„A szépség visz mindent” – kerekasztal-beszélgetés a szépségről és vonzalomról, II. rész

„A szépség sokarcú, mégis van benne számos univerzális vonás” – mondta Prof. Dr. Bereczkei Tamás, a Mindset Szeged PszichoKávéházának eseményén. Az evolúciós pszichológia egyik vezéralakja az attraktivitás és a szépség jelenségét járta körül előadásában, majd boncolgatta annak társadalmi hatását a PszichoKávéház állandó kerekasztalával. Érdemes-e hiányosságainkat kompenzálni? Milyen hatással lehet önértékelésünkre a média? A poligámia-monogámia kettősének és a szépség maradandóságának dilemmáján túl ezekre a kérdésekre is választ kaphattunk. Tudósításunk második részében az előadást követő kerekasztal-beszélgetést dolgoztuk fel. 

Bemutatjuk a PszichoKávéház állandó kerekasztalának tagjait: Dr. Nagyillés János klasszikus filológust, Dr. Rafael Beatrix klinikai szakpszichológust, Mihalik Árpád szociálpszichológust és Dr. Szilárdi Réka valláskutató és szociálpszichológust. A társasághoz csatlakozott előadónk, Bereczkei Tamás is.

„Megismerem az embert és arányaitól függetlenül, elkezdem egyre szebbnek látni. Mi oka lehet annak, hogy a szépségpercepció idővel változik?” – szólt Szilárdi Réka kérdése, melyet Bereczkei válasza követett. Sejtése, hogy az idő faktor nem befolyásolja az általános preferenciáinkat. A tartósan együtt élő emberek attraktivitás szempontjából hasonló szinten vannak. Mefigyelhető egyfajta konvergencia is, ugyanis idővel a felek felveszik egymás szokásait, majd idővel azt a másik félben is megszeretik.

Ezt követően a monogámia-poligámia kérdése is felvetődött. A kérdés így szólt: evolúciós szempontból hol helyezkednek el az emberek? Bereczkei határozottan kizárta a monogámia lehetőségét, legalábbis azt a típusút, amelyik a madaraknál figyelhető meg. Az evolúció során az emberre inkább a mérsékelt poligínia volt jellemző. Szerinte az is ezt az állítást támasztja alá, hogy több hím születik és azokra a kései érés jellemző. Úgy véli tehát, hogy a monogámia kialakulása kulturális eredetű.

„AZ EMBERRE ALKATILAG NEM JELLEMZŐEK A SZÉLSŐSÉGEK”

– zárta gondolatát Bereczkei.

Mihalik Árpád következő kérdésében az evolúcióról már megszerzett tudásunkat helyezte a középpontba. Azt járta körül, hogy ismereteink birtokában kontrollálhatjuk-e az események folyását, preferenciáinkat. Előadónk szerint nem beszélhetünk nagymértékű kontrollról. „Az evolúciós jellegek az érzelmekre hatnak” – mondta. „Tehetjük azt, hogy szeretni akarjuk a keserűt, viszont arra szelektálódtunk, hogy az édest kedveljük” – hozta fel példaként. A preferenciák olyan elementáris mechanizmusok, melyek tudatos felülírása nem okozhat számunkra kielégülést.

mindest_szeged-2-13-1
Bereczkei Tamás a PszichoKávéház állandó kerekasztalának tagjaival (balról-jobbra: Szilárdi Réka, Mihalik Árpád, Bereczkei Tamás, Nagyillés János, Rafael Beatrix) Fotó: Modla Márk

Rafael Beatrix kérdésében a szépség maradandóságáról kérte ki előadónk véleményét. Tapasztalatairól érdeklődött: egy krónikusan beteg ember, aki egészsége birtokában szépnek számított, betegsége terhe alatt is az? Bereczkei szerint ez változó lehet. Az ezzel foglalkozó kutatások eredményei azt mutatják, hogy a magas hormonszint — mely egykor a szépség forrása volt — kvázi az egyén ellen fordul, csökkentve vonásainak esztétikai minőségét. A választ követően Szilárdi Réka hozzáfűzte: általában szimmetrikus testtel, vonásokkal születünk, de a betegségek mindenképpen nyomot hagynak egy emberi arcon. Utólag említést tett arról is, hogy egészségesen, az emberek némiképp tehetnek arról, hogy később milyenné válnak vonásaik. Erre a kijelentésre Bereczkei Sartre-t idézte:

„EGY BIZONYOS KOR UTÁN AZ EMBER FELELŐS SAJÁT ARCÁÉRT”.

