Így neveld a demokrata gyermeked!

„Nem volt még olyan demokrácia, amely ne követett volna el öngyilkosságot.” Ezek a pesszimista szavak nem mástól, mint John Adamstől, az USA második elnökétől származnak. Vajon predesztinálja-e a mi jövőnket ez a baljós hangulatú megállapítás? Vajon az elmúlt években megfigyelhető trendek, amelyek a szélsőséges ideológiák erősödését, a populizmus térnyerését mutatják, arra utalnak, hogy a második világháború után kialakuló, majd a hidegháború végét követően megszilárdulni látszó békés, demokratikus időszak befejeződött?

Ezekre a kérdésekre rendkívül nehéz válaszolni. Talán nincs is olyan politikai vagy társadalomtudományi szakértő, aki képes lenne koherens és teljességgel megbízható módon bejósolni a demokrácia jövőjét. Abban azonban biztosak lehetünk: ez a kérdés megkerülhetetlen és sarkalatos pontja a jelenlegi politikai-társadalmi helyzetnek, amelyről mindenképpen érdemes elgondolkodnunk.

Számos kutatás és publicisztika hívta már fel a figyelmet a tendenciára, hogy a fiatalságon belül egyre inkább meghatározó jelenség a politikától való távolságtartás. A pszichológusok és oktatási szakértők pedig sokszor és sokféleképpen mutattak rá a folyamatra, amelyet ma demokratikus értékválságnak nevezünk. Az Aktív Fiatalok Magyarországon Kutatócsoport egy korábbi, egyetemisták és főiskolások körében végzett kutatásának eredményei szerint a magyar fiatalok negyede úgy véli:

A DIKTATÚRA BIZONYOS HELYZETEKBEN JOBB,

mint a demokrácia, és a fiatalok kevesebb, mint a fele gondolja úgy, hogy a demokrácia minden politikai rendszernél jobb.

Ez nem kifejezetten a magyar társadalom sajátossága, hiszen más országokban is előtérbe kerültek a szélsőséges eszmék. Nőtt a populista pártok támogatottsága, az elitellenes rigmusokkal pedig Atlanti-óceánon innen és túl is választásokat vagy népszavazást lehet nyerni. A világpolitikai helyzet alakulása olyan környezetet teremt, amelyben az emberek egyre bizonytalanabbnak érzik magukat. Ahol az igazságos világba vetett hitük megrendül. A társadalom ma rendkívül fogékony az összeesküvés-elméletekre, a leegyszerűsítő és bűnbakképző gondolatok átvételére. Mára bebizonyosodott: a politikai elit egy része kiválóan felismerte az ebben rejlő lehetőségeket.

John Dewevy amerikai filozófus már 1916-ban megjelent könyvében figyelmeztetett arra, hogy a demokrácia olyan érték, amelynek

 FENNTARTÁSÁRÓL FOLYAMATOSAN GONDOSKODNUNK KELL.

Ő volt az, aki megfogalmazta azt az ellentmondásos működést, amely a mai napig jellemző a legtöbb iskolarendszerre: miközben várjuk, hogy önállóan gondolkodó, a demokratikus értékeket valló fiatal felnőttek kerüljenek ki az iskolákból, maga az oktatási rendszer autokráciára és tekintélyelvűségre épít.

Ha visszaemlékszünk saját középiskolai élményeinkre, tudhatjuk: még az egyébként semmilyen politikai súllyal nem rendelkező diákönkormányzatok is egy, a magasabb szintű hatalmat megtestesítő tanár vezetésével működnek. Hogyan várhatjuk el a gyerekektől, hogy értsék, használják a demokratikus értékeket, ha egyszer minden rendszer, amit köréjük építünk, az ő jogaik korlátozásán alapszik?

Természetesen nem arról van szó, hogy erre még senki nem gondolt. Számos olyan iskola és oktatási intézmény létezik, amely a gyermekek és tanáraik közötti kooperációra épül. Azonban nem járhat minden gyermek alternatív magániskolákba, s azt végképp nem várhatjuk, hogy ezek a jórészt elszigetelten működő oktatási rendszerek jelentős társadalmi változásokat idézzenek elő. Nemzetközi szervezetek is megfogalmazták már annak a fontosságát, hogy a gyerekek ismerjék és használni tudják a saját jogaikat, ezzel nem csak a demokrácia fenntartását segíthetjük, hanem például a hatalommal való visszaéléseket is korlátozhatjuk az oktatási intézményekben.

Időszerű lenne elgondolkodnunk, mit tehetünk azért, hogy a gyermekek már a lehető legkorábban képesek legyenek bevonódni abba a világrendszerbe, amelynek fenntartását tőlük várjuk. Fontos és szükséges támogatni azt a politikai szocializációs és fejlődési folyamatot, amelynek eredményeképp a fiatalok megtanulják, hogyan tudják formálni azokat a döntéseket, amelyek az ő életükre is közvetlen hatással vannak. Mára ugyanis bebizonyosodott, tévhit az, hogy egy működő demokrácia demokratákat nevel. Ezért kell a civil szférának és a politikának is a lehető legtöbbet megtennie az elmúlt évtizedekben megindult folyamatok más irányba tereléséért.

***

A Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!