Pénzt vagy életet…? – Jeffrey Pfeffer előadása a Herbert Simon díjátadó ünnepségen

A Rajk László Szakkollégium idén tizenkettedik alkalommal adta át az általuk alapított Herbert Simon-díjat a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében május 22-én. A kollégium azon elméleti szakembereket ismeri el ezzel a díjjal, akiknek a szakmai tevékenysége kiemelkedő mértékben járult hozzá a gyakorlati gazdasági problémák megoldásához. Az idei évben Jeffrey Pfeffert, a Stanford Egyetem professzorát tüntették ki ezzel az elismeréssel, a szervezeti viselkedés és a humán erőforrás menedzsment területén végzett úttörő munkásságáért.

A Herbert Simon-díjhoz hozzátartozik, hogy a díjazott egy nyilvános előadást tart az érdeklődők részére. Pfeffer professzor jelenleg az emberi fenntarthatóságot, a munkahelyi stressz egészségre gyakorolt hatását vizsgálja gazdasági vonatkozásban – a következőkben legújabb kutatásának eredményéről olvashattok részletesebben.

A világ szinte összes országának gazdaságát érinti kisebb vagy nagyobb mértékben az egészségüggyel kapcsolatos kiadások növekedése. Pedig az emberi egészség és fenntarthatóság olyan tényezők, melyekre kiemelt figyelmet kellene fordítani – ezt azonban gyakran mégsem tesszük meg. Pfeffer professzor szerint:

„Nemcsak az USA-ban, nemcsak az Egyesült Királyságban, nemcsak Ausztráliában, de

mindenhol a világon egészségügyi krízissel nézünk szembe.”

Az egészségügyi kiadások tárgyalása során jellemzően társadalmi szinten történnek diskurzusok, például arról: hogyan valósítható meg a lakosság hatékony egészségügyi ellátása? Emellett az egészségre gyakorolt egyéni különbségek is gyakran előtérbe kerülnek, úgy, mint a dohányzás, mozgásszegény életmód, alkoholfogyasztás, droghasználat, és még hosszan lehetne sorolni. Azonban az egyik legmeghatározóbb részre szinte alig fordítunk figyelmet: a munkahelyi környezetre és a vezetői döntések munkavállalók egészségre gyakorolt hatására. Az témában eddig végzett kutatások jellemzően a szervezetekre fókuszáltak, azonban a professzor szerint ennél sokkal fontosabb, hogy magával az emberrel foglalkozzunk.

Felvetődhet bennünk, hogy mindez szép és jó, de bizonyára jelentős anyagi megterheléssel járna, ha egyesével akarnánk mérni az emberek munkahelyi egészségét, amit különben is nehéz lenne vizsgálni. Nos, valójában ez az elképzelés egyáltalán nem állja meg a helyét. A professzor kutatása során azt találta, hogy már egy önbevallással számított egészségügyi tényező mérése is kielégítően jó előrejelző erővel bírhat.

Elég annyit megkérdeznünk: mennyire érzed magaD egészségesnek egy tízes skálán?

Ennek köszönhetően a vállalati gyakorlatok emberi egészségre vonatkozó hatásainak számszerűsítése könnyen elérhetővé válik a cégek számára.

Pfeffer professzor kutatásának középpontjában a munkához kötődő stresszfaktorok egészségre és egészségügyi költségekre gyakorolt hatásának vizsgálata állt. A munkavégzés során fellépő tíz legnagyobb stresszfaktor a következő:

  • Munkahely elvesztése
  • Egészségügyi biztosítás elvesztése (komoly probléma az Egyesült Államokban – szerk.)
  • Kiszámíthatatlan munkavégzés
  • Hosszú munkaidő, túlóra
  • Munkahely bizonytalansága, például holtszezonban
  • Munka és magánélet közti konfliktusok
  • Gyenge társas támogatottság
  • Az észlelt munkahelyi méltányosság alacsony szintje
  • Kevés kontroll a munkavégzés felett
  • Túl magas elvárások

Ezek a faktorok ugyanannyira károsak az egészségre, mint például a passzív dohányzás, sőt hosszú távon akár az érintettek halálát is okozhatják: a hosszú munkaidő és a túlórázás 25 százalékkal, a munkahely elvesztése pedig 44 százalékkal növelheti meg az elhalálozás esélyét. A fentiekből megállapítható, hogy az egészséget mind objektív, mind pszichoszociális tényezők – például az észlelet munkahelyi igazságosság – befolyásolják.

