Nincs jobb tükör egy régi barátnál, II. rész

Veled is előfordult már, hogy egy korábban kedvelt személy társasága fárasztóvá vált számodra? Ha megtaláljuk lelki társainkat az életben, tulajdonképpen saját belső énünket látjuk visszatükröződni a másik félben. Székács Zsófia pszichológus, a barátságok pszichés hasznosságáról szóló írásának második része. 

Csereértékek

Az önigazoláson és a biztonságkeresésen túl a baráti kapcsolatot gyakran meghatározzák a felek által birtokolt erőforrások is. Annak felismerése, hogy milyen költségünk és hasznunk származhat a másik féllel való kapcsolatunkból, függ azoktól a belső és külső emberi tulajdonságoktól, melyeket a barátságaink szolgálatába állíthatunk. És itt nem elsősorban gazdasági/ anyagi szempontokról van szó. Minél több csereképes értékkel bír valaki, minél vonzóbb és örömtelibb a társasága mások számára, annál valószínűbb, hogy nem marad barátok nélkül.

Ezeknek a tulajdonságoknak az értéke a kor és az élethelyzet előrehaladtával változhat. Így lehet, hogy a 30-as éveinkben már más értékeknek tulajdonítunk jelentőséget, mint ahogy azt fiatal felnőttként tettük, és míg korábban jól éreztük magunkat a másik társaságában, évekkel később ugyanannak a

személynek a közelsége fárasztóvá, terhessé válik.

Viszont a mindennapi munka, és a családi élet mellett már jóval nehezebb mély, és őszinte barátságot kialakítani és fenntartani, mint fiatal felnőttkorban. Ekkor jön el a funkcionális barátságok ideje, amikor egy mély barátságot több lazább kapcsolattal helyettesítünk, és az életünk különböző területeire más-más barátokat tartunk.

Pedig „nincs jobb tükör a régi barátnál”

A fentiek alapján a barátság nem tűnhet többnél egy különböző tényezők együtt járásával létrejövő érdekkapcsolatnál. Pedig jóval több lehet annál. Elősegítheti a személyiség gazdagodását, a fejlődést, hogy önmagunknak egy jobbik változatává váljunk. A legmélyebb baráti kapcsolatok nem csak arról szólnak, hogy olyan emberekkel kerülünk jó viszonyba, akik hasonlítanak hozzánk. Ha megtaláljuk lelki társainkat az életben, tulajdonképpen

saját belső énünket látjuk visszatükröződni a másik félben.

Bizonyos helyzetekben ez akár riasztó is lehet számunkra. Egyes kapcsolatok elmélyülését pont az akadályozza, hogy a másikban a saját fel nem vállalt, esetleg szégyellt tulajdonságainkat véljük felfedezni. Ezek a negatív projekciók ellenérzéseket, idegenkedést válthatnak ki belőlünk a másik féllel szemben, de tulajdonképpen ilyenkor az el nem fogadott belső énrészünket tagadjuk meg, utasítjuk el. A barátok görbe tükörként gyakran pont azt mutatják meg, amit nem akarunk látni.

Egy jó barát segítő szavai visszahozhatnak bennünket a legsötétebb mélységekből is.

De mégis szükségünk van rájuk. Fontos, hogy legyen az életünkben olyan személy, aki megért bennünket és rezonál érzelmi állapotainkra. Segítséget nyújt és támaszul szolgál a nehéz időkben. Valaki, aki olyannak fogad el, amilyenek valójában vagyunk. Életünk során számtalanszor kerülünk olyan helyzetbe, hogy rejtegetnünk kell valódi „énünket”, és csak a szerepszemélyiségünk (personánk) tud érvényesülni. Egy elfogadó barát segítségével

megerősíthetjük belső énünket,

a felvett, hamis énnel szemben. „Ezért az igazi, mély barátság tulajdonképpen kapcsolatot építhet ki a saját tudattalanunkkal, sőt a gyökereinkkel is”. – írja Dr. Antalfai Márta, művészetpszichoterapeuta.

Lehetséges, hogy barátunk olyan tulajdonságokkal bír, amire mi mindig is vágytunk, vagy amit valamilyen rossz tapasztalat, trauma kapcsán a háttérbe szorítottunk. Amennyiben a baráti érzések segítségével képesek vagyunk irigység nélkül meglátni a másik fél vágyott tulajdonságait, úgy egy jó társ támogatásával képesek lehetünk megvalósítani, kibontani személyiségünk árnyékban tartott részét is, és önmagunk lehető legjobb kiadásává válni.

Székács Zsófia tanácsadó pszichológus, a Lisznyai Pszicho-Műhely munkatársa.