„Bele kell vágni!” – Interjúnk Kis-Tamás Loránddal a startup kultúráról

Saját vállalkozásban gondolkodsz, de nem tudod, merre indulj? Mindig is csodáltad vállalkozó szellemű ismerőseidet? Naponta hallod, mégsem tudod, mi is az a startup? Utánajártunk, honnan jönnek a nagy ötletek! Kis-Tamás Loránd szervezetfejlesztő, pszichológus, a COVA munkatársa volt beszélgető partnerünk.

Mi az a startup? Hogyan ragadhatnánk meg a lényegét?

Manapság szinte mindenre rámondják, hogy startup. Azt nevezhetjük igazán annak, amiben van valami újdonság, innováció. Nagy növekedési potenciállal rendelkezik, tehát nem egy hagyományos, hosszú távon jól tervezhető üzleti modellre épül, hanem valami újszerűre, amivel nagyon gyorsan lehet növekedni. Éppen ezért kockázatos, de nagy haszonnal kecsegtet. És persze nemzetközi pályára készül, jóval nagyobbra, mint egy lokális vagy kerületi piac. Általában nagyon közösség alapú, már a működése csapatos, de nem csak  önmagán belül, hiszen jellemzően a startupok keresik és fejlesztik egymást is.

Mitől más, mint egy tradicionális kisvállalkozás (kkv)?

Ezen sokat vitatkoznak. A definiálás és a hozzá kapcsolódó terminológia még kialakulóban van.

Mégis, mitől startup egy startup, és mitől kkv egy kkv?

A kis- és középvállalatoknak hagyományosabb definíciója van, adatszerű, mint például 250 fő alatti szervezet, vagy olyan vállalat, melynek éves nettó árbevétele legfeljebb 50 millió eurónak megfelelő forintösszeg. A startupokat inkább a működésük mentén definiáljuk, mint például innovatív, nagy növekedési potenciállal rendelkező, stb.

Manapság miért tud érvényesülni ez a vállalati forma?

Nagyon jól reagál a gyors piaci- és ügyféligény-változásokra, egy rugalmas és reaktív működésmód. A kis- és középvállalkozásoknak jól kiszámítható menete és ehhez tartozó szervezeti kultúrája van, amely néha merev, nem tud gyökeresen új irányokba haladni. Manapság viszont az jellemzi az üzleti világot, a technológiát és a piacot is, hogy nagyon gyorsak és kiszámíthatatlanok az irányváltások.

És erre jó egy startup?

Igen, mert az már eleve a változtatáson és a változáson gondolkodik. Ez lehet ugyanakkor a hátránya is: beleszeret a saját innovációjába, ettől pedig belemerevedik.

Ez a működésmód nagyon fiatalosan hangzik.

Az Y és Z generáció attitűdjéhez közelebb áll ez a fajta megközelítés. Ugyanakkor azt lehet látni, hogy a sikeres startupokat nem csak fiatalok vezetik és nem kizárólag fiatalokból állnak. Nagyon sok ugyanis azért lesz sikeres, mert már sokadik próbálkozás. Ehhez kell a tapasztalat, olyan ember, aki már kipróbálta magát az üzleti életben. Például 40-50 évesek, egy fiatal(os) csapattal. Az viszont igaz, hogy ha gyorsabban kell változni, elengedni prioritásokat és újakat felvenni, azt egy fiatalabb könnyebben kezeli,nyitottabb a változásokra. 

És övéké az ötlet jellemzően?

A fiataloké? Ezt érdekes lenne megvizsgálni. Ugye nagyon sokszor az innováció nemcsak egy ötlet, hanem a korábbi tapasztalatok hasznosítása is, éppen ezért nemcsak teljesen pályakezdő, vagy az üzleti világot friss szemmel néző emberek tudnak innovációt létrehozni, hanem olyanok is, akik 10 éve dolgoznak, de már unják. Az a munkavállalói csoport, aki tapasztalt, de még nincs kiégve.

Milyen személyiséghez illik ez a megközelítés?

Mindenképpen kell a dobozon kívüli (out of the box) gondolkodásmód. Olyan személyiség, aki tud a kereteken kívül is mozogni, de azért betartja őket. Van benne fejlődés iránti vágy, nem eleve kész dolgokban gondolkodik, a könnyebbé, újabbá, érdekesebbé és vonzóbbá tevés a személyes célja.

Munkavállalói szinten is?

Mármint?

Annak is ennyire innovatívnak és nyitottnak kell lennie, aki munkavállalóként csatlakozik egy startup ötlethez?

Van olyan startup, ahol vannak folyamat jellegű feladatok, amik visszatérőek, rutin jellegűek, például a gyártási folyamatok vagy az adminisztráció. Egy startupon belül sem kell mindig megváltani a világot. De maga a szervezeti kultúra elég erősen az innovációt helyezi előtérbe, tehát aki nagyon ódzkodik az újdonságtól, a váratlan helyzetektől, a kreatív problémamegoldástól, és ezeket nem tudja kihívásként kezelni, az nem fogja magát ilyen helyen jól érezni.

