Mire tanítanak a kudarcaink?

A kudarcot mint jelenséget általában úgy értelmezzük, mint egy kerülendő dolgot. Ez nem véletlen. Társadalmunk a sikert és a győzelmet ünnepli, a kudarcot pedig szégyellnivaló dologként közelíti meg. Kudarcot átélve könnyen csorbulhat saját magunkról kialakított képünk is. „Vesztesnek”, „szerencsétlennek”, „ügyetlennek” címkézhetjük magunkat, optimista szemléletünk pedig pillanatok alatt pesszimistára válthat. Mire jó mégis mindez? Mire taníthat minket a kudarc élménye? Hogyan keretezhetjük át a bukást lehetőséggé? Cikkünkből kiderül.

Aki tesz vágyai megvalósulásáért, az néha bizony a padlóra kerül. A sikerhez vezető út sok kisebb-nagyobb csalódással van kikövezve. Ahelyett viszont, hogy ezeket az állomásokat kikerülnénk, vegyük észre, mire tanítanak minket!

Mikor csináljuk rosszul?

  1. Ha kudarcot vallunk, majd hagyjuk, hogy az élmény annyira megrázzon minket, hogy többé ne akarjunk nyitni az új kihívások felé. Így kizárjuk a tanulás lehetőségét.
  2. Amikor a kudarctól való félelmet – a rossz tapasztalatok miatt – beépítjük a mindennapjainkba, és mindent megteszünk az elkerülése érdekében. Így még inkább elzárjuk magunkat a tanulástól.

A saját magát működtető folyamat

Ha félünk a sikertelenségtől, akkor gyakran halogatjuk döntéseinket, vagy egyenesen elutasítjuk a próbálkozást. Ez viszont sokszor

egy önműködtető, véget nem érő kudarcspirált hoz létre,

amiből nagyon nehéz a menekvés. Félünk a csalódástól, így bele sem vágunk, de mivel még a próbálkozásig sem jutottunk el, egy helyben toporgunk egy adott élethelyzetben/problémában. A sikertelenséghez gyakran kapcsolódó szégyenérzet miatt pedig nagyon nehezen kérünk segítséget, ez viszont csak még tovább ront a helyzeten. Ha tehát a félelem irányítja döntéseinket, a lehetőségeket pedig potenciális bukásként értelmezzük, egyre mélyebbre csúszunk a kudarcspirálban. Ez egy pesszimista, korlátozó folyamat, jó hír viszont, hogy van belőle kiút!

Hogyan visz előre a kudarc?

Tapasztalatok szerint azok, aki elsőre átmennek a KRESZ vizsgán, a jogosítvány átvétele utáni időszakban sokkal több hibát vétenek az utakon, mint azok, akiknek a vizsga másodszorra sikerül. Miért? Az „azonnali siker” sokaknak a fejébe száll, tényleges tudást pedig a hibákból való tanulásból szereznek. Tegyük fel magunknak a következő kérdést: ugye, hogy nem is akkora katasztrófa, ha néha valami nem sikerül elsőre?

Első lépésként

fontos, hogy átkeretezzük a gondolkodásunkat.

Meg kell tanulnunk úgy tekinteni a kudarcélményekre, mint szükséges rosszra, ami bár rövidtávon nagyon fájdalmas tud lenni, hosszútávon profitálhatunk belőle. Hogyan? Egy rossz megoldás nem feltétlenül a bukást jelzi:

  • Megmutatja, mi az, ami nem működik, így segít továbblépni valami jobb felé. Kreatív gondolkodásra ösztönöz, új utakra visz.
  • Fejleszti a kitartásunkat, és ha nem hagyjuk, hogy a szégyenérzet átvegye a hatalmat, átélhetjük azt az őszinte hitet, hogy amit csinálunk, számít. Ha hajlandóak vagyunk a kezdeti nehézségek ellenére is kitartani valami mellett, a siker már nincs messze. Erre a hitre nagy szükségünk van például egy saját ötlet vállalkozásként történő megvalósításán dolgozva.
  • Felnyithatja a szemünket arra, hogy amit csinálunk, nem nekünk való. Ha például azért vagyunk a jelenlegi munkahelyünkön, mert azt tartjuk helyesnek, de közben nem passzolnak hozzánk feladataink, a kudarcok jelzőlámpaként is működhetnek. Irányt mutathatnak a továbblépéshez.

Ha megértjük, hogy a kudarcok a fejlődés és előrelépés természetes velejárói, talán könnyebb az elfogadásuk is. A kudarckerülő magatartás helyett hosszú távon inkább az eredményorientált gondolkodásmód és viselkedés a hatékony. Gondoljunk csak bele, mennyivel jobban hangzik, ha azt mondjuk, hogy „valami felé tartok”, mint az, hogy „valamitől el”!

***

A Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!


Iratkozz fel hírlevelünkre!