Boldog nemzetbiztonsági napot!

Március 8-a minden naptárban a világszerte ünnepelt nőnapot jelzi. A nemzetközi ünnepen nők milliói kapnak apró ajándékokat, kisebb virágcsokrokat, amik kedves gesztusról tesznek tanúbizonyságot. Ugyanakkor ez a nap többről szól, mint hogy koratavaszi virágoktól illatozó ajándékokkal csaljunk mosolyt nőtársaink arcára. Március 8-a nők iránti tisztelet és megbecsülés napja, amely a nők szabad munkavállalását és egyenjogúságát demonstrálja, valamint felhívja a nők ellen elkövetett erőszak különböző formái ellen a figyelmet.

„Women’s rights are human rights and human rights are women’s rights!”

Hillary Clinton proklamációja tette híressé a szállóigét: „a nők jogai emberi jogok”. Alapjaiban változtatta meg azt, ahogyan a nőkre tekint a társadalom és a politikai intézmények. Olyan kérdéseket vetett fel, amiben észre kellett vennünk, a nőkkel szemben alkalmazott jogtudatosság változást igényel. Aktív és cselekvő, nők helyzetét elősegítő intézkedésekbe kell kezdeni, hogy az oktatáshoz, egészségügyi ellátáshoz, gazdasági javakhoz, politikai döntéshozatali folyamatokhoz és fegyveres konfliktusokban való biztonságos életvitelhez vezető rendelkezésekhez mindenkinek, nemétől függetlenül, egyenlő hozzáférése legyen.

A kifejezés azonban nem az amerikai volt külügyminiszter saját szavai – nőtársai már a 19. században is igyekeztek felhívni kortársaik figyelmét arra, hogy nők és férfiak között nem érdemes társadalmi különbséget tenni. A proto-feminizmus aktivistái, Sarah Moore Grimké és Angelina Grimké Weld írónők az 1830-as években közös levelezésükben a következőképp reagáltak a női és férfi jogok egyenlőtlenségére: „Ésszerűen nem ismerem a férfi jogokat, sőt nem ismerek semmit a nők jogairól; egyedül az emberi jogokat fogadom el. Bármi, ami egy férfi számára morálisan elfogadható, a nő számára is elfogadható tett.

Nem fogadok el mást, csak emberi jogokat.”

Ahhoz, hogy ma a nőket és a nemek közti egyenlőséget ünnepeljük, évszázados küzdelemnek kellett lefolynia. A női emancipációs mozgalmak, melyek először a hivatásszerű foglalkoztatásért, majd a magasabb fizetésekért, valamint a nők és lányok ellen irányuló fizikai és politikai diszkrimináció leküzdéséért tüntettek, mára óriási eredményeket értek el. Száz évvel azután, hogy 1917-ben orosz nők ezrei tüntettek békéért és szavazati jogért – így véglegessé téve a nemzetközi nőnap dátumát –, 2017-ben még mindig nem beszélhetünk teljes nemi egyenlőségről. Pedig a női egyenjogúság számtalan úton kapcsolódik minden állampolgártársunk életéhez.

A közös, rettegett ellenség: a nő

Számtalan kutatás bizonyítja, habár a felszínen nem is tűnnek vonatkozó faktoroknak, de a nemzeteken belüli női jogok komplex hálózati kapcsolatot mutatnak más kulturális dimenziókkal, mint például a gazdasági stabilitás, demokratikus értékek vagy az instabilitásra és erőszakra való hajlam – és persze sorolhatnánk még megannyi, alapjában véve az emberi jog fókuszában álló területet. Nem véletlen, hogy napjaink legfenyegetőbb konfliktusai, a terrorista kampányok többsége a nők és lányok elleni fellépésről szól. Ha csak egy közös nevezője van a szélsőséges terrorista mozgalmaknak Nigériától Észak-Irakig, Szíriától Szomáliáig, Myanmartól Pakisztánig, az a következő: minden egyes esetben nők és lányok jogai ördögi támadások áldozatává váltak (Mlambo & Coomaraswamy, 2015).