Kinek mondanád, hogy „Fú, te semmiképp ne indíts startup-ot!”?

Ilyen szerintem nincs.

Néha egészen kiábrándult emberek csinálnak egészen jó startupokat.

A sikerességnek sok kritériuma lehet. Többen kutatják mostanában, hogy milyen is a vállalkozói szellem, mi kellhet ahhoz, hogy valaki belevágjon. Németh Gergő, a COVA alapítója például azt vizsgálja, hogy mik azok a személyiségjegyek, amelyek kifejezetten kellenek egy vállalkozáshoz. Úgy tűnik, a feladat-motiváció például elég fontos: hogy ne csak a pénz vagy a megélhetés hajtson. És hogy az ember jól tűrje a frusztrációt.

Honnan jön egy ilyen ötlet, amit egész életen át szívvel-lélekkel visz az ember?

Nem kell egész életen át vinni. Lehet sikeres úgy egy startup, hogy néhány évig jó, aztán eladják, mert az alapító már új ötleten töri a fejét. Olyan is van persze, hogy valakinek szenvedélye az adott téma, és élete végéig csinálná, csak már nem lesz vele sikeres. A lényeg, hogy az ember szeresse az ötletét, amire a startupot felhúzta, és folyamatosan tudjon a környezetével együtt változni. Például ha valaki belekezd egy stresszkezelő applikáció fejlesztésébe az üzleti világ számára – mi például most pont ebben vagyunk –, és aztán azt látja, hogy ezt nagyon sok más helyen talán érdemesebb lenne elindítani, mondjuk először pedagógusok között vagy szociális szférában, akkor arra indul.

Megváltozhat annyira egy ötlet, hogy teljesen új startup indul a folyamat kellős közepén?

Abszolút. Van, hogy elindul egy projekt egy szervezeten belül, amiből „spin-off” jelleggel lesz egy külön cég, elindul a startup, kikerül a piacra, és minden lépésnél változik az eredeti ötlet. Bejönnek új megoldások, új lehetőségek, közben a csapat is változik, fejlődik.

Nagyon gyakran a kezdeti ötlet már csak egy nosztalgikus emlékként van meg.

Nehéz lehet elengedni egy ilyen ötletet.

Attól függ. Ha építkezésként, folyamatos iterációs lehetőségként éli meg a csapat vagy az alapító, akkor nem. Akkor azt érzékelik, hogy a kezdeti ötlet óta mennyit inspirálódtak egymásból. Amikor belsőleg jön ez a változtatási igény, s az egész inkább egy tanulási folyamat, azt szeretni szokták. Akkor keletkezhet ebből feszültség, ha a kezdeti ötlet külső nyomásra, például befektetői igény miatt változik meg, nem pedig belső akaratból.

Miért nem lesz minden startupból egy Prezi vagy egy Facebook?

A legjellemzőbb buktatók között a forráshiány mellett rettentő sok csoportdinamikai okot találunk. A csapat sokszor nem tud együttműködni a vezetővel. Főleg azért, mert ha például a csapat szakmai alapon szerveződött és a tagok szakmailag egyet is értenek, attól még az üzleti döntésekben nem feltétlenül kell, hogy ugyanazt gondolják. Nagyon sokszor a csoportdinamika tudattalanul is befolyásolja a folyamatot, hiszen sok startup nem elég képzett vagy reflektív ahhoz, hogy ránézzen a saját csapatműködésére. A versengés, a több irányba húzás, a vélt vagy valós sérelmek szétzilálják a működést, ha a vezető nem elég tudatos ahhoz, hogy időben kezelje ezt.

Előkelő helyen áll még a pénz kérdése is, mint buktató: ha nem elegendő vagy nem jó fajta, esetleg nem jó ütemezésű a támogatás. Ez már egy előrehaladott startupnál lehet probléma, de akkor is gondod jelenthet, mikor csak egy ötlet van. Például ha jó az ötlet, de nincsen mögötte az üzleti modell. Az innováció nem csak egy jó ötletből áll, ennek értékesítésére is gondolni kell, mert lehet, hogy nekünk tetszik, amit kitaláltunk, de még nincs rá piaci igény, vagy nem ott van, ahol keressük.

Mit javasolnál annak, akinek van egy jó ötlete, de ennél tovább még nem jutott? Hogyan tovább?

Azt szoktam mondani, ha valaki startupban gondolkozik, érdemes elkezdenie tanulni a „startupozást”. Tehát az ötleten túl tájékozódnia kell a csapatműködésről, az üzleti modellekről, a befektetési módokról is.

Önfejlesztés szintjén?

Van ennek egy professzionális tanácsadási vonala is, nagyon sokan foglalkoznak ezzel. Lehet tehát egészen konkrét szakmai tanácsokat is kérni. A befektetőktől is sokat lehet tanulni, hiszen nem véletlenül foglalkoznak már egy ideje startupok inkubálásával. Emellett lehet okulni networkingből is, konferenciákra járni, ahol más startup-okkal lehet találkozni, ötleteket megosztani, együtt dolgozni. Szerencsére ez a műfaj kedveli az ilyeneket, sokan co-working irodákban dolgoznak, nemzetközi hálózatokba tudnak tömörülni. Szinte végtelen mennyiségű felület van arra, hogy aki eziránt érdeklődik, találkozzon tapasztaltabb emberekkel.

