Az elhízás tudattalan mechanizmusai – Dr. Forgács Attila előadása, I. rész

Az elhízás és a testsúly csökkentés a modern embert leginkább foglalkoztató kérdéseknek számítanak. A téma fontosságát az is tükrözi, hogy egy egész iparág épült a fogyókúrás termékek népszerűsítésére és árusítására. Az emberek nagy része élete során megtapasztalja a túlsúly okozta nehézségeket és szélmalomharcot vív a kilókkal. Vajon miért fulladnak próbálkozásaink kudarcba, még akkor is, amikor igazán elszántak vagyunk? A XXI. Pszinapszis előadásán Dr. habil. Forgács Attila klinikai szakpszichológus az elhízás tudattalan mechanizmusairól beszélt. Tudósításunk.

Ha valahol a tudattalan jelenségeknek van létjogosultsága, akkor az az evés területe” – kezdi előadását Dr. Forgács Attila a magyarországi gasztropszichológia egyik úttörője. Azt tapasztalhatjuk, hogy ha van mit enni – és a fogyasztói társadalom erről híres –, akkor az emberek között egyre többen, egyre fiatalabb korban elhíznak. Ám ez nem volt mindig így. Ennek szemléltetésére az előadó a Google egyik funkcióját hívta segítségül, amely bemutatta, hogy az elmúlt kétszáz évben bizonyos szavak hányszor fordultak elő könyvek címében. A keresőszavak a „kövérség” és a „testsúlycsökkentés” angol megfelelői voltak. Meglepő eredményt láthattunk. A kövérség az embereket az utóbbi 50 évben rendkívül elkezdte foglalkoztatni. A 70-es években történt egy fordulat. Innentől kezdve először megtízszereződött, majd meghússzorozódott az elhízással és különböző fogyókúrás technikákkal foglalkozó könyvek száma.

Forgács Attila szerint egy különös paradoxonnak lehetünk szemtanúi. Egy egyre elhízóbb társadalomban élünk, mégis egyre nagyobb a sovány test iránti vágy. Minél jobban meghízunk, annál jobban szeretnénk lefogyni. A folyamatot megfordítva úgy tűnik:

minél erősebb a sovány testre való vágyakozás, annál inkább elhízik a társadalom.

Tehát van egy tudatos vágy a fogyásra, ám a realitás ennek a vágynak ellentmond. A mindennapi nyelvben a jelenséget „jojó effektusnak” nevezzük. Kissé sarkítva a történetet: valaki fogyókúrába kezd, hosszú idő alatt lead pár kilót, majd pár hét alatt visszaszedi a dupláját. Ami szembetűnő, hogy a fogyási vágy és az elhízás ciklikusan visszatérő periódusokat alkotnak az életünkben. Ebből következik a kérdés, mely mindenkiben felmerülhet: hogy ha megvan a tudatos vágy a fogyásra, akkor miért nem tesszük meg? Miért jelent mindez problémát?

A sovány test a modern társadalom legkelendőbb árucikke.

Mindezt abból is láthatjuk, hogy a Facebookon, a három legkedveltebb oldal közül kettő fogyókúrás. Az első helyen a Norbi update szerepel másfél millió lájkolóval. Az ezüstérmes Tibi atya, a részeges pap, akiről egy korábbi cikkünkben már olvashattak. Majd a harmadik helyen követi őket Norbi felesége, Réka 900 ezer kedvelővel. Schobert Norbi neve emellett 2007-ben a 150 leggazdagabb magyar között is szerepelt. Így tehát joggal állíthatjuk, hogy nincs még egy ilyen termék, amit ennyiféleképpen el lehetne adni. Magyarországon legalább 1200 fogyókúra hirdetésre bukkanhatunk rá, ha keresgélünk. Ám a visszaesések arról árulkodnak, hogy minden erőfeszítés ellenére a hatékonyságon még van mit csiszolni. A fogyókúrát követő visszaesések száma 40-95% közé esik. Ez egy igen széles intervallum, melybe a bulvár fogyókúrák és a gyomorszűkítő műtétek is beletartoznak. A leghatékonyabbnak valóban a gyomorszűkítő műtétek bizonyulnak, noha itt is fennáll 40 százalékban a visszaesés veszélye – mondja Forgács.

13938259_1185775864814338_6744126728359883468_o
Dr. Forgács Attila egy korábbi előadásán.

Az előadó szerint mindebből világosan látszik, hogy az egész hátterében meghúzódik valami, amely nem tervezett magatartást, akarattól független, impulzív viselkedést eredményez, amely én-idegen tényezőként munkálkodik bennünk.

Tudattalan mechanizmusokról van itt szó.

Hogy kerül a minket befolyásoló információ a tudattalanba?

Egyik lehetséges válasz, hogy a szubliminális ingerlés hatására. A szubliminális ingerlés során az exponálási idő rövidsége miatt a látottak nem kerülnek a tudatos tartományba. Az első eset, amikor rájöttek, hogy valóban működő dologról beszélhetünk, James Vicary nevéhez kapcsolható. Az amerikai reklámszakember a mozi reklámok között olyan üzeneteket helyezett el, amely kóla és pattogatott kukorica vásárlásra ösztönözte a nézőket, ám a képet olyan rövid ideig látszódtak, hogy a néző nem tudatosította a látottakat. Meglepő módon a fogyasztás valóban megnőtt 20-40 százalékkal. Emellett számos kutatás tanúsítja az eljárás hatékonyságát. Annak ellenére, hogy a reklámiparban nagy hasznát vennék ennek a pszichológiai módszernek, Magyarországon tiltott az alkalmazása. Forgács Attila szerint nem érdemes azt hinnünk, hogy a modern ember azért hízik el, mert a fiziológiai ingerek folyamatosan jelzik számára a gyomor ürességét vagy a vércukor alacsony szintjét. Valószínűbb, hogy külső ingerek vezetnek minket. Nézzük például az ételt kínáló hostesseket. A vizsgálatokból úgy tűnik, hogy a kínált étel hamarabb elfogy és finomabbnak is ítélik meg az emberek akkor, ha a hostess csinosabb. Emellett számos példa támasztja még alá a tudattalanunkra ható külső tényezők befolyását.

Tudósításunk első részéből láthatóvá vált, hogy a fogyás iránti vágy és erre való törekvés mekkora súllyal van jelen mindennapjainkban. Továbbá fény derült arra is, hogy a próbálkozásainkkal szemben áll egyfajta tudattalan erő, melynek eredményeként az ördögi körből nem tudunk kilépni.  A következő részében olvashattok a tudattalanunkra ható további folyamatokról, a reklámok érzelmi hatásairól és az elhízás archetípusairól is.


Iratkozz fel hírlevelünkre!