Sport és művészet határán: a tánc pszichológiája

Tánc. Számos dolog eszünkbe juthat róla. Testmozgás, kikapcsolódás, önkifejezés, művészet. Mindenki megtalálja benne a számításait. Nem is csoda, hogy sokak által igen kedvelt tevékenység: a táncművészektől az amatőr táncosokig, a fiataloktól egészen az idős korosztályig. De vajon miért ilyen népszerű? Miért járunk egyáltalán táncolni? Erre a kérdésre igen egyszerű a válasz: azért, mert örömünket leljük benne. Az eufória érzése, a jó hangulat rengeteg energiát ad a mindennapjainkhoz. Miben segíthet pontosan a tánc? Hogyan alkalmazható egy terápia során? Cikkünkből kiderül!

A tánc – azon felül, hogy fejleszti az egyensúlyérzéket és a testtartást – a pszichére is kedvező hatást gyakorol. Pszichológiai szempontból

TÖBB MINT MOZGÁS, EGYFAJTA KOMMUNIKÁCIÓ IS.

Alkalmas az érzelmek, gondolatok kifejezésére, szemben például a futással. Segítségével feltárhatók a belső feszültségek, gátlások, pszichés és mentális problémák, melyek verbálisan nem biztos, hogy kifejezésre kerülnek.

Elmondhatjuk, hogy a tánc egyben sport is. Nemtől és táncágtól függetlenül is igen hatékony testsúly-kontrollt jelenthet, hiszen a táncosok többsége ideális testtömeg indexszel rendelkezik.

Napjainkban komoly problémát jelent, hogy az emberek nagy része ülő munkát végez, beleértve a diákokat is – a munkahelyek és iskolák mozgásukban korlátozzák a dolgozókat, tanulókat. Noha nem titok, hogy mozgás közben élénkebb és tisztább a gondolkodás. Így tehát érdemes szabadidőnkben kiélni a mozgás iránti vágyunkat, akár táncórákat látogatva, akár társaságban vagy otthon egyedül táncolva.

A táncot terápiaként is alkalmazzák, hiszen az önkifejezésnek egy igen speciális formája. Testünk olyan belső érzések kifejezésére képes, melyek sokszor csupán tudattalanul vannak bennünk. Ezek felfedezésével javítható a közérzetünk, javítható az életminőségünk, valamint fejleszthető az önismeretünk.

A tánc közben személyiségünket teljesebben élhetjük meg, ezáltal képesek lehetünk újraszervezni a berögzült sémáinkat.
A tánc közben személyiségünket teljesebben élhetjük meg, ezáltal képesek lehetünk újraszervezni a berögzült sémáinkat.

A tánc mint terápia

A mozgás- és táncterápia néven ismert terápiás forma számos problémakörben hatásosnak bizonyul. Alkalmas a depressziós és szorongásos tünetek csökkentésére, valamint pozitív hatással van a szubjektív jóllétre és a testképre is.

A témában folytatott kutatások szerint az alábbi problémakörökben hatékony a terápia:

  • Hangulatzavarok – depresszió, szorongás, krónikus fáradtság szindróma
  • Önbizalom, önértékelési zavarok
  • Testkép javítása
  • Kapcsolati problémák, készségek javítása, fejlesztése
  • Empátia növelése segítő szakmában dolgozóknál
  • Stresszkezelés, stresszcsökkentés
  • Szülői készségek javítása
  • Pszichomotoros funkciók javítása egyes neurológiai betegségekben (Parkinson-kór, fibromialgia)

A mozgás- és táncterápia a preverbális (beszéd előtti) kor tapasztalati világára épít, amikor az élmények és a kapcsolatok átélése, irányítása még a testi folyamatokon keresztül történik. Ez azért fontos, mert a korai, nehezebben hozzáférhető tapasztalatok, kapcsolatok lenyomatai a testi tapasztaláson keresztül válnak elérhetővé.

A mozgás által működésbe lép énünknek az a rétege, melyet folyamatosan használunk, de legtöbbször nem veszünk róla tudomást. Ez a test és a testi szelf. A terápiás folyamat során személyiségünket teljesebben élhetjük meg, ezáltal pedig képesek lehetünk újraszervezni a berögzült sémáinkat.

A módszer négy munkamód folyamatos és együttes jelenlétére bontható le:

  1. Testtudati munka: Alapja a konkrét testi érzékelésre és mozgásra irányuló figyelem, amely lehetővé teszi a test fizikai állapotváltozásainak lekövetését. A testtudati munkával elkülönül a belső testkép, bővül a mozgásrepertoár, miközbn fejlődik az improvizációs készség is.
  1. Kapcsolati munka: A csoportos terápiás folyamatban a másikkal történő testtudati munka kerül előtérbe, miközben az ideális tárgy és kapcsolat is reprezentálódik.
  1. Alkotás szintje: A folyamat során az önfelfedezés összefonódik az önalkotás élményével. Ekkor a mozgás szimbolikus jelentései is egyre tisztábban jelennek meg.
  1. Verbális munka: Sor kerül a megbeszélésre, mely tartalmazza az élménymegosztást és a mozgásos élmény szóbeli megfogalmazását, az emlékezést, valamint az áttételi történések feltárását, átdolgozását.

Mire számíthatunk egy terápiás alkalmon?

Általában csoportban zajlik a terápia. Célja elsősorban a lelki eredetű problémák feltárása és kezelése, az életminőség és a személyközi kapcsolódások javítása. A terápia során a résztvevők olyan érzéseket, gondolatokat fejeznek ki, melyekre tudatosan nem feltétlenül látnak rá:

TÁNCUNKBAN A TUDATTALAN TARTALMAK TÜKRÖZŐDNEK VISSZA.

A testre, mozgásra és érzékelésre irányuló figyelmi fókusszal dolgoznak a terapeuták. A testi figyelem olyan tudatállapotot hoz létre, melyben érzékennyé válunk az érzelmi hatásokra, fogékonyabbá a kapcsolatokra. Felszínre kerülnek azok a kapcsolati mintáink, amelyek meghatározzák elvárásainkat. A folyamat során e mintázatok alakulhatnak át. A terápia hasznos lehet mind a pszichés vagy mentális zavarokkal küzdőknek, de azoknak is, akik egyszerűen csak életminőségüket vagy személyes kapcsolataikat szeretnék javítani.

***

A Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!


Iratkozz fel hírlevelünkre!