Elvárások és a valóság – a boldogság képlete a munkahelyen

Elképzeléseink egy-egy állásról, az ideális kollégákról vagy az álommunkánkról gyakran merőben eltérnek a valóságtól. Ki ne keseredett volna már el, amikor elvárásai meg sem közelítették a tapasztalt helyzetet! Hogyan tarthatjuk fent boldogságunkat a szürke valóság világában? És mindebben hogyan segíthet minket az állásinterjú? Cikkünkből kiderül!

Munkanélküliként elsődleges célunk olyan állást találni, ahol igényeinknek megfelelő környezetben, végzettségünkhöz mérten, kompetens feladatokat ellátva tudunk tevékenykedni, egyszóval: ami illik hozzánk. Ugyanakkor persze szeretünk álmodozni, szabadjára engedni fantáziánkat. Milyen jó lenne, ha nem lenne kötött munkaidő! De jó lenne a tengerpartról, koktélt szürcsölve dolgozni! Bárcsak olyat csinálhatnék a megélhetésért, amit élvezek is! Ismerős gondolatok? Persze, ezzel bárki könnyen tud azonosulni. Ugyanakkor könnyű kedvünket szegni, ha a valóság szembe jön.

Korán kelés, zötykölődés a trolin, a metrón, 8 óra az irodában, elégedetlen ügyfelek. Közel sem hangzik bíztatóan, főleg nem a nyárral a nyakunkon. Mi lehet a megoldás? Akarjunk kevesebbet? Adjuk alább? Egy sokak körében elterjedt elmélet szerint pontosan ezt kellene tennünk. A boldogság képletét ez alapján így írhatnánk fel:

Boldogság=valóság/elvárások ???

Ha tehát kevesebbet várunk el, a valóság kevésbé fog meglepni bennünket, így boldogságunk szintje fenntarthatóvá válik. Tényleg ilyen egyszerű lenne? Ne akarjunk annyit? És pont a munkahelyünkön is érjük be kevesebbel? Nem gondolnám, hogy ez lehet a legjobb megoldás.

A Személy – Munka megfelelési modellek kicsit optimistább nézőpontból vizsgálják a helyzetet. Azt feltételezik, hogy a munkavállaló személyisége és a munka típusa, feladatai és jellege között egy megfelelési egyensúlyt kell találnunk ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a pozícióban. Ez azt jelenti, hogy mindenkinek létezik számára tökéletes munka(hely), csak meg kell találnia. Cél tehát a megfelelő embert a megfelelő munkára kiválasztani.

Hogyan valósulhat meg mindez?

Majdnem mindenki vett már részt valamilyen állásinterjún, vagy olyan szituációban, amikor a résztvevő célja, hogy minél inkább vonzóvá, „eladhatóvá” tegye magát. Egy állásinterjú többszörösen ilyen helyzet, hiszen nemcsak az interjú alanya próbálja meg jó színben feltüntetni magát, de az adott vállalat is igyekszik vonzónak, csábítónak tűnni a potenciális munkavállaló számára. A mai gazdasági helyzetből és az erőforrás-hiányos munkaerő piacból adódóan a cégek oldaláról ez a folyamat erőteljesen felerősödött. Fontos ugyanakkor észrevennünk és tudatosítanunk ezt magunkban, hiszen könnyen álmodozásra hívhatnak a külső szem számára kecsegtető munkahelyek, de a munkába állás napján nem biztos, hogy ugyanazt kapjuk, mint amit vártunk. A kezdeti csalódások könnyen lemorzsolódássá alakulhatnak, elindítva ezzel egy spirált a toborzási, kiválasztási és betanítási folyamatok, vagy a véget nem érő álláskeresés terén. Ez semmilyen erőforrás tekintetében nem hatékony, hiszen temérdek időt, energiát és pénzt igényel, a munkafolyamatokat pedig aktívan hátráltatja.

Mit tehetnek ilyenkor a cégek?

Nem csak a munkavállaló egyéni érdeke, hogy személyiségéhez és kompetenciáihoz illő munkát találjon. A vállalatok szempontjából kiemelten fontos a jó munkaerő bevonzása és megtartása. A toborzási és kiválasztási folyamat tehát nagyban meghatározza az új belépő sikerét, motivációját és hosszú távú szándékait. Éppen ezért kezd egyre elterjedtebbé válni külföldön a „Realistic Job Preview”-ként emlegetett technika, ami a személy-munka összeillést támogatja. A magyarul „valós munkabemutatás”-ként fordítható megoldás segíti az érdeklődőt, a potenciális munkavállalót egy reális kép kialakításában az adott állásról. A módszer Amerikában már elterjedt, leginkább videós formában alkalmazzák. Mit is jelent ez pontosan? A kiválasztási folyamat végéhez közeledtével, amikor már mindkét fél birtokában van az alap információknak, de még az ajánlat előtt, a potenciális jelöltet megismertetik a pozíció negatív oldalaival is. Például egy mentális betegségekkel rendelkező gyermekeket segítő szervezet összeállított egy kifejezetten őszinte hangvételű videót, melyben az aktuális alkalmazottak mindennapjait mutatják be, személyes hozzászólásokkal, tippekkel fűszerezve. Ez egy nagyon szemléletes példája annak, hogyan tudják a vállalatok elősegíteni a személy-munka összeillést.

Egyrészt fontos ez a munkaadók számára, hiszen a profit veszteség első számú kerülendő a vállalatoknál. Másrészt álláskeresőként is nagy segítség. Könnyebb reális elvárásokat, valós képet kialakítani, és olyan munkahelyet találni, ahol jól érezzük magunkat.

Amíg pedig itthon ez a technika elterjed, álláskeresőként is tudunk tenni saját boldogságunkért! A Realistic Job Preview-t kissé megfordítva próbáljunk meg olyan barátokkal, ismerősökkel beszélni, akik az általunk vágyott cégnél vagy pozícióban dolgoznak, így mindennapi tapasztalatokhoz, valós benyomáshoz juthatunk!