Érzések az éhség mögött

Bármilyen megdöbbentő, gyakrabban eszünk valamilyen érzelem hatására, azaz érzelmi éhség, mint valódi fiziológiás éhségérzet miatt. Tudatosan táplálkozni annyit tesz, hogy nemcsak arra figyelünk, hogy mit eszünk, hanem arra is, hogy miért.

Az étkezések mögött meghúzódó indokok közül az egyik első és talán legáltalánosabb, az érzelmi ok. Szomorúság, idegesség, frusztráció, szorongás, magányosság, csalódottság, vagy épp jókedv, boldogság, derű, elégedettség, szinte bármilyen érzelem átélése jó ok lehet pár extra kalória elfogyasztására.

De mi köze az evésnek az érzelmekhez?

Érzelemre evéssel válaszolni már csecsemőkorban megtanulunk. Sírunk, mert éhesek vagyunk. Érintésre vágyunk, fáj valamink, ekkor az anyukánk megetet minket. Ez az első lecke az evés, valamint a jó érzések, a béke és a szeretet összekapcsolásában.

Életünk során számtalan olyan helyzet van, ahol a különböző érzelmi helyzeteket evéssel kapcsolhatjuk össze. A gyakran síró gyermek jutalomfalatjai, a jó jegyért járó extra nasi, vagy épp a tévében látott szerelmi bántra megoldást kínáló dobozos fagyi mind azt sugallják, hogy az étel megoldás, az evés jó érzést, boldogságot okoz.

Az evés okozta jó érzés átmeneti
Az evés okozta jó érzés átmeneti

Az evéstől valóban jobban leszünk, ám ez csak átmeneti állapot, melyet lelkiismeret furdalás és rossz közérzet követhet. Mert az eredeti érzelemre nem történt valódi, kielégítő reakció. A problémát okozó helyzet továbbra is fennáll, fenntartva ezzel az érzelmi éhség érzését.

Az érzelmi éhséget sokan sokféleképpen fogalmazták meg, ám leginkább egy kényszerítő érzésre hasonlít. Egy belső űrre, amit be kell tömni. Ha ennek engedelmeskedünk, a figyelmünk elterelődik a valódi problémánkról, mert az evéssel, vagy épp az evéssel kapcsolatos gondjainkkal fogunk foglalkozni.  Ily módon az érzelmi evés egy problémamegoldó stratégia, ahol egy adott helyzet kivált valamilyen érzelmet, amit sokszor fel sem ismerünk, helyette azonnal enni kezdünk.

Hédi esete a péksüteménnyel

Hédinek szokása volt, hogy munka után péksütivel jutalmazza magát. Nehéz nap után jól esik a lazulás, és ennyitől senkinek nem lehet baja – gondolta sokáig. Mikor kiderült, hogy kezdődő inzulinrezisztenciája van, le akart mondani a péksütikről. Hozzám akkor fordult segítségért, mikor hónapok óta hiába próbálkozott, nem tudta rávenni magát, hogy huzamosabb ideig ne egyen a kedvenc kakaóscsigájából. Ekkora az önértékelése és az önbizalma szinte teljesen elveszett, mert úgy érezte, semmi akaratereje nincs, gyenge, hiszen

egy olyan egyszerű feladatot is képtelen elvégezni, hogy valamit ne egyen meg.

Először is tisztáznunk kellett, hogy nem az akaraterejében van a hiba, hiszen az élete számos más területén igen jól működik ez a képessége. Meg kellett találnunk a probléma valódi okát. Még pedig azt, hogy miért érzi: meg kell ennie azt a kakaóscsigát. Sokáig jutalomnak hívta, akként is tekintett rá. De kiderült, hogy nem ez a funkciója.

 

A péksüti csillapítja és elfedi a problémás érést
A péksüti csillapítja és elfedi a problémás érést

Hédi akkoriban kezdte el péksüteménnyel jutalmazni magát, mikor kolléganője és barátnője szülési szabadságra ment. Örült az örömének, de a napi munka hirtelen sokkal nehezebb lett. Ráébredt, hogy neki még partnerkapcsolata sincs, magányos, ráadásul a barátnője is távol került tőle. Félt ezekkel az érzésekkel szembenézni, inkább evett helyette. Az evés funkciója ebben az esetben az volt, hogy elfedje és csillapítsa a magányosság és a kétségbeesés érzését. Miután végigbeszéltük milyen sokféle érzés, érzelem játszódik le benne, amikről korábban nem vett tudomást, megnyugodott. Segítettem neki felismerni, megfogalmazni és megélni az érzéseit, és már nem volt szüksége evésre, hogy elfojtsa azokat.

Érzelmek hatására enni kényelmesnek és egyszerűnek tűnő megoldás, amolyan instant válasz bármely problémára. Mégsem lesz mindenki érzelmi evő. Mégpedig azért nem, mert az evés csak egy megoldás az adott érzelemre adott sokféle válaszlehetőség közül. Egy olyan válasz, amit általában akkor használunk, ha beszűkülve érezzük a lehetőségeinket.

Lehet, hogy egy adott érzelemmel, mondjuk a kétségbeeséssel általában könnyen megbirkózunk, ám ha épp sok minden összejött, nem működnek az addig megszokott megoldások.  Ilyenkor könnyen előfordul, hogy az új megoldások keresése helyett valami ősi, biztonságos felé nyúlunk, eszünk.

Ahhoz, hogy ki tudjunk szakadni ebből a körből, a legfontosabb, hogy tudatosítsunk. Tudjuk, hogy mit és miért csinálunk.

keressük meg, mi az érzés, amit átélünk,

és tegyük fel a kérdést: mit tehetünk hogy jobban érezzük magunkat. Ezután könnyen rájöhetünk, hogy az evés egyáltalán nem jó megoldás. Szerencsére jó megoldásból mindig több létezik, keresi kell és kísérletezni, melyik helyzetben mi az, ami beválik.

Persze nem minden evés mögött van érzelmi háttér. Előfordul, hogy az érzelmeinkkel teljesen rendben vagyunk, mégis gyakran túlesszük magunkat. Ilyenkor érdemes az étkezéssel kapcsolatos szokásainkat és hiedelmeinket megvizsgálnunk. A következő írásomban erről olvashattok.  

Leskovics-Ortelli Andrea
Tanácsadó szakpszichológus
Fogyókúrás terapeuta


Iratkozz fel hírlevelünkre!