Optimistának születtünk

A pesszimizmust magyar sajátságnak, már-már hungarikumnak szokás tekinteni. A tudományos eredmények azonban azt bizonyítják, hogy az emberi agyban inkább egy optimista szűrő működik, pozitívan torzítunk. A jelenséget Pollyanna-elvnek nevezi a pszichológia.

Öröm-játék

Az elv Eleanor H. Porter Pollyanna című regényének (magyarul: Az élet játéka) főhőséről kapta a nevét. Az 1913-ban megjelent könyv egy kislány történetét meséli el, aki szülei halála után nagynénjéhez, a szigorú és megkeseredett Polly nénihez kerül. Pollyanna az apjától tanult öröm-játék segítségével vészeli át a tragikus eseményeket. A játék lényege, hogy minden negatív történésben meg kell találni azt az elemet, aminek örülni lehet. Ezzel az elszánt optimizmussal persze nemcsak saját tragikus életét teszi örömtelibbé és elfogadhatóbbá, hanem környezetére is átragasztja a pozitív gondolkodást.

Pollyanna személye és az általa képviselt életszemlélet igencsak megihlette a pszichológiát.

Sokan mutatnak rá arra, hogy a regényhős a félreértelmezett pozitív gondolkodás iskolapéldája, és olyan elhárító mechanizmusokat személyesít meg, mint az elfojtás és a hárítás. Mindezek pedig inkább károsak a lelki egészség szempontjából. Más gondolkodók viszont úgy vélik, hogy az emberi elme természetes működését szimbolizálja az optimista kislány.

Pozitív kommunikáció

Először a kommunikáció területén fogalmaztak meg egy olyan átfogó elméletet, amely a regényhez kapcsolódik. Boucher és Osgood 1969-ben írta le a Pollyanna hipotézist, mely szerint

gyakrabban és változatosabban használunk pozitív szavakat a kommunikációban, mint negatívakat.

A szerzők úgy gondolták, hogy ez egy univerzális emberi tendencia. A hipotézis egészen a közelmúltig elmélet maradt, amikor is Klouman és munkatársai empirikusan is bizonyították a jelenséget. Egyelőre nem állíthatjuk, hogy univerzális emberi tendenciáról van szó, az azonban biztos, hogy az angol nyelvű írott szövegekben érvényesül ez az elv. A tudósok 3,21 millió Google Books 361 milliárd szavát, a 821 millió Twitter üzenet 9 milliárd szavát, a New York Times 1,8 millió cikkének egymilliárd szavát, valamint 295 ezer zenei sláger szövegének 58,6 millió szavát elemezték. A négy tekintélyes korpuszból külön-külön kiemelték az ötezer leggyakoribb szót, így kaptak összesen 10122 szót. Ezután kiértékelték a kapott szavakat. Az eredmények azt bizonyítják, hogy valamennyi vizsgált szövegbázisban egyértelmű többségben vannak a pozitív szavak. Az első három korpuszban ez az arány három az egyhez, míg a dalszövegekben kettő az egyhez.

Az idő mindent megszépít

Egy másik elgondolás szerint a pozitív tendencia nemcsak a kommunikációban érvényesül, hanem az emlékezésben is. Matlin és Stang 1978-ban írta le a Pollyanna-elvet, mely szerint

az emberek pontosabban emlékeznek a kellemes eseményekre.

Ez azt jelenti, hogy tudattalan pozitív torzítással élünk, ha az emlékeinkről van szó, vagyis igaz a mondás, hogy az idő mindent megszépít.

A pozitív torzítás azonban nem pusztán a felidézésről szól, hanem már az ingerek kiválasztásánál jelen van. Matlin és Stang kísérleti alanyai előnyben részesítették a kellemes ingereket, míg a negatívakat kerülték, illetve a kísérlet végén több pozitív ingerről számoltak be, mint amennyivel valójában találkoztak. A kellemes, biztonságos élményekre pedig nemcsak pontosabban emlékeztek, hanem rövidebb idő alatt is idézték fel azokat, mint a negatív, fenyegető hatásokat. Az időtényező olyan szempontból is lényeges, hogy minél több idő telt el az élmény és a felidézés között, annál erőteljesebb volt a pozitív torzítás.

Úgy tűnik tehát, hogy agyunk pontosabban és hatékonyabban dolgozza fel a pozitív élményeket és a hozzáférés is könnyebb ezekhez. Ebből pedig az is következik, hogy a bizonyos énvédő mechanizmusok már az emlékezetünk működésébe bele vannak kódolva.


Iratkozz fel hírlevelünkre!