Otthon, édes otthon? – Interjú a debreceni Gyermekek Átmeneti Otthonának pszichológusával

 

„A szülők soha nem tudják megítélni, a gyerekek mennyire komolyan veszik a dolgokat” – Szvetlana Alekszijevics gondolata akár a témánk mottója is lehetne. Miért kerül egy fiatal átmeneti gyermekotthonba?  Melyek azok a problémák, amikkel szembesül az intézményben dolgozó pszichológus? Milyen 21. századi jellegzetességek akadályozhatják a jó szülő–gyermek kapcsolatot? A debreceni Gyermekek Átmeneti Otthonának pszichológusa, Szekeres András segít körüljárni a kérdéseket. Interjúnk.

Milyen feladatokat látsz el a Gyermekek Átmeneti Otthonában pszichológusként?

Heti kétszer vagyok itt, délutánonként. Legtöbbször krízisbeszélgetésre van szükség. Ennek a mértéke attól is függ, mennyit foglalkoztak a fiatallal azelőtt, hogy az otthonba  került. Én tanácsadói-krízisintervenciós specializáción végeztem. A kicsikkel főleg a játékon keresztül lehet dolgozni. A gyerekekkel nem a klasszikus módon tudok hatékonyan foglalkozni, gyakran olyan hétköznapi tevékenységekkel tudom elindítani a beszélgetést, mint például a közös vacsorakészítés. Az itteni működésmódjuk nagyban árulkodik a problémáikról. A fő feladatom igazából a gyerekek közötti dinamika megfigyelése  és ennek  alakítása a pozitív légkör  megteremtése céljából. Ez egyfajta valós viselkedéselemzés.

Ezek szerint szerves, megszokott része vagy az otthon életének. A nevelőkkel milyen módon kapcsolódik össze a munkád?

Előfordul, hogy támogatni kell őket pszichológiai eszközökkel a munkájukban. Ám más a feladatunk, én személy szerint nem szeretek belefolyni a nevelői munkába. Ugyanakkor nincs férfi nevelő, csak női nevelők vannak az otthonban. Nincs jelen felnőtt férfi, pedig

 nemcsak a fiúknak, hanem a lányoknak is fontos lenne a férfi minta.

Akadnak gyerekek, akiknek jó érzékük van ahhoz, hogy behúzzanak másokat a játszmáikba. Ezt az átmeneti otthoni környezetben nem könnyű kezelni, mert nekem nem feladatom, és nem is akarok fegyelmezni. Persze fontos az együttműködés a gyerekek érdekében. Előfordul, hogy olyan problémákat osztanak meg a nevelőkkel, amikkel fontos lenne foglalkoznunk. Ilyenkor a nevelők igyekeznek úgy bevonni, hogy a gyerek önszántából mesélje el nekem a dolgot, hogy minél természetesebb legyen.

StockSnap_5Y2TVGW2D1
A családtól való elszakadás a szülőt és a gyermeket egyaránt megterheli

Van előzetes tapasztalatuk az itt élő fiataloknak a pszichológusokkal?

Régebben az itteni munkának a pszichodiagnosztika is része volt, de ma már nem. Ide már gyakran úgy kerülnek a gyerekek, hogy hoznak magukról valamilyen anyagot. Nem feladatom tehát ilyen szempontból mérni őket, ezt a kollégák már megtették, vagy ha szükséges is, az máshol történik. Véleményt viszont írok, főleg a Gyámhivatalnak,  de csak akkor, ha huzamosabb ideig itt vannak.

A  diagnosztikai vonatkozáson túl  tudják-e, mit csinál a pszichológus?

Terápiás vonatkozásban is érdekes a helyzet. A gyerekek, akik idekerülnek, legtöbbször már találkoztak pszichológussal. Főleg, akik családi probléma miatt keresték fel az otthont. Másik gyakori okai ennek a beilleszkedési- és magatartászavarok. Előfordulnak gyermekklinikai esetek is. Mindig van valaki, aki ilyen-olyan gyógyszert szed.

Milyen családi problémák jellemzők?

Szinte kivétel nélküli a csonka család. Alapvetően majdnem mindig igaz, hogy a család mint rendszer defektesen működik. Gyakori, hogy a szülő nem tud mit kezdeni a gyerek viselkedésével. A szülő és a gyerek között annyira el tud mérgesedni a helyzet, hogy szinte megszűnik a kapcsolat.

A hatalmi játszmák nagyon kimerítőek, és a szülő sokszor vesztésre áll.

Olyan felszólítással hozzák ide a gyereket, hogy  „majd itt megjavítanak”. Tény, hogy nem szélsőségesen, de az itt élő fiatalokra szinte mind jellemző, hogy feszegetik a határokat, szabályokat. Ehhez nagyon sokszor anyagi problémák társulnak, illetve halmozottan hátrányos helyzet. Persze ez utóbbiak rossz családi kapcsolatok nélkül is előfordulnak. Sajnos van, hogy az egyik szülő börtönviselt, vagy alkoholista.

Vannak-e olyan gondok, amik inkább a fiúknál vagy inkább a lányoknál jellemzők?