Kutatók mérések során mégis arra jöttek rá, hogy nincs tökéletes szimmetria. Gének, pszihés sokk, különböző betegségek hatásainak torlódása idővel nyomot hagynak vonásainkon.

„Születünk, ahogy születünk, de mivel kompenzálhatjuk hiányosságainkat?” – tette fel a kérdést Nagyillés János. Bereczkei szerint nem érdemes kompenzálni. Nem ért egyet a tömegmédia testalkatokat stigmatizáló stílusával, mely manapság szerencsére enyhülni látszik. A testsúly 85%-ban genetikailag öröklött és csak módjával, adott határokon belül lehet változtatni rajta. Az a legjobb, ha a nők pozitív belső tulajdonságaikra helyezik a hangsúlyt: életvidámságra, kedvességre. Ez a módszer – tapasztalatai szerint – nagy sikereket ígér a párkeresésben és az érvényesülésben.

Mihalik Árpád a személyesebb, egyéni helyzetek adta lehetőségek felé terelte a beszélgetést. Mi számít preferenciakörnek? Bereczkei válaszában a prototípus jelenségének továbbgondolásával magyarázta a preferenciakört. Velünk született képességünk az emberi arc prototípusának létrehozása, mely templátumként segíti a különböző emberi arcok további felismerését. A preferenciakör rengeteg vonásból áll össze, mégis a prototípus és a hozzá kapcsolódó mechanizmusok arra engednek következtetni, hogy a hasonlóságok vonzzák egymást. Előadónk ugyan nem zárja ki az ellentétek vonzását sem, kutatások mégis az előző állítást támasztják alá.

mindest_szeged-2-11
Teltházas a Mindset Szeged PszichoKávéházának első eseménye. Fotó: Modla Márk

A következőkben a média hatására reflektált a kerekasztal. Jó az, ha a képernyőről állandóan csak a szép arcok néznek vissza ránk? Jót tesz az nekünk, hogy a médiával ilyen szinten kitágult preferenciakörünk?

„HA KORREKT ÖNÉRTÉKELÉSSEL RENDELKEZÜNK, AKKOR HOSSZÚ TÁVON NEM BRUCE WILLISRE VÁGYUNK”

– válaszolta Rafael Beatrix. Kapcsolataink kiépítése esetén környezetünk is elég tág térnek bizonyul: lehetőség van a válogatásra. A virtuális világ, mely elérhetetlen számunkra, nem ad lehetőséget a valós kapcsolatok kiépítésére. A médiából visszaköszönő szépségideálok szélsőségei nagyobb veszélyt jelentenek a fiatalok számára. Nagyillés János a szépség jelenségét más oldalról próbálta megközelíteni. Ellenpéldaként Servantes Don Quijote c. művét említi, melyben a szépség birtoklása megkívánja annak megosztását. Ha ez nem történik meg, a birtokos ócsárlás és harag céltáblájává válik. Szilárdi Réka mégis Rafael Beatrix-szal ért egyet. Az önértékelést veszélyezteti az a tény is – emlékeztet minket –, hogy a szebb többet kap a jóból és kevesebbet a büntetésből. A tömegmédia közvetítésével ezzel többször szembesülünk, ami hatással lehet az alacsony önértékelésű emberekre: főként a fiatalokra. Mihalik Árpád véleményével csatlakozik Szilárdi Rékához, és kiemeli az önelfogadás fontosságát, melyben felfedezett némi evolúciós pszichológiai párhuzamot:

„A TÖKÉLETES PÁROM ÉN SAJÁT MAGAM LENNÉK”

– mondta. A kultúránk egyfajta önzőségre biztat minket: legyünk önmagunkban erősek, teljes értékűek, törekedjünk az önmegvalósításra. Bereczkei egyezik azzal, hogy mindenkiben van egy szintű egészséges önzőség, viszont az evolúciós pszichológia másként kezeli a hasonlóság iránti preferencia jelenségét. A lényeg az, hogy a hasonlóság csak egy az attraktivitás számtalan kritériuma közül, melyek önmagukban nem abszolutizálhatóak. Előadónk ezt egy példával szemléltette: hozzunk létre két arcot. Az egyikbe szerkesszük bele saját arcunkat is. Ha a két kapott átlagarc mellé helyezünk egy harmadik, szép arcot, a hasonlóság ellenére a harmadik képet fogjuk attraktívnak találni. Bereczkei, noha elfogadja a kontextusfüggőséget, a következő mondattal zárta gondolatát:

„A SZÉPSÉG VISZ MINDENT”.


Támogatóink:

Campus Beer&More Facebook oldala: https://www.facebook.com/campusszeged

Szegedi Borháló: http://www.borhalo.com/szeged


Iratkozz fel hírlevelünkre!