egyértelmű, hogy a nők és a férfiak különbözőképpen dolgozzák fel a partnerüktől való elválást. Míg a nők hosszasan őrlődnek, majd erőt merítve a korábbi kapcsolatból továbblépnek, addig a férfiak mindent megtesznek azért, hogy gondolataikat másra tereljék. Ennek különböző tényezők állhatnak hátterében. Többek között az eltérő szocializáció, valamint a biológia is rányomja bélyegét a nemek sajátos viselkedésére.

***

A Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!


Iratkozz fel hírlevelünkre!