Ám az is fontos, hogy ne 5 évig tanulja ezt az ember, miközben nem halad az ötlettel. Bele kell vágni! Nem baj, ha még félkész, ha nem működik jól, ha kicsit setesuta vagy gyerekcipőben jár. Az ötlet fejlesztésével együtt kell megszerezni és megosztani a szükséges tapasztalatokat, majd mindezt beleépíteni a folyamatba.

Említetted a tanácsadást. Lehet ide egyedül is menni, egy szál ötlettel? Mondjuk kitaláltam valamit, elmegyek és megkérdezem, mégis mit kezdjek vele?

Persze. Számos ilyen felület van: startupokra specializálódott tanácsadók, coach-ok. Például Molnár Attila, aki határon túl is ezzel foglalkozik, Romániában élő magyaroknak tart startup tanácsadást.

Ezek szerint ennek van itthon is hagyománya.

Úgy mondanám: kezd kialakulni. Pont mivel a startup nagyon fontos része a networking és a nemzetközi piac felé való nyitás, így nagyon sok tudás jön be külföldről. A közösségi irodákban már nagyon sok külföldi startupper is van, akikkel lehet együtt dolgozni, konferenciákat tartani, külföldi előadókat meghívni. Néha már inkább arra kell figyelni, hogy az ember kiválassza, meddig tanul, mikor cselekszik, és ezt a kettőt hogy tudja együtt csinálni. Ezért is szoktam mondani, hogy startupot félállásban nagyon nehéz irányítani. Egyfelől nagyon sok törődést igényel maga a vállalkozás is, a csapat is, meg persze folyamatosan monitorozni kell a piacot és a működésmódot. Erre nincs idő egy főállás mellett.

Hogy látod, külföldön eredményesebb, ha ilyesmibe kezd az ember? Vagy megvannak az előnyei a hazai pályának?

Máshol jobban megvan már a startupok hagyománya. Ám azt gondolom, ha valakinek van egy ötlete, fel tud mellé építeni egy üzleti modellt és össze tud hozni egy csapatot is, az nem marad segítség nélkül itthon sem. A befektetők tényleg keresik, hogy milyen ötleteket lehetne felkapni. Illetve vállalatok is egyre gyakrabban csinálnak inkubátorházakat. Pénzügyi szférában például gyakori, hogy a bankok belső versenyt indítanak, amiben megmérettethetnek a különböző startupok, hogy végül a legjobb támogatást kaphasson. Ezen kívül nagyon sok nagy szervezet kezd átállni a startup jellegű gondolkodásra, tehát teret ad az innovatív projekteknek vagy támogatja őket.

Csak a profit orientált környezetben van így? Vagy esetleg a civil szférában is?

Alapítványoknál is el tudom képzelni, hogy működhet, de erre kevésbé látok rá.

Külföldön?

Ott igen. Nyugaton nagy hagyománya van annak, hogy a startupok valami ügyet szolgálnak. Sok startup eleve valamilyen karitatív vagy jótékonysági működésmód alapján indul el, aztán erre építi rá az üzleti modellt, illetve sok kisvállalkozás már eleve nagy szociális érzékenységgel rendelkezik. Magyarországon ez még sok szempontból gyerekcipőben jár.

Ez ilyen társadalmi vállalkozás profil tulajdonképpen.

Igen, teljesen. Profitorientált, de az alapítóban már a kezdetekkor megfogalmazódik, hogy ezért és azért az ügyért ő tenni akar.

El tudod képzelni, hogy ez a gondolkodásmód a közszférába is beszivárogjon?

Annyira, amennyire fiatalodni tud a közszféra. Nagyon úgy tűnik, hogy az Y és Z generáció ilyen szempontból már értékorientált, fontosak nekik olyan közösségi és társadalmi értékek, amik korábban még nem voltak ennyire hangsúlyosak, vagy már csak akkor, ha valakinek nagy múltú karrierje és sok pénze volt. A fiatalok erre a kezdetektől érzékenyek, és ahova ők mennek, viszik magukkal ezt az értékrendet is. Tehát ha a közszféra érdemben tudna foglalkoztatni több fiatalt, és

nem csak azért felvenni, hogy ott legyen, mint egy káposzta

– tisztelet a kivételeknek –, akkor jó irányba tudnánk indulni.

Ez nem túl utópisztikus?

Kicsit. Egyébként van olyan hivatal, ahol már figyelnek arra, hogy a fiatalok képzése érték legyen, van tehetségprogramjuk, próbálják az ifjúságot bevonni. A több évtizedes, évszázados szervezeti kultúrák nehezebben nyitnak, ez természetes. Ám változások már itt is beindulni látszanak, noha a közszférában ez egy sokkal lassabb folyamat lesz, mint a non-profit szférában vagy az alapítványok világában.

***

A Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!