Pubertáskortól a  fiúk sokszor olyan problémákkal kerülnek ide, mint csavargás, drogozás, bolti lopás. Ezek mind a szociopátia irányába mutatnak. A lányoknál sok esetben inkább a borderline személyiségzavarra* jellemző jegyek fedezhetők fel, például gyakori dühkitörések. Ezek a jegyek hajlamosak elősegíteni a benti konfliktusok, a közösségben felmerülő nehézségek kialakulását.  A lányok előtörténetében sajnos előfordul a szexuális abúzus, volt barát vagy felnőtt férfi által. Nehezen lehet a gyerekeknél ezekkel a problémákkal kapcsolatban változást elérni, mert családi mintákat hoznak magukkal. A lelki bántalmazás nemtől függetlenül gyakran jellemző a gyerekek családjában.

rope-1469244_1920
A családdal való kapcsolat javításához a bizalom újraépítése szükséges

Milyen nehézségei vannak a munkádnak?

Ha valaki bekerül, rögtön van egy esetkonferencia. Itt a fontos részletek felszínre kerülnek, ez egyfajta exploráció. A gyerekeknél azzal vigyázni kell, hogy óriási a fantáziájuk, kreativitásuk, és egyben hárítanak, a tényekre kanyarodnak vissza, nehéz haladni. Nekem pszichológusként nem feladatom a valóság kinyomozása, de jó, ha tudom, mi van a háttérben. Nem szabad elmerülnöm a gyerekek sajnálatában, úgy nem tudnék segíteni és nem venném észre, hogy árnyalt a kép.

Mi történik egy ilyen esetkonferencián?

Az esetkonferenciák mindig nagyon beszédesek. Sokszor már ott kiderül, hogy főleg a gyerekkel vagy a szülővel kell foglalkozni, persze legtöbbször mindkettővel. Fontos a pszichoedukáció, megtanítani a szülőt, hogyan kezelje a gyereket.

A gyerek sokszor csak tünethordozó,

a szülők a saját szüleik mintájára cselekszenek, fenntartva a generációs átörökítést. Azt is gyakran ki kell hangsúlyozni, hogy minden gyerek más és más. A szülők egy idő után elámulnak, hogy a gyerekük itt máshogy viselkedik. Itt az a viselkedés, amit otthon gyakoroltak, nem működik, vagy csak korlátozottan, esetleg nincs is rá szükség. A munka szerves része a szülői tanácsadás.

Ha már nehézségekről volt szó, mik a szépségei a munkádnak?

Sikerélményt tud okozni már egy olyan beszélgetés is, ahol látom, hogy a szülőnek vagy a gyereknek született egy aha-élménye, hogy mit lehetne  másképp csinálni. Esetleg elfogadják a meglátásaimat, tanácsaimat. Siker, ha megbíznak bennem.

Milyen szemléleti alappillérek szükségesek a munkádhoz?

Ez nem egy klasszikus pszichológusi munka, mondhatjuk, hogy mentálhigiénés szemléletű, mégis több. Ami fontos, hogy rendszerszemlélete és lehetőleg családterápiás  képzettsége legyen annak, aki itt dolgozik. Az itteni élet sosem állandó, olyan rendszer, ami folyamatosan változik. De ez ugyanúgy fontos az iskolapszichológusi munkám során is.

Így, hogy van egy iskolai és gyermekvédelmi szempontod is, miket látsz jellemzőnek a mai szülőkre, nevelési nézeteiket tekintve? Mik a legproblémásabb pontok?

Ami érdekes, hogy sokáig a tévé nevelte a gyereket. A fiatalabb szülői generációnál most újabb eszközök kerültek elő. A szülő és a gyerek ugyanazt műveli, együtt nyomkodják a mobiltelefont és a többit.

A szülő is online lóg, játszik, így hiteltelen, ha ezért szidja a gyereket.

Gyakran nagyon elhanyagolják a gyerekeket. Lehet, hogy megkapnak mindent, de nem foglalkoznak velük. Sőt, a szülő egyfajta igazolásként használja, hogy a gyerekét úgyse tudja rávenni, hogy együtt legyenek, mert úgyis a telefonján lóg. Szóval ezért ő is csinálja. Téves irányba következtet, de csak a saját maga  megnyugtatása érdekében. Van, aki még pozitívan is tünteti fel a folyamatot, vagány szülőnek tartja magát, hogy a gyerekre ráír a konyhából.

Mi ennek a legnagyobb veszélye?

Azon túl, hogy a kapcsolat rovására megy, a biztonságos internethasználat sincs megtanítva a gyereknek. Így újabbnál újabb és menőbb oldalakon megtalálják a hasonló érdeklődésűeket,  olvassák a butaságokat, és megerősítik egymást benne. Ezek az internetes ismeretlen barátok támogatják egymást az abszurd ötletekben, például mutogatják egymásnak, ki hogy vagdossa magát. Arról nem is beszélve, hogy megeshet: épp a szomszéd bácsival beszélget a gyerek, nem azzal, akivel ő gondolja.

A Gyermekek Átmeneti Otthonával kapcsolatos hivatalos információkról a DMJV Gyermekvédelmi Intézménye honlapján tájékozódhatsz, a többi tagintézmény működésével együtt:

http://www.gyervi.hu/index.php