Gondolkodom, tehát beszélek? – Az Érkezés tudományos háttere

A nyelv egy egyedi kapocs két (vagy több) ember között. Képessé tesz minket arra, hogy végtelen sok változatban öntsük formába gondolatainkat. De lehet, hogy a nyelv még ennél is több? Ez lenne gondolataink irányának s emlékeinknek fő formálója? Az Érkezés (Arrival) című film ezt sugallja. De vajon mennyi benne a tudomány, mennyi a fikció? Cikkünkből kiderül.

(Vigyázat, a cikk spoilert tartalmaz!)

Képes-e egy újonnan megtanult nyelv áthuzalozni az agyat? Képes-e megváltoztatni azt, ahogy gondolkodunk? – veti fel a kérdést Ian Donnelly (Jeremy Renner) a filmben. A kérdés közel sem új. Edward Sapir és Benjamin Lee Whorf hipotézise, a nyelvi relativizmus már több mint ötven éves. A két kutató azt az erős állítást tette, hogy csak és kizárólag arról vagyunk képesek gondolkodni, amire vannak szavaink. A nyelvi relativizmus egyik kedvelt kísérleti témája a színészlelés: meg tudunk-e különböztetni olyan színeket, melyekre nincsen szó a nyelvünkben?

Azóta ez a hipotézis számtalan pszichológiai és nyelvészeti kutatást inspirált. Kiállta-e az idő próbáját a Sapir–Whorf hipotézis?

A kutatások egyik fele az anyanyelvre irányult

Az egyik legérdekesebb kísérletet Simock és Heyne végezte. Egy év alatti, a nyelvet még alig beszélő gyerekek voltak a résztvevők. Megmutattak nekik egy játékot, a „Varázslatos Zsugorító Masinát” – betettek egy játékot, és a gép, csodák csodája, „összezsugorította” azt. Fél, illetve egy évvel később ugyanezeket a gyerekeket visszahívták, és tesztelték, mire emlékeznek. Az eredmény elképesztő: a gyerekek jól emlékeztek magára a gépre, például tudták, hogyan kell azt használni. Ám képtelenek voltak szavakba önteni tapasztalataikat! Az első alkalommal még hiányzott a szókincsük a pontos leíráshoz (pl. nem ismeretek olyan szavakat, mint: zsugorít, fiók, stb.), s ezekről később sem voltak képesek beszámolni. Tehát a gyerekek

nyelv nélkül is  emlékeztek, még úgy is, hogy később sem tudták szavakba önteni az élményt.

Egy másik kísérletben mandarin anyanyelvűek válaszadási idejét vizsgálták. A mandarin nyelvben (az angollal és a magyarral ellentétben) az időt egy függőleges síkon képzelik el. Tehát, amit mi úgy fejezünk ki, hogy „öt óra után”, ők úgy, hogy „öt óra fölött”. A kutatók azt találták, hogy a mandarin anyanyelvűek gyorsabban válaszoltak idővel kapcsolatos kérdésekre, ha függőleges tengelyen gondolkodhattak, mint ha vízszintesen.

Ad-e új gondolkodásmódot egy idegen nyelv?

A fenti kísérleteket azonban az anyanyelvvel kapcsolatban végezték. A filmben viszont a főszereplő gondolkodását egy (szó szerint) idegen nyelv elsajátítása változtatta meg. Lehetséges-e ez?

Egy friss kutatás szerint igen. Angol és német anyanyelvűekkel végzett kísérlet szerint a nyelv, ha nem is determinálja, mindenesetre formálja a gondolkodást. Ehhez a két nyelv egy fontos különbségét használták ki. Az angolban a különböző igeidők végett nagyobb hangsúlyt kaphatnak a folyamatok. Például míg az angolban természetesen hangzik önmagában az, hogy „I was walking” (mentem/sétáltam), a németben általában hozzáteszik a cselekvés célját: „Ich bin in die Schule gegangen” (mentem az iskolába). A kutatók ez alapján azt feltételezték, hogy a német nyelv jobban előfeszít szándékok feltételezésére, mint az angol.

Ez be is igazolódott. Német és angol anyanyelvűeknek olyan videókat mutattak, ahol nem volt egyértelmű, hogy a szereplő konkrét céllal végzi-e a mozgást.  Azt tapasztalták, hogy a németek inkább feltételeztek szándékot a cselekvés mögött. Például ha a videón egy nő szerepelt, amint gyalogol, s volt előtte egy kocsi, a németek többsége szerint a kocsihoz ment, míg az angolok szerint csak úgy sétált. Az igazán érdekes rész azonban akkor következett, mikor az angolt második nyelvként beszélő németeket teszteltek. Ugyanis angol nyelvű kontextusban ők is kevésbé hajlottak cél feltételezésére!

Összességében tehát elmondhatjuk, hogy noha a beszélt nyelv nem determinál minket teljes mértékben, azért formálja a gondolatainkat. Idegen nyelveket tanulva pedig, bár olyan bravúrokra nem leszünk képesek, mint Louise Banks (Amy Adams) a filmben, de mindenképpen új szemléletmódot nyerhetünk.


Iratkozz fel hírlevelünkre!