Hogy ezeket a támadásokat összekössük a külpolitikával és a nemzetbiztonsággal, elkerülhetetlen. Szerencsére több, kormányzati és nem-kormányzati program is jelen van, amik a fegyveres konfliktusokban szexuális erőszaknak áldozatul esett lányokkal foglalkoznak, pénzbeli és lelki támogatást adnak, elérhető oktatást és képzéseket nyújtanak a rászorulóknak és igyekeznek megakadályozni fiatal lányok elrablását, prostitúcióját és gyermekkori feleségül adását. Nem beszélve arról, hogy azok a multilaterális békeszerződések,

amelyeknek tárgyalásában nők is részt vettek, tartósabbnak bizonyultak,

mint azok a megállapodások, melyek csak férfiak között születtek (Hudson & Kay Cohen, 2016).

A nők ügye nemzetbiztonsági kérdés

A nemek közti egyenlőtlenség számos további, szignifikánsan mérhető előjele lehet a társadalmon belüli elnyomásnak és erőszaknak. Ilyen változó például a szegénység, ugyanis a világ legszegényebbeinek 70 százaléka nő (Lefton, 2013) – a szegénység vagy relatív depriváció pedig önmagában is olyan kulturális dimenziót szül, ami növeli az instabilitás és erőszak sérthetetlenségét. Hudson és Kay Cohen korában idézett cikke is ezt támasztja alá. Évtizedes kutatások bizonyítják, hogy

a nők fejlődése és haladása kritikus feltétele a stabilitás megteremtésének

és a politikai erőszak csökkentésének. Azok az országok, ahol a nők részvétele a társadalomban megkövetelt és biztosított, mérhetetlenül biztosabb lábakon állnak – legyen szó élelmiszer-biztonságról, erőszakos szélsőséges elleni sikeres harcról vagy más nemzetekkel zajló békés vita folytatásáról.

Egy 2015-ben megjelent kutatás szignifikáns kapcsolatot vélt felfedezni a nemi egyenlőtlenség és a terrorizmus között. A különböző erőszakos formák – legyen az háború, terrorizmus, fajirtás –  elrendelői és elkövetői többségében férfiak. Továbbá, azok az erőszakos értékek, amik a hipermaszkulinitást hirdetik, gyakran konvergálnak azokkal a hiedelmekkel, amik a kulturális norma szerint aláássák a női jogokat és a nemek közti egyenlőtlenséget promotálják. A majdnem 10 évig tartó, közel 60 országot felölelő vizsgálat megállapította, hogy a nemek közti egyenlőség tényleges eredménye a szignifikáns és konzisztens negatív hatás a terrorizmusra. Továbbá, a nők politikában való részvétele, magas szintű oktatáshoz és munkahelyekhez való hozzáférése sokkal hatásosabb politikai irányelveknek bizonyultak az erőszak és terrorizmus visszaszorításában, mint a pusztán kulturális támogatások hangoztatása (Aneela, 2015).

Ma tehát a nők a gazdaságban, társadalomban és politikában elért teljesítményét ünnepeljük. Elismerjük nőtársaink erejét családjainkban, társadalmunkban, az üzleti világban, az oktatásban és a konfliktusokban vállalt szerepüket. Lelkesítsük tovább őket, hiszen közös jólétünk és jövőnk múlik azon, hogy mindenki, nemétől, korától, bármilyen hovatartozásától függetlenül egyenlően hozzáférhessen a saját és közösségünk fejlődéséhez szükséges alapokhoz. Ne legyen szitokszó a feminizmus és a gender, hanem lehessen nyíltan vitázni arról, hogy kinek mit jelentenek ezek a fogalmak; hogy mindenki szabad döntése lehessen, hogy karrier vagy család, netalán egyszerre mindkettő. Abban viszont legyen egyetértés, hogy nő és férfi egyaránt fontos társadalmunk minden intézménye számára. Támogassuk egymást, mint ember embertársát.

Letters on the Equality of the Sexes, and the Condition of Woman. Addressed to Mary S. Parker. Boston: Isaac Knapp, 1838. Reprinted by Forgotten Books, 2012.

Green Houses for Terrorism: Measuring the Impact of Gender Equality and Outcomes as Deterrents of Terrorism. in: International Journal of Comparative and Applied Criminal Justice 39 (March): 281-306. Salman, Aneela. 2015.

Sex and World Peace. Valerie M. Hudson, Bonnie Ballif-Spanvill, Mary Caprioli, and Chad F. Emmett. Columbia University Press, 2014.