Biztos bináris a nemi identitás és a szexuális orientáció? I. rész

A szexualitásról alkotott elképzeléseink mélyen gyökereznek, jelen vannak a mindennapjainkban. Meghatározzák, hogyan viszonyulunk saját magunk és embertársaink szexuális identitásához. De miért jó példa a nemi identitás nem-bináris felfogására a „kétlelkű” indiánok történelmi hagyatéka? Hogy látja a szexuális identitást a tudomány és a pszichológia?  A hétköznapjainkat mindez hogyan befolyásolhatja pozitív irányba? Poós-Nagy Fruzsina life és business coach cikkében ezekre a kérdésekre kereste a válaszokat.

Manapság népszerű téma a szexuális orientáció és a nemi identitás. Az LMBTQ kisebbség jogainak kérdése a nyugati társadalmakban, a médiában folyamatosan jelen van. A heteroszexuálistól eltérő címkékkel kapcsolatban még tanuljuk a toleranciát, amely Nyugat-Európában és Észak-Amerikában már teret hódított magának.  A nyitottabbak igyekeznek kiművelődni a szexualitással kapcsolatos fogalmak terén, és negatív sztereotípiákon felülemelkedve szemlélni a világot.

Kultúránk hagyománya, hogy a nemi identitást binárisan értelmezzük, férfi-női pólusban gondolkodunk. Gyakran találkozni a szexuális orientáció hasonló felfogásával, a heteroszexuális és homoszexuális kategóriák használatával. Ezzel a leegyszerűsítéssel még a biszexualitás értelmezése is nehézkessé válik. Ugyanakkor számos olyan más kultúrát ismerünk, ahol ettől eltérően vélekednek.

A természet sokszínűsége

A növény-, és állatvilágban is találkozhatunk a nemiség és a szexuális megnyilvánulások sokszínűségével, amely tagadhatatlanul része a természetnek. Bizonyos növények az idők során részben vagy egészben képesek a nemváltoztatásra. Homoszexuális viselkedés előfordulását dokumentáltak már több száz állatfajnál, illetve néhánynál megfigyelhető, hogy az megszokott módon, kvázi életvitelszerűen is jelen van.

Az emberiség ismert történelmében mindig jelen volt a nem heteroszexuális viselkedés, amely koronként és kultúránként eltérő megítélésben részesült. A pszichológiai magyarázó elméletek korábban a környezeti hatásokkal, később a genetikai meghatározottsággal igyekezték igazolni a homoszexualitás jelenségét, de konszenzus ebben a kérdésben a mai napig nem született.

A tudomány mindmáig nem tud egyértelmű magyarázatot adni a homoszexualitás kialakulásának, illetve a természetben való fennmaradásának pontos okaira. Ugyanakkor vitathatatlan, hogy egy olyan jelenségről beszélünk, melynek

mély evolúciós gyökerei vannak,

amely a természetes szelekció során fennmaradt.

A „kétlelkű” indiánok – egy korábbi hozzáállás

Fontos ugyanakkor több perspektívából is megvilágítani az ilyen kényes kérdéseket, hogy tanult gondolkodási sémáinkból kilépve is tudjuk értelmezni a jelenségeket.  A kultúránkra jellemző bináris, férfi-nő (férfias-nőies); illetve heteroszexuális-homoszexuális pólusban gondolkodó hagyománytól eltérően több, nyugati civilizációval által nem érintett amerikai indán törzsben egészen máshogy közelítették meg a nemi identitás és a szexuális orientáció kérdéskörét.

Az identitást (vagy karaktert) nem a biológiai nem vagy a szexuális orientáció oldaláról vezették le, hanem a lélek jellegéből következtették. Úgy tartották, hogy bizonyos emberek mindkét nem lelkével születnek, ezért

„kétlelkűnek” nevezték őket.

A teremtő ajándékaként tekintettek arra az adottságra, hogy valaki mindkét nem szemével képes látni a világot.

Nem kettő, hanem akár három-öt nemet különböztettek meg: a férfi és női nem mellett megjelent a „kétlelkű nő”, a „kétlelkű férfi” illetve a transzszexuális kategória is. A kategóriák, illetve elnevezéseik törzsenként eltérőek voltak, ugyanakkor azokat többnyire rugalmasan értelmezték, nagy mozgásteret engedve az egyéneknek az öltözködésükben, az életvitelükben, az általuk végzett munka jellegében, stb. A kétlelkű embereket nem olyan transzszexuálisként definiálták, mint akik ellentétes neművé szeretnének „átváltozni”, hanem úgy tekintettek rájuk, mint egy harmadik nem tagjaira.

Szülőként nem kívántak beavatkozni a természetbe, ezért a gyermekeket nem-semleges ruhákba öltöztették, amíg elértek egy olyan életkort, hogy maguk el tudták dönteni melyik utat választják. A törzsek tagjait ugyanis nem a szexuális orientációjuk, hanem

a jellemük és a közösséghez való hozzájárulásuk

alapján ítélték meg.

A kétlelkűek házasságban éltek, megbecsült tagjai voltak a törzseknek, nem csak spirituális, hanem praktikus okokból is. A kétlelkűek nemi szerepei ugyanis férfi és női jellegűeket is tartalmaztak, ezért a gyakorlatban mind női, mind férfimunkákat is végeztek. Egy harmadik, köztes nemi kategória használata más kultúrákban sem idegen, többek között megtalálható Hawaii-n, Szamoán, Tongán, Mexikóban, Thaiföldön, és Nigériában is.

Cikkünk első része bemutatta, hogy a természetben miként találkozhatunk a szexualitás sokszínűségével, illetve részletezte az érintetlen amerikai indián társadalmakban előforduló nem bináris szemléletű felfogást. A folytatásból kiderül: miként vélekednek a szexuális orientációról a nagy elméletalkotók, továbbá, hogy miért fontos a bináris szemléletet újragondolni a nemi identitást és a szexuális orientációt illetően.

A szerző Poós-Nagy Fruzsina, life és business coach, viselkedéselemző, közgazdász, a Lisznyai Pszicho-Műhely tagja.