Amikor már túl sok – a sorozatterhelés problémája

A minap ért véget a férfi kézilabda világbajnokság Franciaországban. Egy ilyen – és ehhez hasonló – eseményen meghatározó, hogy az utolsó, döntő mérkőzéseken melyik csapat tagjai tudnak jobban koncentrálni, a megfelelő formában lenni. A csoportmérkőzések általában két-háromnaponta zajlanak, így a versenyzőknek igen kevés idejük marad a pihenésre. Az egyenes kieséses szakaszra pedig mind fizikálisan, mind mentálisan kifáradnak. A végeredményt azonban az utolsó meccseken mutatott teljesítmény határozza meg. De hogyan is tudnának megfelelően koncentrálni a versenyzők a végkimerüléssel küzdve? Milyen következményei lehetnek a sorozatterhelésnek? Mit tehetnek ellene a sportolók? Cikkünkből kiderül!

A mai modern sportban komoly problémát jelent a sorozatterhelés. A sportszövetségi érdekek sokszor nem optimális versenyeztetéshez vezetnek. A rendszeres, akár több versenysorozatban zajló megmérettetések mellett

A SPORTOLÓKNAK NINCS ELÉG IDEJÜK REGENERÁLÓDNI.

Ennek következtében idegi fáradtság léphet fel. A huzamos szellemi munka hatására a megfelelő koncentrációért felelős idegsejtek „kifáradnak”, a szervezet pedig úgy védekezik ez ellen, hogy gátlást fejt ki bennük. Amíg a sejtek regenerálódnak, a sportoló koncentrációs képessége jelentősen csökken.

A mentális és a fizikai fáradtság gyakran nem egyszerre jelenik meg. A fizikai fáradtság viszonylag gyorsan kipihenhető, az idegrendszeri fáradtság leküzdéséhez azonban több idő szükséges. A fáradtság miatt kialakuló felkészültség pszichológiai problémákhoz vezethet. A sportoló lelki állapota megváltozik, ha mentálisan nem elég felkészült, ami pedig a teljesítmény romlását vonja maga után.

Kiégés vagy túlfáradás?

A sorozatterhelés túlfáradáshoz, hosszú távon pedig kiégéshez vezethet. Utóbbi olyan mentális, érzelmi és fizikai kifáradás, melyet elsősorban a nem megfelelő regenerálódás idéz elő. Versenyidőszakban a túlzott nyomás hatására nagymértékű stressz alakulhat ki. A kiégés tulajdonképpen a krónikus stresszre adott válasz. A sportoló kedvenc tevékenysége hirtelen stressz forrássá válik.

A TÚLFÁRADÁS A KIÉGÉS KORAI JELÉNEK TEKINTHETŐ.

Kialakulását többek közt okozhatja a szezon hossza, a sorozatos terhelés, illetve a magas szintű versenystressz. A túlfáradásra megoldás lehet az edzésterv módosítása, esetleg a sportoló teljesen vagy időleges eltávolítása a tevékenységtől.

A mentális egyensúly fenntartásához kellemes edzésidő szükséges. A versenyek között rendelkezésre álló szűk időszakokban érdemes a sportolókat olyan speciális edzésekkel foglalkoztatni, amelyekkel még mozgósíthatják a maradék energiájukat.

A túlfáradás kezelésére hatásos lehet a sportolót eltávolítani a tevékenységtől vagy módosítani az edzéstervet.
A túlfáradás kezelésére hatásos lehet a sportolót eltávolítani a tevékenységtől vagy módosítani az edzéstervet.

A túlfáradás és kiégés elkerüléséhez fontos tehát az edzések alapos tervezése, ugyanakkor elengedhetetlen a kellő mennyiségű pihenés beiktatása, valamint relaxációs technikák alkalmazása is elengedhetetlen.

A megoldáshoz vezető út

Ahhoz, hogy a túlfáradás elkerülhető legyen,

a sportolókat MEG KELL TANÍTANI A REGENERÁCIÓT megGYORSÍTÓ RELAXÁCIÓS TECHNIKÁKRA.

Ilyen pihenési forma például az autogén tréning, a mentális átprogramozás és az imagináció.

  1. Autogén tréning, nehezedési gyakorlat

Az autogén tréning során az izomtónus szabályozásával a sportolók megtanulják testi és lelki működéseiket irányítani. A nehezedési gyakorlattal a sportolóknak azt kell elérniük, hogy nehéznek érezzék egyes testrészeiket. Számos sportoló alkalmazza ezt az egyszerű relaxációs formát, melynek rendszeres gyakorlásával elérhető a megfelelő pihentségi hatás.

  1. Mentális átprogramozás

A mentális átprogramozás során a fizikai okok kiküszöbölése után a sportolók megtanulják, hogyan válasszák el a fizikai okokat a mentális szituációtól. A technikával a sportolók megtaníthatók az önbeszélgetésre, melynek során a negatív gondolkodást pozitívra fordíthatják. Így csökkenthető a túlfáradás kialakulásának valószínűsége.

  1. Imagináció és vizualizáció

Az imagináció és vizualizáció a sportoló képzelőerejét használja fel. Arra kérik őket, hogy képzeletben egy számukra teljes nyugalmat biztosító helyen legyenek. Az imagináció segítségével növelhető a stressz leküzdésének képessége, valamint az edzések hatékonysága is.

Az a sportoló, aki – az említett relaxációs formák segítségével – megtanulja kontrollálni önmagát, általában nem kerül a túlfáradás szakaszába. Megfelelő kontrollal az optimális mentális állapot is elérhető, mely jobb a teljesítményhez vezet. Fontos tehát, hogy a versenyzők megfelelően tudják kezelni a sorozatos terhelést.

***

A Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!


Iratkozz fel hírlevelünkre!