De mit is jelent mindez, ha számszerűsíteni szeretnénk? A kutatás szerint a nem megfelelő munkahelyi körülmények tehetők felelőssé mintegy évi 120 000 halálesetért, ami 180 milliárd dollár felesleges egészségügyi kiadást jelent az Egyesült Államoknak. Ezzel a munkahelyi stressz az ötödik helyet foglalja el a leggyakoribb halálokok listáján. Természetesen nem előzi meg a rákot és szív- és érrendszeri betegségeket, de például a vesebetegséget már igen. Ami ennél még sokkolóbban hat, hogy az USA történetében először

a most születő gyerekek várható élettartama alacsonyabb a szüleikénél.

Ez a jelenség azonban nem csak a különböző generációk között mutatható ki, hanem már napjainkban is megmutatkozik. A várható élettartambeli eltérés az USA legfejlettebb és legfejletlenebb régiója között több, mint 25 év. De világviszonylatban sincs ez másként. A híresen szép kort megélő japánok és Sierra Leone lakosainak várható élettartama között 48 év a különbség.

Mi lehet ennek az oka?

Az egyik magyarázat lehet a szocioökonómiai státusz és egészség között fennálló hosszú távú kapcsolat. Ennek egyik megnyilvánulási formája az eltérő munkahelyi környezet. Például a jobb oktatásban részesülő személyekre alacsonyabb létbizonytalanság jellemző, átlagban jobb feltételek között dolgoznak, így más szinten tapasztalják meg a fentebb ismertetett stressz faktorokat. Pfeffer professzor kutatása szerint a várható élettartambeli különbségeket 10-38 százalék között magyarázhatja az eltérő munkahelyi környezet. A munkahelyi stressz azonban elkerülhetetlen velejárója a mindennapoknak, egy bizonyos szinten mindig jelen lesz az életünkben. Versenyzünk egymással és folyamatosan nyomás alatt állunk mind kívülről, mind belülről, hogy minél jobban teljesítsünk. Ezzel összhangban egy érdekes kulturális váltás figyelhető meg:

régen az számított értékesnek, aki minél kevesebbet dolgozott, ma már ez teljesen megfordult.

Minél többet dolgozik valaki, annál értékesebbnek tartjuk, azt feltételezve, hogy fontos munkát végez. Azonban nincs bizonyíték arra, hogy a túlórázás vagy a túlkontrollál környezet jobb teljesítményt eredményez. Sőt, épp az ellenkezőjét sejtetik a legfrissebb kutatási eredmények.

Az elmúlt évtizedekben a természetvédelem, a vállalatok fenntartható működése, a lakosság környezeti tudatosságának növelése kiemelt prioritásként kezelt területek lettek – és ez így is van rendjén. A lég- és vízszennyezés, a globális felmelegedés, a kipusztulás határán álló fajok megmentése, hogy csak a leggyakoribbakat említsem, mind joggal érdemlik meg az emberek figyelmét. Azonban ezzel összehasonlítva sokkal kevesebb figyelmet szentelünk az emberi fenntarthatóság és annak menedzsment-gyakorlatokra vonatkozó következményeire.

,,Az embereket foglalkoztatja a jegesmedvék sorsa, de vajon a saját túlélésükre miért nem fordítanak ennyi figyelmet?”

 – tette fel a nem is annyira költőinek szánt kérdést Pfeffer professzor. Hiszen saját magunkért legalább annyira kellene aggódnunk, mint a jegesmedvékért vagy más veszélyeztetett fajokért.

***

A Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!

Hasonló problémával küzdesz? A Mindset Terápiás & Tanácsadó Központban tapasztalt szakembereink egyéni pszichológiai tanácsadás keretében elkísérnek a fejlődés útján!


Iratkozz fel hírlevelünkre!