„Ennek is te vagy az oka!” – Játszmáink fogságában

A beszélgetés mintha csak egy előre megírt forgatókönyv szerint zajlana. Szinte észre sem vesszük, már megint ugyanabban a vitában találjuk magunkat. Veszekedésünk újra és újra ugyanazt a drámai véget éri. Miért nem tudunk kiszállni a negatív spirálokból? Hogyan szakíthatjuk meg a már untig ismert körforgást? Borbély Lilla tanácsadó pszichológus-jelölt írása.

Piszkos trükkök 

Zsolt 44 éves családapa, aki gyakran jár kikapcsolódni a feleségével. Az aktuális film vagy étterem kiválasztását mindig gálánsan, tapintatosan átengedi a párjának. Amennyiben az este kellemes irányt vesz, élvezi a helyzetet. Ha nem, a nőt hibáztatja. „Ez is miattad van!” – érzékelteti szavakkal vagy azok nélkül. A gyermeknevelési döntéseket szintén a feleségére hárítja, így ha a gyermekeik viselkedése problémát okoz, újra élhet a már jól bevált reakciójával.

Zsolt tehát az „Ennek is te vagy az oka!” tipikus játszmáját játssza. Az évek során kiépítheti a körülményeket, hogy a gyermekik rossz fejlődési útjáért a feleségét hibáztathassa, elindulva az

„Én megmondtam”

vagy a „Nézd, már megint mit csináltál!” játszmák felé vezető úton.

Eric Berne, a tranzakcióanalízis atyja a játszmákat olyan kiegészítő, rejtett tranzakciók sorozataként írja le, amelyek pontosan meghatározott, előre látható kimenetel felé haladnak. Egyszerűbben fogalmazva: a játszmák zömében tisztességtelen, trükkös lépésekből állnak, amelyeknek a valódi indítékai nem nyilvánvalóak, majd drámai véget érnek. A tisztességtelenség abból adódik, hogy a partnerből rejtetten előhívott viselkedést, reakciót, a játékos valamilyen módon a társ ellen fordítja, így ezzel nyereséghez jut. Jelen esetben Zsolt nyeresége az igazolás: ügyes trükközésével elkerülheti a felelősség felvállalását és megmaradhat az ártatlan szerepében, akár a pocsék este, akár a rosszalkodó gyerekek esetén.

A játszma elnevezés félrevezető lehet. Játékosként nem feltétlenül szórakoztat minket ennek űzése, valamint a komolyság sem szükséges velejárója a tevékenységnek. Nem tudatosan indítjuk vagy kapcsolódunk be egy játszma folyamatába.

Megkülönböztethetünk építő és romboló játszmákat. A Zsolt által kezdeményezett „Ennek is te vagy az oka!” egy tipikus esete a romboló játszmáknak. Klasszikus formájában hosszú párkapcsolatokban, házasságokban gyakran megjelenik elsőrendű bomlasztóként, de játszhatják szülők a gyermekeikkel, valamint előfordulhat munkahelyeken is.

Játszmákkal az egyensúlyért

A játszmák keletkezése a gyerekkorban indul el.

Ekkor még tudatosan kezdeményezzük őket. Szüleink a nevelésünk során megtanítják nekünk, milyen játszmákat játsszunk és hogyan. Ezután berögzül a válaszok sémája, eredetük pedig a feledés homályába veszik. Mindezek később meghatározzák, hogyan élünk majd lehetőségeinkkel, élethelyzeteink milyen kimenetelűek lesznek. A forgatókönyvünk elemeként a játszmáink is egyengetik az életünket: meghatározzák házasságunkat, pályánkat, a családunk érzelmi életének alapvető struktúráját. Zsolt például nagy eséllyel olyan párt választott, aki az “Én csak segíteni próbálok rajtad” játszmát játssza, kitűnően kiegészítve ezzel az övét.

A nyereség mellett egyéb hozadékai miatt is megéri játszmáznunk. Életünk gyakran kevés lehetőséget biztosít az intimitás átélésére, így helyette

játékosokként kapcsolódunk egymáshoz.

Társas életünk strukturálása mellett némelyik játszma egyenesen nélkülözhetetlenné válhat a lelki egészségünk fenntartásában, kapcsolatunk továbbélésében. Rendszerint stabilizáló szerepet vesz fel a kapcsolatok homeosztázisának fenntartásában. Gyakran megfigyelhető egyes házasságokban, hogy amíg az egyik félnél nagyfokú javulást ér el a terápia, a másik állapota rohamosan romlik. Neki az egyensúlyhoz alapvető fontosságúak voltak ezek a játszmás folyamatok, a hirtelen változás felborította a homeosztázist. Ezek a tényezők azok, amik különösen nehézzé teszik a játszmákból való kiszállást.

Bármelyik játszma döntő jelentőségű lehet a későbbi sorsunk szempontjából, ám néhánynak megvan az esélye az életre szólóvá válásra. A Zsolthoz hasonló hivatásos játékosok, akik életjátszmaként űzik az „Ennek is te vagy az oka!” játékot, a munkahelyükön is élni fognak ezzel. A szavakat ebben az esetben gyakran felcserélik a neheztelő, szenvedő pillantások. A munkatársaktól javaslatokat kérve kerül támadhatatlan pozícióba a játékos, mivel ha hibázik, a kollégáit teheti bűnbakká.

love-1536226_960_720
Játszmáink legyőzésével sokat tehetünk a kapcsolataink, szociális életünk minőségének javításáért.

Úton a játszmamentes kapcsolatok felé

Ha felismerjük, hogy be akarnak vonni minket egy játszmába, több módon is kiszállhatunk a spirálból:

1. Visszautasítjuk a játékot

Amennyiben mereven elzárkózunk attól, hogy partnerként részt vegyünk a játszmában, elértéktelenítjük játékostársunk nyereségét. Példánk esetében a játékost magára hagyhatjuk. Tehát ha Zsolt éppen elmerül egy tevékenységben, nem zavarjuk meg őt, megadva a lehetőséget az esetleges hibák ránk hárítására.

2. Antitézist alkalmazunk

A játékostársunk által előhívni kívánt reakciónak éppen az ellenkezőjét cselekedjük. Zsolt feleségeként, munkatársaként például ügyes megoldás lehet, ha nem vállaljuk fel a döntési helyzeteket, hanem meghagyjuk azokat neki.

Ahogy életünk során egyre ügyesebb játékosokká válunk, úgy lehetünk egyre jobbak a játszmák létének és folyamatának azonosításában. Bár

a játszmák körforgásából kilépni nehéz,

a végeredmény mindannyiunk számára komoly hozadékokkal jár. A játszmamentes kapcsolati működés, intimitás az emberi életvezetés legtökéletesebb formája, elérése olyan nyereségeket jelent mindenki számára, amelyek bőven felülmúlják a játszmák előnyeit.

A szerző Borbély Lilla tanácsadó- és iskolapszichológus-jelölt, a Lisznyai Pszicho-Műhely tagja.


Iratkozz fel hírlevelünkre!